Február 28-án az igazságügyi miniszter benyújtotta a „A panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról” szóló törvénytervezetet (T/3089)
Az erkölcsi és az intellektuális hanyatlás gyakorta kézenfogva jár. A magyar állam morálisan hanyatlik, erre példák hosszú sora hozható fel, és ezen túl folyamatosan hülyül is. Erről a fenti törvény idiómáit olvasva újfent megbizonyosodhatunk. Ezen ne csodálkozzunk, elég, ha Széchenyit hívjuk segítségül: „… ha az emberek, részint ösztönből, részint ésszerű okoknál fogva az abszolút kormányformát kárhoztatják, ez legtávolabbról sem ellenszenvből történik, hanem azon természetes okból, mivel az önkény, mint a tapasztalás bizonyítja, rendesen karöltve jár az ostobasággal.” (Széchenyi István: Ein Blick auf den anonymen „Rückblick”)
A mondott törvény szerint az a munkahely, amely legalább ötven személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében dolgoztat, belső visszaélés-bejelentési rendszert köteles létrehozni. Nézzük, miről van szó! A hosszú törvényben részletezett, egyelőre csak nem kötelezően bejelenthető kihágások közül talán a harmadik fejezetben tárgyaltak, vagyis ezek a legképtelenebbek:
1. „(A)zon tény kétségbe vonására irányuló tevékenység, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.” Kezdjük ott, hogy a „kétségbe vonására irányuló tevékenység” önmagában is zagyvaság. Ha a mondat értelmét megtalálnánk, akkor azzal a problémával szembesülünk, hogy olyan rasszista megnyilvánulással – mivel a rasszisták nem így és nem erről beszélnek – soha senki nem találkozott, amely azt állította volna, hogy a romák nem államalkotó tényezők. A rasszista nem alkotmányjogi absztrakciókat tagad, hanem például a cigányok fegyelmezését, a cigánybűnözés felszámolását követeli, és ha emiatt feljelentik a visszaélés-bejelentési rendszerben, joggal mondhatja, hogy ő nem vonta kétségbe, hogy a romák államalkotó tényezők. Tegyük hozzá, hogy ha a demokrata az ebédszünetben előítéletes megjegyzést hall, nem feljelent, hanem vitatkozik.
2. Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában hivatkozott, a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett bűnök alól felmentő, továbbá e bűnöket, valamint az Alaptörvény U) cikkében foglalt bűnöket kicsinyítő módszeres tevékenység tilalmát vajon nem sérti-e, ha a kíváncsi munkatárs meghallgat egy akadémiai konferencián vagy valahol a médiában egy marxista előadást, és ezt a munkahelyi kávészünet idején szóba hozza. Tegyük hozzá, hogyha a demokrata a kávészünetben önkényuralmi megjegyzést hall, nem feljelent, hanem vitatkozik.
3. Ha valamely munkatárs az Alaptörvény I) cikke szerinti nemzeti jelképeink tiszteletének és használatának akadályozására irányuló cselekményt észlel, bejelentést tehet; avagy Švejk, a derék katona kalandjai a NER-Magyarországon.
Éppen Švejk is lehet ilyen munkatárs, aki egyébként is élénken érdeklődött a magyarok iránt. Ha az EU polgáraként Magyarországon élne, biztosan betérne valamelyik nemzeti-túlbuzgó ember kocsmájába, ahol nyomatként vagy falidíszként a Nemzeti Hitvallás mellett éppen ott lógna a magyar címer. Ha pedig Švejk ezt észreveszi és, „50 személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében” működne valahol, akkor munkahelyén, kollégáit, harsányan térdét csapkodva, bizonyosan tájékoztatná arról, hogy a magyar címert és a nemzeti hitvallást is leszarták a legyek. Ez pedig bizonyosan „a nemzeti jelképeink tiszteletének akadályozására irányuló cselekmény” lenne. Tegyük hozzá, hogy a normális ember, ha az ebédszünetben Švejk- történeteket hall, nem feljelent, hanem nevet.
4. A törvény nem viccel, bejelentést tehetünk abban az esetben is, ha az Alaptörvény L) cikkével és az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésével védett… házasság és család alkotmányjogilag elismert szerepe, a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelem és gondoskodás, valamint születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának kétségbe vonását észleljük a munkahelyünkön.
Az Alaptörvény hatályos szövege szerint: „Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő- gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.”.
Mármost felhívnánk Varga Judit igazságügyi miniszter, a törvényírók, továbbá a magyar életmód papjai és papnői figyelmét arra, hogy az egész civilizált világban a háborítatlan magánélet egyike a legfontosabb alkotmányos értékeknek. Továbbá, nem túlzunk, a magyarok milliói másként élnek, mint amire az Alaptörvény szövege és a munkahelyi feljelentésre buzdító törvény unszolja őket. A magyarok tömegei nem házasságban élnek, reméljük boldogan, és nem is a család alaptörvényben leszűkített fogalmáról beszélnek, ha éppen saját családjukról szólnak. Ráadásul rengetegen anyakönyvvezetői jóváhagyás nélkül élik családi életüket. Továbbá előfordul, hogy egyesek abban a hiszemben élnek, hogy ha a nagyszülőként nevelik az unokáikat, az is család. Most, kéretik ne ájuljanak el, azonos nemű párok is élnek talán százezrével, ó borzalom, közös háztartásban, akiket ezért nem illendő fel/bejelenteni. Tegyük hozzá, ha a normális ember az ebédszünetben kisírt szemű munkatársától azt hallja, hogy elege van a házastársából, ezért otthagyta, őt nem feljelenti, hanem megvigasztalja. Ha pedig férfi kollégája újságolja, hogy barátjával végre összeköltözött, ehhez örömmel gratulál ahelyett, hogy feljelentő bejelentést fogalmazna.
Hogy a nemzeti újbeszélben a gyerekek születési nemének csizmája hogy kerül a munkahelyi asztalra, önmagában is rejtély. Azt azért leszögezzük, hogy azon túl, hogy értelmezhetetlen, mind között ez a legalávalóbb bejelentés-felkínálás. Arról van szó, hogy a munkáltatónál bejelenthetjük, ha azt észleljük, hogy a még csak nem is gyereknevelésre szakosodott munkahelyünkön, nem tudjuk miként, észlelnénk, hogy a gyerek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát kétségbe vonják. Ezt persze le kell fordítani érthető nyelvre, miszerint az identitás megválasztásának jogát kívánja a törvényíró valamiképp korlátozni, hiszen egy a millióhoz mért extremitást leszámítva, a Pesti Srácok-szerű képződményeken kívül senki nem beszél arról, hogy a régi szultáni udvarok óta bárkit akarata ellenére megfosztanának születési nemének megfelelő önazonosságától.
Ha a hülyeség és a rosszakarat fájna, akkor a Duna-parti neogót palota terei a hangos jajgatást visszhangoznák.
Forrás: Újnépszabadság
