Június utolsó napján a helyzet az, hogy a tesztekkel kimutatott koronavírus-fertőzöttek száma a világon meghaladta a tízmilliót, az elhalálozottak száma pedig a félmilliót. Szép kerek számok, könnyű kiszámítani, hogy utóbbi előbbinek az öt százaléka. Ez sok. Ellene lehetne vetni, hogy míg az utóbbi adat viszonylag pontos, és esetében a hiba legfeljebb a nyilvántartásból, az összesítésből adódhat, addig a – tünettel, de még inkább a tünetmentesen – fertőzöttek száma jóval nagyobb, a kalkuláltnak akár a tízszerese, az összes megbetegedettnek tehát jóval kevesebb mint öt százaléka esett áldozatul a járványnak. Így már nem is olyan ijesztő, gondolhatnánk.
De a százmillió fertőzött nem ijesztő? Hogy gúnyolódtak a „pánikkeltés” ellenfelei, amikor a tudósok pont ilyen nagyságrendeket helyeztek kilátásba! És tíz- vagy százmillió fertőzöttel, félmillió halottal a statisztikákban milyen nagyvonalúan erősködnek sokan (egyre többen!), hogy az új koronavírus nem is létezik! Akkor már mennyivel izgalmasabb konteó az, hogy az új vírust, az élővilágnak ezt a neutronbombáját egy földön kívüli civilizáció képviselői állították elő és küldték a nyakunkra…
Halmozódik a tudás a SARS-CoV-2 vírusról, a COVID-19 világjárványról, elöntenek a hírek és az álhírek – és közben itt a második hullám. A szeszélyes/veszélyes nyárban. Egyre több a napi megbetegedés, a napi elhalálozás. Tudományos forrásokból hírek vannak arról is, hogy a vírusnak egyre veszélyesebb mutációi alakulnak ki.
A lazításnak azonban már nem lehet gátat szabni. Egyre több a felelőtlen ember, aki az elemi – törvény előírta – elővigyázatossági szabályokat sem tartja be. Legtöbbjük persze megússza. De lehet, hogy akit megfertőz, az nem ússza meg.
A második hullámot az elsőtől az fogja megkülönböztetni, hogy az emberek féken tartásában még nagyobb lesz a felelőssége a társadalomnak, az embereknek, különben összeomlik az egészségügyi rendszer, és akkor tényleg mindent a vírus dönt el – még azt is, hogy ki hal meg más (alap)betegségben, kisebb vagy nagyobb balesetben az ellátás hiányában.
Persze nehéz megszokni, hogy eddigi életformánkhoz visszatérni már nem lehet. És különben is: hulljon a férgese. Kimondatlanul a kormányok is ezt gondolhatják – hiszen még előnyük is származhat belőle, ha a cinkos kór megtizedeli az öregeket, az önállótlanokat, a szegényeket. Lazítsunk hát! Mehet minden tovább…