Szinte minden államhatalmi propagandára (a fasiszta módszerre is) jellemző, hogy a „mi” és „ők” közötti feszültség növeléséből él. Mondhatnánk, hogy ez a definíciója: etnikai, vallási vagy ideológiai vonalak mentén osztja fel a társadalmat „mi”-re és „ők”-re, és igyekszik megszüntetni a két csoport közötti átjárások, konstruktív eszmecserék lehetőségét. Hogyan lehet értelmes vitát folytatni ilyen polarizáció esetében, vannak-e stratégiáink ezekre a helyzetekre? A párbeszédet erősíti-e, ha a Németh Györgyéhez hasonló szövegek megjelenhetnek rangos folyóiratokban? Ilyen kérdéseket jártunk körbe a Transtelex Dialóg második évadának első offline beszélgetésén.
„Meghallgatva mindazokat, amik ebben a vitában elhangoztak, a mostani válaszunk az volna, hogy nem. Ha most érkezne ez a Németh György-szöveg, akkor az lenne a válaszunk, hogy nem közöljük le” – jelentette ki Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztő-helyettese a Transtelex Dialóg második évadjának első beszélgetésén. Ekkor már a Korunk-vita apropóján szervezett beszélgetésünk vége felé jártunk, Balázs Imre József is egyfajta összegzésként fogalmazta meg a kijelentéseit.
Ebben a beszámolóban az igencsak szerteágazó beszélgetés egy-egy mozzanatát emelem ki, és nem fogom részletesen összefoglalni az érveket. Akit érdekel az igencsak tartalmas vita minden mozzanata, a róla készült felvételt tudom ajánlani.
„Nekem nem volt meglepő az a jelenség, hogy egyre inkább mainstreammé válnak olyan politikai nézetek, amelyek, azt gondolom, túlmutatnak azon a liberális demokrata konszenzuson, amelyhez hozzászoktunk. Mind a közbeszédben, mind az intézmények fölötti pártpolitikai kontrollban egyre erőteljesebben jelen van egyfajta irányított szélsőjobboldali beszéd, és azt gondolom, hogy ezzel nekünk valamit kezdeni kell. Az értelmiségnek el kell gondolkodnia azon, hogy hol húzza meg a határokat azzal kapcsolatban, hogy mit enged be a tudományos beszédbe, a közbeszédbe, illetve hol van az a határ, ahol elkezdi tematizálni azt, hogy a közbeszéd szélsőjobbra tolódása folyik” – alapozta meg a beszélgetést Borbély András, a Korunk-vita tulajdonképpeni kirobbantója. Az értelmiség szerepe, a szélsőjobboldali hegemónia, a polarizáció, az erdélyi magyar intézményrendszer függetlensége rendszeresen felmerülő szempontok voltak a beszélgetés során.
Kiss Tamás szociológus is azzal magyarázta a bekapcsolódását a vitába, hogy folyamatban van egy szélsőjobboldali a hegemónia kialakítása Magyarországon, aminek az eredménye, hogy „a kultúrpolitikában és a tudománypolitikában folyik egyfajta kultúrkampf”. A szociológus szerint ez azzal jár, hogy a társadalomtudományokban, így a szociológiában, de a kulturális termelés más szféráiban is megjelenik egy közvetlen átpolitizáltság.
„Megpróbálnak kánonokat átírni, megpróbálnak egy új emlékezetpolitikát kialakítani. Számunkra az a kérdés, hogy amikor ez a Magyarországra financiálisan is rákapcsolódó intézményrendszeren keresztül átszüremlik Erdélybe, akkor ezzel mit lehet kezdeni” – érvelt a szociológus.
Kiss hozzátette, hogy a társadalmi kontextussal kapcsolatban azt sem felejthetjük el, hogy nem Magyarországon vagyunk, és a román politikai szférában más szakmai konszenzusok vannak érvényben. „Ha ez a szöveg román nyelven jelenik meg, akkor nem úgy végződött volna, mint nálunk. Nem így vitatkoztunk volna” – mondta.
Toró Tibor politológus szerint azért is volt fontos ebben a kérdésben megszólalni, mert a saját kutatásaik során már azzal szembesültek, hogy a közbeszédben az erdélyi magyarokhoz köthető hangok impaktja minimális, tehát nem mi irányítjuk a közbeszédet, hanem magyarországi tematizálás zajlik.
„Látható volt, hogy annak a típusú beszédmódnak, amit a magyar kormány képviselt, nem csak az ukrajnai háború, de akár a menekültválság kapcsán is, gyakorlatilag nincsen semmilyen típusú ellenszere” – jelentette ki Toró, aki szerint evidens, hogy ezt kezelni kell, mert gyakorlatilag még az RMDSZ-nek sincs bizonyos kérdésekben tematizációs képessége.
„A román állammal szemben sem volt, de hogy ez egy új helyzet, hogy gyakorlatilag fölötte átnyúl egy új szereplő, és olyan dolgokat is behoz, amik szerintem alapvetően szembe mennek a közösségünknek érdekeivel. Pontosan ellentétes gondolkodásba kellene kezdjünk a romák kapcsán, mint amiről Németh György beszél. Arról kellene beszélni, hogy miként lesznek részei a romák az erdélyi magyar politikai közösségnek. Ha ezt beengedjük, akkor még jobban eltávolodik a kérdéstől” – érvelt Toró.
