Újságíróknak, de még íróknak is sokszor gondot okoz. A Magyar Tudományos Akadémia eligazít.

Az összetételek keletkezésének (azaz az egybeírásuknak) többféle forrása lehet: 1. a tagok együttes jelentésének megváltozása (nyitvatartás ’üzemidő’); 2. a tagok egymás közti viszonyának alaki jelöletlensége (állattenyésztő ← állatot tenyésztő, állatok tenyésztésével foglalkozó); 3. az íráshagyomány (bérbeadás; elmegy). Az összetett szavak egységét kötőjel nélküli egybeírással vagy kötőjeles kapcsolással fejezzük ki.
A jelentésváltozás mint az egybeírás forrása
A jelentésváltozás miatt egybeírt összetett szavak csoportjába tartoznak a szóismétlések (alig-alig), a valódi mellérendelő szóösszetételek (búbánat, süt-főz) és az ikerszók. Ez utóbbiaknak csak az egyik tagja értelmes szó (csigabiga, dimbes-dombos), vagy egyikük sem (terefere, csihi-puhi). A jelentésváltozás az egyik forrása az alárendelő szóösszetételek egybeírásának (drágakő, egyetért, napraforgó). A jelentésváltozás indokolja néhány egyéb típusú szóösszetétel egybeírását is (csakhogy, nemsokára).
A szóismétlések írása
A fokozó jelentéstöbbletet hordozó összetételek tagjai nemcsak kétszer, hanem többször is ismétlődhetnek. Ilyenkor minden tag közé kötőjelet teszünk: csupa-csupa-csupa, nagyon-nagyon-nagyon.
A valódi mellérendelő összetételek írása
Az ikerszók írása
103. Az ikerszók írása a mellérendelő összetett szavakéval azonos szabályokhoz igazodik.
Az alárendelő szókapcsolatok és szóösszetételek írása
105. Az alanyos, a minőségjelzős és a mennyiségjelzős szókapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól, például: (az) anyja nevelte (gyermek), (az) árvíz mosta (töltés), (a) gondatlanság okozta (baleset), (a) porhó borította (lejtő), (a) számítógép ellenőrizte (adatok), (a) traktor szántotta (föld), (a) vihar okozta (kár); általános iskola, egyetértő mosoly, érett gyümölcs, jobb kéz, mezőgazdasági termelés, olvasó lány, orvosi titoktartás; ezer esztendő, öt ujj, sok munka, száz forint, több energia, huszonegy köbméter, két négyzetméter, negyvenöt perc. [Vö. 117.]
Ha azonban a tagok együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket, például: botcsinálta (= képzettség nélküli), eszeveszett (= őrült), lélekszakadva (= nagy sietve), madárlátta (= hosszabb útról maradékként hazavitt), nyakatekert (= bonyolult), ügyefogyott (= gyámoltalan, félszeg); forgószél (szélfajta), holtág (folyóé), melegágy (a kertészetben), söröspohár (= sörnek való pohár); ezermester (= sok mindenhez értő ember), hatökör (= buta), öttusa (sportág), tizenkétszög (mértani idom). [Vö. 111.]
A növény- és állatnevek írásakor a szakmai helyesírás szabályai érvényesülnek.
Ha azonban a jelölt tárgyas, határozós és a személyjellel ellátott birtokos jelzős kapcsolatnak a jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket, például: egyetért (= azonos véleményen van), helytáll (= derekasan viselkedik, megfelelően végzi a feladatát), idejétmúlt (= elavult), jótáll (= szavatol), semmittevő (= lusta, dologtalan); ágrólszakadt (= szegény), napraforgó (növény), semmirekellő (= haszontalan), tagbaszakadt (= jól megtermett), tökkelütött (= buta); barátfüle (tésztaféle), bolondokháza (= felfordulás, zűrzavar), istennyila (= villám), vásárfia (= ajándék).
A jelentésváltozás miatt egybeírt szóösszetételek egyéb fajtái
A külön- és az egybeírás bizonyos szavak esetében értelmi különbség hordozója is lehet, például: mintha megsértődött volna, de: szebb, ha nevet, mint ha sír; egyrészt (kötőszó), de: egy részt kapott belőle; dehogyis! (= nem), de: de hogy is gondolod?
