Az Amerikai vonatok nyomtávja (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ez a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban? A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen érthető.
Az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban. Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolnunk, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv. Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak. Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtávja miért lett pont 143,5 cm? A válasz megint nagyon logikus:
Ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik alakítottak ki. Mint tudjuk az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig az ókori Róma építtette. A kőutakban található vájatokat pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszeríttették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására. Most már csak az a kérdés, hogy a rómaiak miért éppen 143,5 centiméter távolságra helyezték el egymástól a kocsik kerekeit?
Erre a kérdésre végre egyértelmű magyarázatot kaphatunk. A római kocsik távolsága azért lett pont akkora amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett, a kocsi előtt. Tehát a római lovak feneke szülte ezt a különleges számot. Miután birtokába jutottunk a modern világ egyik nagy titkának, kérdés, hogy ez a szám meddig fogja kísérni a fejlődésünket?
A válasz: mindörökké. Még a világűrben sem szabadulhatunk meg tőle. A kocsikat már rég nem lovak húzzák, a rakétákhoz pedig még kevésbé kellenek lovak, de ez a szám tovább kísért bennünket. Bizonyára sokan látták azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülőgépek oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters – SRB. Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót. A rakétákat a Utahi THIOKOL üzemben gyártják, és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna készíteni, csak nem lehetett. A probléma az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani. A vonat pályája azonban néhány helyen olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sínek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv. Így történt, hogy a világ legfejlettebb járműjének szélességét is a római lovak segge határozta meg.