140 éve született Erdély máig legnagyobb transzilvanistája, Kós Károly. Az építész, író, szerkesztő, grafikus, közösségszervező és politikus azért tudott nagyot alkotni, mert minden munkájában ugyanazokat a szabályokat követte: tiszteletben tartotta a hely szellemét, a közösséget, volt jövőképe és mindig hosszútávra tervezett. Az általa tervezett, nemrég felújított sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban elemezték munkásságának egy részét, főként az építészetét örökségének tisztelői és a kós károlyi építészeti vonal követői. Az eseményt a polihisztor születésnapján, december 16-án szervezték, amely idéntől kezdve az Építészet napja is lesz. Az Országépítő Kós Károly Egyesülés (OKKE) és a Székely Nemzeti Múzeum közös szervezésében lezajlott találkozón mi is ott voltunk.
Kós Károlyt méltatta a közönség a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, mely a több éves felújítást követően nemrég nyitotta meg kapuit a látogatói előtt. Vargha Mihály igazgató az esemény házigazdájaként az ikonikus Kós-épület felújításáról beszélt a közönségnek: nemcsak az állagmentés volt céljuk a munkálatokkal, hanem azt is elérték, hogy 30 százalékkal megnőtt a kiállítótér, ugyanakkor az épület felújításával a múzeumi koncepciót is átalakították. „Szeretnénk a poros múzeum képét elfelejteni, modern élő múzeumit létrehozni, amely a fiatalokat is megragadja” – világított rá Vargha, aki remek eredményként értékelte, hogy a nyitás óta eltelt másfél hónapban közel 1500 látogatója volt a létesítménynek.
A Vargha Mihály által felelevenített eseményekről részletesen akkor írtunk először, amikor a múzeumot még a nyitány előtt üresen meglátogathattuk, majd amikor az átadó ünnepségen az interaktív és modern múzeumi koncepción alapuló kiállításokat is megtekinthettük.
A múzeum a ’48-as hősök, kerámiák, a székelyföldi bútorkultúrát bemutató kiállítás, festmények és egyéb kiállítási tárgyak mellett már eddig is nagy hangsúlyt fektetett az épület tervezőjének, Kós Károly munkásságának megismertetésére, így nemcsak Kós építészeti alkotásait tartalmazó kiadványt adtak ki, de állandó tárlatok is láthatóak az intézmény falain kívül és belül is, amelyek a transzilván polihisztor munkásságára fókuszálnak. A városban 13 Kós által tervezett épület maradt fenn, azaz Budapest után Sepsiszentgyörgyön található Kós legtöbb alkotása.
Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója az évfordulón bejelentette, hogy a múzeumban bejegyzett Országépítő Kós Károly Egyesülés a jeles alkalomra egy Kós Károly portrét is adományozott a múzeumnak, melyet egy kolozsvári szobrász, Nemes Csaba készített.
Ugyanakkor a múzeum szeretne minél több Kós Károllyal kapcsolatos kiállítási tárgyat beszerezni, mert 2024-ben a főépületben szeretnének egy nagy méretű Kós Károly kiállítást is szervezni. Gyűjteményüket nemcsak pártolóik adományaival, de vásárlással is bővítenék. Vargha szerint nagyon kevés Kóshoz köthető tárggyal rendelkeznek, ezen szeretnének javítani. „Minden alkalmat megragadunk, hogy a Kós család, nemcsak Kós Károly, hanem a néprajzos ifj. Kós Károly és a szobrász Kós András munkásságát is be tudjuk mutatni” – mondta az igazgató.
Az eseményen részt vett Kós Károly unokája, Kós Katalin Zsuzsanna is, a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékház vezetője, aki úgy döntött, hogy a budapesti rendezvények helyett Sepsiszentgyörgyön emlékezik meg nagyapjáról.
Kós Katalin Zsuzsanna humorosan meg is jegyezte, hogy nagyapjához hasonlóan ő is Erdélyt választotta, és örömét fejezte ki, hogy vannak olyan kutatók, akik elmélyültek Kós munkásságának tanulmányozásában, és olyan tudást mutatnak fel, ami még számára is időnként újdonságot jelent. Vargha Mihály felajánlását pedig, hogy részt vegyen az Országépítő Kós Károly Egyesülés munkájában, elfogadta, és velük tartott a zárt körű közgyűlésen is.
Az eseményt Kolumbán Gábor OKKE-elnök nyitotta meg, aki videóüzenetben köszöntötte a résztvevőket. Ezután Herczeg Ágnes, a múzeum több mint ezer növényét és parkját megtervező tájépítész osztotta meg gondolatait Kósról, szintén videóüzenetben. Herczeg szerint az építész munkássága követendő példa mind a mai napig, hisz Kós Károly az épület megtervezésekor kiemelten fontosnak tartotta annak környezetét is, így olyan épületeket születtek, ami nem csak az egyént, de a közösséget is szolgálták és a természettel is összhangban vannak.
Ahogyan Bányász József mezőgazdász, sajtkészítő a Kós Károly által összegyűjtött vagy írt idézetek révén azt is megmutatta a hallgatóságnak, hogy az építész miért is együtt képzelte el a népi építészetet, a vidéki gazdaságok működtetését és kultúra művelését, hisz ezek szerinte csak egymással tudnak harmonikusan működni. Az építészet, a vidék és kultúra találkozására pedig a sajtkészítő gazda jó példával is szolgált, hisz a gyergyóújfalusi sajtkészítő gazdasága ad otthont a nyári építészeti táboroknak, ahová a budapesti Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának hallgatói egy kultúrcsűrt is terveztek.