108. A névutós kapcsolatokat a következőképpen írjuk:
Az alaki jelöletlenség mint az egybeírás forrása
110. A tárgyas, a határozós és a birtokos jelzős kapcsolatok lehetnek jelöltek és jelöletlenek is. Jelölt tárgyas, határozós és birtokos jelzős szókapcsolatok a következők: autót mentő, kincset kereső, munkát vállaló; áldozatra kész, háton úszó, széltől védett; (a) gépkocsi fényszórója, (az) iskolának az udvara, (a) mosógép eladása; stb. Ha hiányzik a viszonyrag, illetve a birtokos személyjel, akkor a kapcsolat jelöletlen. A jelöletlen tárgyas, határozós és birtokos jelzős kapcsolatok tagjait mindig egybeírjuk, például: autómentő, kincskereső, munkavállaló; áldozatkész, hátúszó, szélvédett; gépkocsifényszóró, iskolaudvar, mosógépeladás [vö. 106., 135.].
111. Sok alárendelő összetett szó elő- és utótagja között olyan, bonyolult kapcsolat van, hogy az összetétel csak többszavas szerkezettel értelmezhető. Így például: vámvizsgálat (= vámnál végzett, vámmal kapcsolatos vizsgálat); csigalépcső (= a csiga házához hasonló lépcső); stb. Az ilyen, úgynevezett jelentéstömörítő összetételek tagjait egybeírjuk, például: árvízvédelem, barázdabillegető, emlékkönyv, motorcsónak, munkavédelem, szénapadlás, testvérváros, villanyvilágítás, zsemlegombóc; tengeralattjáró-háború. Ebbe a csoportba tartoznak a hasonlító összetételek is, például: cinóbervörös, galambősz, hófehér, hollófekete, lángvörös, mustársárga; búzavirágkék, elefántcsontfehér, napraforgósárga; vattacukor-rózsaszín. Jelentéstömörítő összetétel sok ételnév is, például: bableves, birkapörkölt; sárgaborsó-főzelék. [Vö. 139.]
112. Ha egy tulajdonnév egy köznévvel vagy egy melléknévvel valamilyen jelöletlen összetételt alkot, kötőjellel kapcsoljuk össze őket, például: Afrika-kutató, Budapest-térkép, Petőfi-szobor; Herkules-erejű. [Vö. 166.]
Ha a tulajdonnév és a közszó kapcsolatából alakult összetételhez újabb utótag járul, ezt is kötőjellel kapcsoljuk hozzá, például: Afrika-kutató-találkozó, Budapest-térkép-vásár, Petőfi-szobor-avatás. [Vö. 140.]
113. A betűszókhoz és a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz a köznévi összetételi utótagot kötőjellel kapcsoljuk, például: EU-csatlakozás, KSH-kimutatás, UNESCO-jogszabály; tb-járulék, tv-műsor. [Vö. 289.]
Az íráshagyomány mint a különírás és az egybeírás forrása
A rendszert alkotó íráshagyomány
Az alkotó tagok szerkezete mint meghatározó tényező
115. Bizonyos előtagú kapcsolatok különírása és egybeírása a tagok belső szerkezetétől függ. Az anyagnévi jelzős kapcsolatoké, valamint a tőszámnévi előtagú, képzővel ellátott utótagúaké kivétel nélkül, az -ó, -ő képzős igenévi előtagúaké csupán bizonyos esetekben [vö. 118.].
A két egyszerű szóból álló alakulatokat egybeírjuk, de ha bármelyik tag összetett szó, különírjuk őket:
– egyszerű szó + egyszerű szó ⇒ egybeírás (aranylánc, ötméteres, védőgát);
– összetett szó + egyszerű szó ⇒ különírás (fehérarany lánc, tizenöt méteres, partvédő gát);
– egyszerű szó + összetett szó ⇒ különírás (arany nyaklánc, öt négyzetméteres, védő homokgát);
– összetett szó + összetett szó ⇒ különírás (fehérarany nyaklánc, tizenöt négyzetméteres, partvédő homokgát).
