Az Amerikai Népszava cikke.

David Pressman amerikai nagykövet érthető elégedettséggel és örömmel nyugtázta, hogy a magyar parlament (=Orbán Viktor) megszavazta Svédország NATO-csatlakozását. Az öröm élete, de nagyköveti megbízatása óta mindenképp, első tévedésére ösztönözte az amerikai értékeket és a nyugati demokratikus világ érdekeit képviselő nagykövetet.

Pressman a szavazás után azt mondta: „Magyarország újra szövetségesként viselkedett.”

Magyarországnak egyrészt köze nincs ahhoz, amit Orbán önkényesen tesz. Ahhoz sem volt köze, amikor akadályozta a csatlakozást, ahhoz sincs köze, hogy most elfogadta. Orbán pedig a NATO-csatlakozás mostani megszavazásával sem viselkedett szövetségesként.

Orbán akkor viselkedett volna szövetségesként, ha nem keserű szájízzzel és kényszerből, hanem a NATO és a nyugati értékek elkötelezett híveként szavazott volna önként. De nem ez történt. Orbán már régen nem a NATO, hanem Putyin szövetségese, csak még a NATO tagja. Viszont ott akadályozza a NATO-t, ahol tudja. A svéd csatlakozást már nem tudta.

Ezzel a szavazással Orbán nem vált újra a NATO szövetségesévé, csak nem tehetett mást. Ez pedig nagy különbség. Orbán semmit nem bánt meg abból, amit másfél éven át tett. A szavazás inkább azt bizonyította, hogy másfél éven át minden valódi indok nélkül az orosz érdekekeket képviselve trollkodott, rombolta a NATO-t és támadta Amerikát.

Orbán, ha tehette volna, megvárta volna, hogy Trump megnyerje az elnökválasztást, és azzal örökre megakadályozza a svédek csatlakozását. Ezt azonban nem tudta megtenni, mert akkor olyan szankciók következtek volna be, hogy a rendszere sem élte volna meg az amerikai elnökválasztást. Ezért szavazta meg a csatlakozást.

Vélhetően az amerikaiakkal egyeztetve döntöttek a svédek, hogy Kristersson Budapestre látogat, hogy lezárják Orbán minden lehetséges hazug hivatkozását és menekülési útját. Ha ezek után nem szavaz, keresztet vethetett volna a fasiszta rendszerére, mert nem élte volna túl az amerikai szankciókat, mint Putyin. Orbán az utolsó pillanatban megfutamodott.

Ezt ne nevezzük szövetségesi viselkedésnek. Gyalázatosan viselkedett Orbán. Ez pedig nem változott. Jó lenne, ha az amerikai nagykövet helyzetértékelése továbbra is megmaradna a valóság talaján, s nem szépítené a helyzetet, hogy vele szemben a bizalom töretlen legyen. Egy orosz kémből kikényszerített döntés után Putyin ügynökét ne nevezze szövetségesnek.