Érdeklődésünkre Guttmann Szabolcs műépítész ezekkel kapcsolatban elmondta azt is, hogy szerinte Kós óta ugyan sokszínűbb lett a világ építészeti stílusok tekintetében, de „Kós Károly világa egy olyan hagyományos ősrégi világ, ami nélkül jóval szegényebbek lennénk, és amit ha nem ismerünk meg, akkor úgy igazán nem tudjuk szakmánkat rendesen művelni. A jó hír az, hogy egyértelműen megnyíltak azok a kapuk, amik ezt az ösvényt bemutatják. Megismerhetjük azt a Kós Károlyt, akiről eddig nem igazán lehetett hallani, mert például a műszaki egyetemek keretén belül sem tanítottak róla” – mondta Guttmann.
Az Erdélyi Építész Kamara (Kolozsvár, Beszterce, Szilágyság) már 2013-ban életműdíjat adott többségi szavazattal Kós Károlynak, poszt mortem, mutatott rá a kolozsvári építész, hangsúlyozva, hogy az ezer építészt tömörítő szervezetben alig tíz százalék körül alakul a magyar szakemberek aránya, ami azt jelenti, hogy a románok számára is értékes inspirációs forrást jelent a kós károlyi életmű.
Ugyanakkor Guttman érdekesnek tartja a romániai fiatal építészek „kimozdulását” is, amivel újra felfedezték a falusi tájat és annak az építészetét. „Egy száz éves múlttal és a modernista építészetnek mindenféle akadályával, ami Kós építészete ellen szólt, mégis újra felfedezték. Rájöttek, ez egy olyan értéke a hagyományos építészetnek, amit ha elfelejtünk, akkor nem értjük meg se a modernizmust, se azt a mai építészetet, ami nagyon sokszínű, de aminek hagyományos gyökerei mégiscsak a népművészetben vannak.
Büszkék voltunk, hogy száz évvel ezelőtt Kós Károly tudatosan ráirányította már a kortársainak a szemét erre a világra, és természetesen azzal, hogy a Kós Károly Egyesülés ezt mint egy folyamatot tárgyalja, és bekapcsolódnak nemcsak építészek, hanem azok az emberek, akik a tájat művelik, ez egy lépéselőny, ezzel élni kell” – jelentette ki az építész.
Köllő Miklós építész, akivel nemrég beszélgettünk arról, hogy Kós Károly példáját követve fontos a hely és a kultúra elemeinek ötvözése a kortárs építészetben is, az ökoregionális építészetről szóló előadásában kiemelte, hogy Kósnak nagyon jó rálátása volt a nemzetközi építészetre, ahol észrevette a fősodortól eltérő építészeti stílus fontosságát a szegényebb régión belül, mely a különböző szakágak művelőit és a környezeti elemeket egyaránt figyelembe vette, és a székely falvak látképét erősítette. Köllő a rendezvényen a helyi termékek és termelők fontosságát hangsúlyozta, akiktől szerinte azért is megéri vásárolni, mert ezáltal a termék minősége is jobb lesz, de tapasztalat és gyártás, illetve az ebből származó bevétel is helyben marad, mert a helyi mesterember gyerekét segíti a tanulásban.
A meghívottak között szerepelt Anthony Gall, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja is. Az Ausztráliában született építész, aki Kós Károly munkásságát kutatja és népszerűsíti évtizedek óta sorra mutatta be Kós munkáit, kifejezve általa, hogy Kós a szépség mellett az épületek közösségépítő szerepére is odafigyelt, illetve kidomborítva Kós Arts and Crafts Mozgalomhoz kötődő művészetét. Anthony Gallal ebben az interjúnkban beszéltünk bővebben Kós Károllyal való kapcsolatáról.
Gall Vargha Mihály érdeklődésére a Székely Nemzeti Múzeum építésének kulisszáiba is beengedett, hisz ahogy a múzeumigazgató, sokan a szentgyörgyiek közül is úgy ismerték a történetet, hogy azért kaphatta meg Kós Károly még a budapesti építészeti egyetem hallgatójaként a múzeum épületének megtervezését, mert tanára önként lemondott Kós javára róla. A kutató azonban a levéltári adatokból egy teljesen más történetet olvasott ki, és úgy vélte, hogy a budapesti kormány által stratégiai jelentőségű építményre kész tervvel állt elő Magyarország, és nem önként, hanem székely tanácsosok nyomására nevezték ki Kós Károlyt, mert a székelyek szembementek a magyarországi vezetéssel. Anthony Gall szerint így lett valóban székely a múzeum, és nem egy prototípus.
Anthony Gall azt is elmesélte, hogy még a magyarországi időkben Kós Károly egyszer elpanaszolta, hogy a magyarországiak is elkezdtek Székelyföldön tevékenykedni és faragni, és végül azzal nyugtázta a dolgot, hogy a magyarországiak akármennyire próbálkoznak, soha nem lesznek székelyek. A székely viszont még akkor is székely marad, ha teljesen mást csinál. A Kós-kutató szerint az építészt az idő is igazolta, hisz a világ elkezdte felfedezni magának, hogy mennyire különleges, akár építészet tekintetében is, ami Erdélyben még megtalálható.