117. Ha két szó kapcsolatában az előtag egyszerű tőszámnév (illetve a sok, több, fél szó), az utótag pedig egy -i, -ú, -ű, -jú, -jű, -s, -nyi képzős egyszerű szó, akkor a tagokat egybeírjuk, például: harmincnapi, kétéves, kilenchavi, háromlábú, ötágú, hétfejű, kétzónájú, kétpetéjű, sokmilliós, többoldalas, húszfőnyi. Ha azonban akár az előtag, akár az utótag, akár mind a kettő összetett szó, a kapcsolat elő- és utótagját különírjuk, például: hat vegyértékű, egy szótagos, negyven négyszögöles, száz hektoliternyi; huszonnégy tagú, negyvennyolc órás, tizenkét emeletes, száztizenhat napi; hetvenöt centiméteres, ötvenhét másodpercnyi; de (a szófaj megváltozása miatt): ötszázforintos, tízezerforintos (mint bankjegyek). – Számjegyekkel írva a tagok szerkezetétől függetlenül mindig a különírás a helyes, például: 9 havi, 2 éves, 20 főnyi, 40 köbcentiméteres, 116 napi. [Vö. 105.]
Hasonlóképpen írjuk a -nként és a -nta, -nte toldalékú alakulatokat is: kéthetenként, háromhavonta, ötévente; tizenöt naponként, három hónaponként; 5 évente, 15 naponként; stb.
Ha viszont az igenévi jelzős alakulat tagjai jelentés tekintetében összeforrtak (vagy az igenév nem folyamatot fejez ki) [vö. 111.], a két egyszerű szót egybeírjuk, például: desztillálótorony, izzólámpa, kiképzőtiszt (beosztás), védőnő; eladólány (üzletben), felvonóhíd, ivóvíz, költőpénz; csónakázótó, hálószoba, kutatóintézet; pihenőnap; belépőjegy, evezőlapát; sétálóutca [vö. 139.]. De különírjuk őket, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, például: szélező körfűrész; növényvédő szer, rakétaindító állvány; földrengésjelző műszer, időjárás-előrejelző rendszer; ellenőrző leltár, előadó körút, összekötő híd. – Kivételek: mérőműszer, vendéglátóipar stb. [vö. 136.].
119. A színneveket az előtag és az utótag szerkezetétől függetlenül egybeírjuk, például: halványlila, sötétzöld, világossárga, zöldeskék; almásszürke, haragoszöld, mélykék, törtfekete, püspöklila; búzavirágkék; vattacukor-rózsaszín. [Vö. 111.] – Ha azonban az összetett színnévhez árnyalatot kifejező melléknév kapcsolódik, különírjuk őket, például: sötét rózsaszín, világos narancssárga, halvány kékeszöld.
Az igekötős kapcsolatok írása
120. Az igekötős igék írásában a következő szabályok érvényesülnek.
Az igekötővel alakilag azonos határozószói névmást is különírjuk az igétől (vagy igenévtől), ha világosan személyes névmási szerepű: hozzá (= őhozzá) ment feleségül (nem tehozzád), de: hozzájárul (valamihez); neki (= őneki) megy a levél, de: nekimegy (a szekrénynek), nekimegy Jánosnak (= ölre megy vele); (csak) rá (= őrá) gondolok, rossz rá (= arra) gondolni is, de (más hangsúlyozással): rossz rágondolni is; stb. Csak különírt (határozószói) formájuk van a személyjeles formáknak, például: hozzám adták feleségül, nekünk jött a csomag, mindig rád gondolok.
A névmási szókapcsolatok és összetételek írása
121. Az a, e, az, ez mutató névmásból és a különféle névutókból álló kapcsolatokat egybeírjuk, ha határozószót alkotnak, továbbá ha egységesen utalószói szerepűek, vagy ha kötőszószerű szerkezetek részei: Ezelőtt másképp hívták. Ezután mindig jó leszek. Mindent megbeszéltünk, eszerint cselekedj! Nincs kétségem afelől, hogy ő tette. Azalatt, míg nyaraltok, kifestetem a lakást. Elment anélkül, hogy köszönt volna. Dolgozz, ahelyett hogy heverészel! Stb. [Vö. 84., 244. d).] Ha ellenben a névmással nyomatékos rámutatást fejezünk ki, akkor csak a különírás a helyes: a köré a ház köré; a szerint kell eljárni, nem e szerint; a nélkül a könyv nélkül; Itt a hiba, e miatt nem működik a gép. A mögé tedd, amelyik elég széles. Mindene a zene, csak az iránt érdeklődik. Stb.
