Még a Magyar Péter kampánystábjához sorolható ellenzéki sajtó sem kérdezheti az ellenzék messiásának EP-jelöltjeit, akik baráti kérdéseket tennének fel a „független” sajtó nevében. Magyar a legkisebb önállóságot és szabadságot sem adja meg a jelöltjeinek, hanem totális kontroll alatt tartja őket: egyszemélyes pártjának podcastjaiban lehet ismerkedni velük.
Magyar a legjobb Rogán-Finkelstein tanítványként reagál azonnal minden kritikára. A Telex tette szóvá, hogy elrejtik a sajtó elől Magyar pályázaton kiválasztott jelöltjeit, mire kitalálta a tökéletes megoldást, a pártpodcast műfaját: az Orbán-interjúk magyarista változataként Szabó Kimmel Tamás készít alákérdezős interjúkat a jelöltekkel.
Magyar színházat játszik egyébként is, amikor hordó-, (plató-)szónokként végigcsattogja az országot, mesteri módon kiméri, mit akarnak hallani az emberek, és eljátssza nekik az ellenzéki forradalmárt. Semmit nem mond, ami megoszthatná a hallgatóságát, elhallgat mindent, ami megzavarhatja a fejeket. Ebbe a színházba nem férnek hús-vér emberek.
Magyar produkcióját csak színházi szakmai szempontból lehetne értékelni. A történelem azonban ismer ilyen előadásokat, amelyekben nárcisztikus pszichopaták színháza kilép a színház falai közül és a valósággal keveredik. Ilyenkor soha nem a gyűléseken résztvevők számát, hanem az áldozatok számát kell utólag megszámolni. Az minősíti a főszereplőt.
Ennek eredménye a politikatörténet példátlan csodája, ahol a kampányban nem szólalnak meg a jelöltek, nem találkozhatnak emberekkel, választókkal, nem mehetnek vitára, nem adhatnak interjúkat, úgy kell rájuk szavazni, hogy senki nem ismeri őket. A propaganda kiméri, hogy kiből, mit és mennyit szabad megmutatni. Az abszurd színház remekét látjuk.
Főszerepben a magyar Cipolla.
Mindez úgy van előadva, mint a demokratikus ellenzék új pártja, amely a diktátort akarja leváltani. De ehhez képest a diktátor egy joviális liberális genderprofesszor. Egy normális ember pontosan megállapítja a párhuzamot és a különbséget ezekből a jelekből: Magyar ugyanolyan diktátor, mint Orbán, de a legkisebb finomkodás nélkül, sokkal durvább nála.
Ezért a világ legröhejesebb választási kampánya zajlik a szemeink előtt, ahol a populista új diktátor kénytelen mindenkit elrejteni, elnémítani, mert megzavarnák a színházi előadását. Ennél a Fideszben is nagyobb szabadság van. A propaganda hazugságait nemcsak a vezér, hanem az emberei is elmondhatják. Magyarnál még ezt sem lehet, mert kicsinyes számító.
Ez az ember akarja a köztelevíziót visszaállítani és felszabadítani, ez az ember akarja a sajtószabadságot helyreállítani a színházi előadása szerint, aki még baráti újságírókat sem enged a jelöltjei közelébe. Ez pedig nem piros zászló (red flag) az önmaguk hazugságába szerelmes támogatóinak, hanem érdem, mert azt gondolják, ez kell Orbán leváltásához.
Az abszurd arra épül, hogy a tömeg nem figyelmeztetést lát a messiás árulkodó jeleiben, amelyek előre mutatják a katasztrófát, ami bekövetkezik, hanem ravaszságot és ügyes húzást, ami az alaptalan hamis reményt táplálja. Minél inkább szörnyetegnek látszik az új diktátor, annál nagyobb a lelkesedés iránta, mert annál reálisabbnak hiszik a győzelmét.
A paródia egyre röhejesebb. Magyarország vergődik Orbán csapdájában, ahova saját maga lavírozta magát, és nevetségessé teszi magát ország-világ előtt. Saját mulasztásait annak az ellenzéknek tulajdonítja, amely tökéletes tükörképe azoknak, akik ujjal mutogatnak s az ellenzéki pártoknak tulajdonítják saját jellemtelen kollaborálásukat és lapításukat.
Az öngyűlölet és a hárítás zseniális pszichológiai drámája zajlik, amikor egy nép a saját bűneit és hazugságait eltolja magától, és saját pártjaira mint „fekete bárányokra” helyezi. Ennek leplezése céljából beáll az ellenség legszörnyűbb képviselője mögé, aki gyűlöli őket, s kihasználja az emberi gyengeségüket, hogy lemészárolja őket. Gyönyörű darab.
Eközben a nép okosnak hiszi magát, azt képzeli, hogy felhasználja a szörnyeteget, akit majd azonnal eltávolít, ha megvalósítja álmait, legyőzi az öreg diktátort. Miközben őket használja fel egy gátlástalan új diktátor, akihez képest a megfáradt öreg diktátor arany életet biztosított nekik a börtönükben. Ezért is nem lázadtak, amíg nem romlott a koszt.
Ennek a képmutató felelősségelhárításnak, önkritikára és változtatásra való képtelenségnek a csúcsa a fideszes messiás, a tökéletes csaló és bohóc, aki kiszolgálja a messiásigényeket, és minden eddiginél nagyobb csapdába és pusztulásba vezeti az önámítókat. A dramaturgia tökéletes, a tragikomédiát bármelyik Shakespeare-színházban elő lehetne adni.
Magyar tökéletes darabot vinne színre, ha csak ő lenne az előadás egyetlen szereplője, ami egyébként szíve vágya. Legszívesebben elpusztítaná a darab összes szereplőjét, önmagán kívül. Ezért az előadás tragédiával végződik, a ripacs színháza összedől, és maga alá temeti a nézőit. Az előadás narrátora azzal fejezi be: íme az emberi butaság és kapzsiság jussa.
A szerkesztő megjegyzése
Cipolla [csipolla] – szemfényvesztő, hipnotizőr Thomas Mann Mario és a varázsló c. elbeszélésében. Egy olasz tengerparti fürdőhelyen rendezett alkalmi előadáson a púpos termetű, szapora szavú, gúnyoros és erőszakos mutatványos, aki magát „Cipolla lovag”-ként hirdette, azzal szórakoztatta a közönségét, hogy önként jelentkezőket hipnotizált, majd groteszk és megalázó mutatványokra kényszerítette őket. Mario, a fiatal írástudatlan pincér a szuggesztió hatására kedvesének vélte a kóklert, szerelmet vallott neki, sőt meg is csókolta a közönség nagy mulatságára. Mikor felocsúdva felismerte a helyzetet, lelőtte a sikerében sütkérező „varázslót”. – Hagyományos értelmezés szerint ~ maga a fasizmus, Mussolini vagy Hitler, aki a fölényes gúny, az erőszak és a szuggesztív ráhatás eszközeivel lesz úrrá az elméken, s megalázza, méltatlan tettekre ragadja, önnön érdekeik ellen fordítja őket. A passzív ellenállás hatástalan az ilyen bűvölet ellen (egy római úr megpróbál ellenszegülni, de végül ő is eljárja a rá kényszerített táncot), csak a nyílt erőszakot lehet szembeszegezni vele. Az írónak saját kijelentései is támogatják ezt a magyarázatot. [Arcanum: Irodalmi alakok lexikona]
