SL
Vasárnap döntenek a németek arról, hogy a 16 évig tartó Merkel-korszak után milyen irányt vegyen az ország. Egyedül egyik párt sem nyerhet, számos koalíciós opció adott, még az is lehet, hogy nem a győzelemre legesélyesebb szociáldemokraták alakítanak kormányt.
A szövetségi parlamenti (Bundestag-) választások előtti napokban érezhetően élesebbé vált a német kampányfinis, a pártok egyszerre próbálnak meg önálló arculatot felmutatni és koalícióképesnek is mutatkozni lehetséges partnereik felé.
Két alapvető trend azért már jól kivehető: az egyik, hogy a kereszténydemokrata-szocdem nagykoalíció kifújt, sem az CDU/CSU, sem az SPD nem szorgalmazza a folytatást, egy tisztán fekete-vörös összeállás egyébként jelen állás szerint nem is lenne elég a 300 mandátumos többségi küszöbhöz.
A másik: szinte biztos, hogy bárki alakít koalíciót, a Zöldek kormányozni fognak. És nemcsak azért, mert megkerülhetetlenek akár egy baloldali dominanciájú, akár egy konzervatív-liberális polgári kormányban, hanem átvitt értelemben is: ma már mindegyik német párt “zöld”, a klímakérdés mindennél fontosabb téma Európa legerősebb gazdaságának nyilvánosságában.
Az is teljesen egyértelmű, hogy a 11 százalékon álló radikális jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párttal egyik párt sem fog kormányt alakítani. A korábban számos szélsőséges megnyilatkozása miatt partvonalra szorult AfD egyik “erős” témája sem volt hangsúlyos a kampányban, sem az erős oltásszkeptikus és lezárásellenes attitüdjük, sem a bevándorlás kérdése. A választás tétjét nem is politikus, hanem a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) elnöke fogalmazta meg talán a legpontosabban: Marcel Fratzscher szerint az országban elakadtak a reformok, ezért 1990 óta a mostani a legfontosabb választás.
Németország fontos fordulópont előtt áll négy, a jövő szempontjából kulcsfontosságú kérdésben: az éghajlatvédelem, a digitális átalakulás, a gazdasági átalakulás, valamint a Kínával és Amerikával folytatott globális verseny tekintetében. Az Euronews is beszámolt róla, milyen meglepően rosszul áll Németországban a digitalizáció: európai összehasonlításban Németország csak a huszonegyedik az e-kormányzás területén. A szakértő a gondok közé sorolta még a társadalmi polarizációt is, ami szerinte csak súlyosbodott a pandémia idején. A pártok kampányán látszott, hogy érzékelik a választás tétjét, e témák mindegyikét érintették valamilyen formában, de az ezzel járó felelősséget természetesen eltérően értelmezték.
Nem véletlenül óvott a távozó Angela Merkel nagy figyelmet keltett utolsó Bundestag-beszédében a balratolódástól: “El kell hárítani a keletnémet állampárt utódszervezetével együttműködő kormány megalakulásának veszélyét Németországban” – jelentette ki határozottan. A radikális baloldali Linke (Balpárt) lehetséges kormányra kerülése azonban nemcsak a CDU köreiben veri ki a biztosítékot. Németországban valós a vörös veszély – írta nemrég elemzésében a mindig visszafogott Politico, arra reagálva, hogy egyre többször merül fel: ha a szocdemek és a zöldek nem szereznek többséget, akkor a 6-7 százalékon álló Linkét is beemelhetik a koalícióba. Ez lenne az elhíresült vörös-vörös-zöld opció(R2G), amelyre azonban az SPD és a Zöldek is érzékelhetően legutolsó lehetőségként tekintenek. A Politico szerint az elemzők elsősorban a párt NATO-ról, illetve katonai intervenciókról vallott nézetei miatt tartanak a Linkétől, meg persze azért, mert a volt keletnémet állampárt (SED) utódszervezete. A CDU kifejezetten “morális tabutörésnek” tartaná a Linke kormányra kerülését.
Mindezt sokan osztják, legutóbb még a szocdemek és a zöldek is teljesen elképedtek, hogy a Linke képviselői tartózkodtak, amikor az Afganisztánban rekedt polgárok kimenekítéséről szavazott a parlament (a párt “NATO-háborúnak” nevezi az elmúlt húsz év nyugati jelenlétét Afganisztánban).
euronews
Forrás: Újnépszabadság