122. A névmásokat egybeírjuk az előttük álló nyomatékosító elemmel, például:
egymagam, egymagad;önmagam, önmagad, önmagunk;önnönmaga, önnönmagunk, önnönmagatok;ugyanez, ugyanolyan, ugyanakkora, ugyanott;szintolyan, szintakkora, szintannyi;csakolyan, csakannyi;éppolyan, éppakkora, éppannyi. |
De: én magam megyek; csak annyi szükséges; épp olyan esetben; stb.
Különírjuk viszont a se és a sem szót, ha névmások után állnak, például: semmi se, senki sem, senkinek se, semmitől sem; semmikor se, sehova se, sehol sem, sehogy sem. – De: sohase, sohasem, sose, sosem.
Egyéb esetek
A fajtajelölő főnévi minőségjelzőt egybeírjuk a jelzett szóval (kivéve az állatfajtaneveket), például: csiperkegomba, fiúgyerek, fűszeráru, jonatánalma, lakatosmester, legényember, sasmadár. – De mivel állatfajtanevek: mangalica sertés, racka juh stb.
126. Ha egy tulajdonnév egy köznévnek jelzője, a két szót különírjuk egymástól, például: Dezső bácsi, Fazekas úr, Kovács mérnök, Mariska néni; a Kalmár fiú, a Nagy család; Fabulon arckrém, Volkswagen gépkocsi. [Vö. 164.]
127. Ha egyetlen képző járul egy különírt szókapcsolathoz, akkor általában megtartjuk a különírást: házhoz szállít, házhoz szállítás. Ha azonban több képző kapcsolódik a különírt alakulathoz, akkor azt egybeírjuk, például: házhozszállítási (szolgáltatás), egymásutániság, egyenlőoldalúság, megnemtámadási (szerződés). [Vö. 135.]
Az ilyen felsőfokú formák gyakran kiválthatók szerkezetes megoldással, például: harcra legkészebb, leginkább hasznot hajtó.
131. A számnevekből alkotott -d képzős jelzőket egybeírjuk a maga névmás alakjaival, például: másodmagammal, századmagával; huszonötödmagunkkal, tizenkilenced-magunkkal. [Vö. 139.]
132. A -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű, -szerű stb. utótagot a közszókkal egybeírjuk, például: másfajta, tízféle (de: 10-féle), többféle, egynemű, negyedrét, sokrétű, gipszszerű, nagyszerű. Felsorolásban kötőjellel utalunk az elmaradó közös, csak az utolsó taghoz hozzáfűzött utótagra, például: bükk-, mogyoró- és nyírfafélék [vö. 263. c)].
133. A tulajdonnevekhez a -fajta, -féle, -forma és a -szerű utótagokat kötőjellel kapcsoljuk, például: Illyés-fajta (ellenállás), Eötvös-féle, Kossuth-forma (egyéniség), Győr-forma (város), Petőfi-szerű; OTP-szerű; Jedlik Ányos-féle, Madách Színház-féle; Tömörkény- és Gárdonyi-szerű [vö. 169.].
A kialakult szokás mint a kivételes különírás és egybeírás forrása
A szabálypontok nem tartalmazzák az összes kivételes helyesírású szót és szókapcsolatot, ezért szükséges a helyesírási szótár használata is.
135. A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk néhány alanyos, minőségjelzős, jelölt határozós és jelölt birtokos jelzős kapcsolat tagjait, például: átokverte (ház), dércsípte (levelek), dérlepte (fa), molyrágta (szőnyeg), napsütötte (táj), porlepte (könyv), szúette (bútor); fiatalkorú, haditerv, jótett, útitárs; bérbeadás, célravezető, életbelépés, kézhezvétel, lényegbevágó, rendbehozatal; szeretetreméltóság; holdtölte, napkelte, tojásfehérje. [Vö. 139.]
