Nem szeretnénk Magyar Péter „évértékelő beszédével” foglalkozni, mert érdektelen, unalmas, bosszantó és hazug. Ehelyett azt az egy kérdést tennénk fel, amit senki nem tett fel annak kapcsán, hogy az állítólagos „Tisza Párt” megtartotta első „kongresszusát”.
Ennél nevetségesebb szélhámosság a magyar politikatörténetben még nem volt, mert még a kommunista pártállamban rendezett pártkongresszusok is ragaszkodtak (ha máshogy nem, formailag) ahhoz, ami egy pártkongresszus lényege, formája és alapvető tartozéka.
Egy párt kongresszusának vannak elmaradhatatlan napirendi pontjai, mint a pénzügyi beszámoló, a beszámoló és a következő évi költségvetés elfogadása, az alapszabály és a párt programjának megszavazása, a párt testületeinek, elnökének megválasztása, stb..
A pártkongresszus egy valódi, létező pártban a párt legmagasabb testülete, döntéshozó szerve, amelyre az alapszevezetek, illetve a területi szervezetek delegálnak tagokat. Egy pártkongresszus a párt hivatalos szerve, amely jóváhagyja – minimum – az alapszabályt.
A Tisza Pártnak azonban Magyar Péter tájékoztatása szerint 25 tagja van. Ebből a 25 tagból kellett volna küldötteket választani a kongresszusra. Ehelyett jelentkezhetett akárki, boldog és boldogtalan, a „kongresszus” résztvevői – a 25 főt leszámítva – nem is tagjai a pártnak.
Ennek megfelelően a legfőbb döntéshozó szerv, a kongresszus, nem is hozott döntéseket. Magyar bejelentése szerint a bíróság elfogadta a Tisza Párt alapszabályát, de azt nem lehet tudni, hogy a párt melyik testülete szavazta meg, a párt kongresszusa biztos nem.
A bíróság előbb jóváhagyta az alapszabályt, mint ahogy a párt kongresszusa elfogadta volna, ami abszurd. A pártnak nincs tagsága, ennélfogva kongresszust sem tud tartani. De az alapszabály is ismeretlen, a Tisza Párt hivatalos honlapján sem látható, mert titkos.
Magyar annyit mondott el belőle, hogy ha majd lesz tagfelvétel (azóta sincs), követelmény lesz három hónapos Tisza-sziget tagság, s három havi befizetett rendszerváltókártya-tagság, ami nem azonos a párttagsági díjjal, mert tagsági díjat csak tagok fizethetnek.
Hogyan lehet tagdíjfizetést megkövetelni olyanoktól, akik még nem is tagok? Nem tudni, hogy ez a kamu kártya-tagság alapszabályszerűen micsoda, a pénz hova megy, mert arról a kongresszusnak senki nem számolt be.
Tagdíjat – igazi pártok esetében – csak tagok fizetnek. Itt már azoknak is fizetniük kell, akik még nem is tagok. Egyszóval káosz, zűrzavar, bullshit, kamu, s mindez azért, hogy Magyar kontroll nélkül azt csinálhasson, amit akar, jogai ne legyenek senkinek.
Egy párt kongresszusán nemcsak beszédek vannak. A fő beszéd a jelenlevők és senki által hivatalos, nyílt formában meg nem választott pártelnök beszéde, aki úgy beszél a párt ún. kongresszusán, ismertet programot, hogy azt a kongresszus (és senki) nem szavazza meg.
Vicc, hogy Magyar programot hirdet, mint egy diktátor, kinyilatkoztat, hogy ez a program, és a kongresszus nem szavaz róla. Még Kádár János beszámolóját is elfogadták, még neki sem lehetett csak úgy kinyilatkoztatni bármit. Ilyet, mint Magyar, a életben nem láttunk.
Minden kongresszus azzal zárul, hogy a küldöttek megszavazzák a párt vezető testületeit, megválasztják a párt elnökét. De a Tisza Párt „kongresszusa” senkit nem választott meg, mert a 25 ismeretlen tagon kívül nincsenek választók és választhatók, nincsenek tagok.
Ekkora szélhámosság még nem volt a magyar közéletben, beleértve azt a képtelenséget is, hogy egyetlen sajtóorgánum, közíró és párt nem kérdőjelezte meg, hogy ez kongresszus lett volna, miután nem felel meg a legalapvetőbb követelményeknek sem.
Itt egyetlen ember van, neki vannak alkalmazottai. Mint egy céget irányítja a „pártként” bejegyzett formációt, és ő úgy tesz, mintha ez egy párt lenne. Még „pártkongresszust” is szimulál, és senki nem mondja ki, hogy a „király meztelen”, ez nem egy kongresszus.
Magyar ún. pártkongresszusa azért visszataszító, felháborító és undorító, mert épp a pártok kongresszusa hivatott arra, hogy a párton belüli demokráciát biztosítsa: fékek, ellensúlyok rendszerét működtesse. Magyar kongresszusa megcsúfolása a demokratikus normáknak.
Orbán rendszerének lényege a csalás, a szemfényvesztés, hogy semmi nem az, aminek látszik, hogy az egész politikai intézményrendszer egy Patyomkin-falu, minden látszat, és semmi nem valóság. De Magyar „Tisza Pártja” még ezt is túlszárnyalja.
Ha ez így megy tovább, Magyar ugyanilyen látszat országot csinál. Senki nem veszi észre, nem teszi szóvá, hogy a „kongresszusnak” nincs kongresszus jellege, hogy megcsúfolása mindennek, amit a pártok kongresszusa jelent. Őrjöngeni kellene, hogy ez micsoda?
Nincs tagság, nincsenek küldöttek, nincsenek testületek, nincsenek beszámolók, nincsen szavazásra beterjesztett program, nincs szavazás, nincs elnökség, nem választanak senkit, mert a választáshoz sincs joga senkinek.
Ezt kongresszusnak nevezik (a „Tisza Párt első kongresszusának”, s erről senki nem mond semmit. De még a többi ellenzéki, legalább formálisan demokratikus párt sem. A sajtónak nem tűnik fel, hogy itt egyetlen kamu ember van, aki hülyét csinál mindenkiből.
Miközben ez az ember egy gátlástalan szélhámos, szemfényvesztő hülye, aki légvárat épít, elhiszi, hogy ez egy párt, ő meg egy politikus. Ez egy közösségi médiás performansz, egy TikTok influenszer, önimádó nárcisztikus pszichopata, bolond, aki császárnak képzeli magát.
Erre az emberre bízták a sorsukat, a rendszerváltást és Magyarország jövőjét. Miért nem inkább a kocsmában keresnek valakit? S ez a pali, a tagság nélküli pártjával, hirdetésekben keresi a parlamenti képviselőjelölteket. Miért nem inkább lottón húzzák ki?
Komoly emberek ezt komolyan veszik, elemzik. Mondja valaki, hogy ez csak egy vicc, egy szociálpszichológiai kísérlet. Nagyon tanulságos kísérlet, tényleg bármit el lehet hitetni az emberekkel, ha hamis reménnyel kecsegtetik őket. Egy bolond, tényleg, százat csinál.
De most már fejezzék be, amíg nem késő.
A szerkesztő megjegyzése
A bírósági jóváhagyás vajon nem kelt gyanút?