136. A kialakult szokást megtartva néhány olyan (rendszerint jelentésváltozást is mutató) -ó, -ő képzős előtagú kapcsolatot is egybeírunk, amelynek valamelyik tagja maga is összetett szó (különösen akkor, ha az összetett utótag mindössze két szótagos), például: bevásárlóközpont, forgószínpad, javítóműhely, mérőműszer, mozgókórház, vendéglátóipar. [Vö. 118., 139.]
137. Különírjuk számos, mindig együtt használt, egységet alkotó állandó szókapcsolat (szólás, szakkifejezés stb.) elemeit, például: állást foglal, szemet szúr, véget ér; dugába dől, lépre csal; főnévi igenév, virtuális tér. [Vö. 94.]
A többszörös összetételek írása
A két egyszerű közszóból alakult alárendelő összetételeket (akárhány szótagból állnak is) egybeírjuk, például: asztallap, felezőegyenes, matematikatanítás, nitrogénasszimiláció, paradicsomsaláta, televíziókészülék, teljesítménynövekedés. De: sakk-kör stb. [Vö. 61.]
A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket hat szótagig kötőjel nélkül egybeírjuk, például: cseppkőbarlang, élelmiszeripar, gépkocsivezető, ivóvízellátás, mértékegységrendszer, nyersolajmotor, rendőrjárőr, tapétaszaküzlet, tűzoltólaktanya. A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket kötőjellel tagolhatjuk a két fő összetételi tag határán, például: csapatzászló-avatás, dokumentumfilm-bemutató, foszforműtrágya-gyártás, könyvritkaság-gyűjtemény, munkaerő-nyilvántartás, tornász-csapatbajnokság. Kivétel: akasztófáravaló, fizetővendéglátás, pénzügyminisztérium, valószínűségszámítás stb. [Vö. 134.]
A szótagszámlálás szempontjai a következők:
Szótagszámon az összetett szó jel és rag nélküli alakjának szótagszámát értjük: anyagcserezavar(a), jogsegélyszolgálat(hoz) stb. A képző – az -i kivételével – beleszámít a szótagszámba: divatlapszerkesztő, divatlap-szerkesztőség; adó-visszatérítés, adó-visszatérítési (kötelezettség); híradástechnikai, munkaerőpiaci, szakközépiskolai; stb.
Gyakorlati megfontolásból az igekötők közül csak a két vagy több szótagúakat tekintjük külön összetételi tagnak, például: adat-visszakeresés, előadó-művészet, de: befogadóképesség, szövegkiegészítés.
Az idegen előtagokat akkor tekintjük külön összetételi tagnak, ha önállóan is használatosak, például: miniszoknya, miniszoknya-viselet, vagy ha önállóan is használatos utótag járul hozzájuk: antialkoholista, antialkoholista-klub; biotechnológia, biotechnológia-ipar; stb.
Az egyébként szabályos, de túlzottan hosszú összetett szavak szerkezetes megoldással elkerülhetők: tervezőiroda-vezető = a tervezőiroda vezetője, gépkocsivezető-tanfolyam = gépkocsivezetői tanfolyam stb.
140. Két kötőjelet használunk azokban a többszörös összetételekben, amelyeknek előtagja is kötőjellel kapcsolt összetétel (tulajdonnévi vagy betűszós előtag, illetőleg három mássalhangzó találkozása miatt), például: Kossuth-nóta-éneklés, Nobel-díj-átadás, C-vitamin-adagolás, tb-járulék-csökkentés. sakk-készlet-gyűjtemény, tarokk-kártya-játékos. [Vö. 166.]
c) Vannak olyan többszörös szókapcsolatok, amelyekben két tag egyetlen egységként kapcsolódik egy harmadik elemhez. Ilyenkor az egységet alkotó szókapcsolat tagjait kötőjellel kötjük össze, és különírjuk a harmadik elemtől. Például: élet-halál harc, kutya-macska barátság, réz-arany ötvözet. Ugyanez a szabály érvényesül az ellentétes jelentésű igekötők összekapcsolódása esetén is: föl-le sétál, ki-be nézeget [vö. 120. d)].
A szaknyelvben bizonyos esetekben nem kifogásolható (az értelem pontos tükröztetése érdekében) a nagykötőjel használata sem [vö. 264.].
Forrás: Helyesírás.MTA.hu