Balázs Imre József azt emelte ki, hogy a vita kirobbantói nem vették figyelembe Németh György szövegének a kontextusát, tehát azt, hogy ez egy válaszcikk.
„Mintha mindegy lenne Németh György írásának a megjelentetési kontextusa. Én azt gondolom, hogy ez egy tudatos stratégia volt részetekről, hiszen pontosan tudjátok, hogy mi a különbség aközött, hogy megrendelünk egy cikket vagy épp válaszként közöltük. Azt gondolom, fel akartátok hívni a figyelmet arra, amiről ma beszélgetünk, hogy egy határátlépés történt” – reagált a Korunk főszerkesztő-helyettese. Demény Péter szerint is a Korunk ürügyet szolgált arra, hogy ez a vita kirobbanjon és hangos legyen. „Bizonyos értelemben hasznos, ha ezzel meg lehet győzni bárkit is, hogy így nem jó beszélni” – mondta.
„Ez a típusú szakmai keretezés azzal a típusú politikai intervencióval szemben, ami itt történik, szerintem nem elégséges. Tehát nem tudjuk a meglévő szakmai eszközeinkkel ezeket a beszédmódokat már kontrollálni” – reagált Borbély András a Korunk főszerkesztő-helyettesének a felvetésére.
Kiss Tamás azt hangsúlyozta ezzel kapcsolatban, hogy szerinte fontos volt, hogy ezekben a témákban nyilvánosan beszéljenek, és ne csak informálisan.
„Az az általános gyakorlat az erdélyi intézményeknél, hogy ezeket a kérdéseket informálisan beszéljük meg. Nyilván lehetett volna más eset kapcsán is erről beszélni, de én fontosnak tartom, hogy a Korunk kapcsán nyilvánosan beszéljük meg, és ne Imrével négyszemközt” – mondta.
Toró Tibor is reagált Balázs Imre felvetésére, kifejtve, hogy egy idő után már mindegy a szöveg megjelenésének a kontextusa, majd az erdélyi magyar intézményekre is jellemző szelektív nyitást emelte ki, hogy egyoldalúan, mindig a szélsőjobboldali hangokat engedik be.
„Ez a szelektív nyitás a tudományos területeken úgy néz ki, hogy az ilyen, általában magyarországi szereplők megjelennek konferenciákon, szakmai lapokban, egyetemi előadásokon, és ez mind azt erősíti, hogy ez egy legitim álláspont. Márpedig nem lehet az, mert tudománytalan, és gyakorlatilag a magyarországi közbeszédben az a szerepük, hogy delegitimálják a tudományos műhelyeket” – érvelt Toró. Szerinte nem csak a Korunk esetében jelent ez meg, hanem egy csomó példa van erre a folyamatra.
Úgy látja, hogy az intézmények esetében több stratégia van, ahogy az a szelektív nyitás zajlik. Az egyik jellemző stratégia, hogy az emberek elkezdenek olyan témákat kutatni, ahol biztosan elkerülik azt, hogy szembe kerülnek a szélsőjobboldali véleményekkel. Vagy egy másik az, hogy nem vállalnak be, olyan beszélgetéseket, aminek nem tudják, hogy mi lesz a kimenete. Elmondása szerint arra is tud példát, hogy bizonyos eseményeket beengedek az intézményekbe, viszont másokat nem.
Balázs Imre József szerint ugyanakkor az is veszélyes lehet, ha a különböző oldalon álló felek nem állnak szóba egymással.
„A világunk kétfelé szakadtsága kezdte felszámolni azokat a helyeket, ahol a párbeszédképes felek egyáltalán szóba állhatnak. Én azt gondolom, hogy ezt a Korunk továbbra is szeretné vállalni”
– jelentette ki Balázs Imre József, aki példaként a Korunk szeptemberi lapszámában publikáló Horkay Hörcher Ferenc politikafilozófust, eszmetörténészt említette, aki egy olyan konzervatív tudós, aki bármilyen világnézetű ember számára vitapartner lehet.
Kiss Tamás elmondása szerint az nem vetődik fel, hogy valaki ne vitázna valakivel azért, mert jobboldali vagy baloldali. A szociológus a folyamatok kontextusára hívta fel a figyelmet, hogy a jobboldali hegemónia egy tervezett stratégiája a közös intézményes keretek kiüresítése. Kiss példaként a KSH Népességtudományi Kutatóintézetét említette, amely szerinte a menekültválság előtt Kelet-Európában szakmailag a legfelkészültebb kutatóintézet volt, de előbb létrehozták a Migrációkutató Intézetet, majd a migráció elismert kutatóit, például Melegh Attilát vagy Sík Endrét kiszorították a nyilvánosságból az új intézményen keresztül, amelyet úgynevezett szakértőkkel töltöttek fel. Ezek után pedig még létrehozták a Kopp Mária Intézetet, ami megkapta a KSH NKI költségvetését. Kiss szerint több területen is lezajlott ez a folyamat. „Itt sírhatunk, hogy milyen jók lennének ezek a közös intézményes keretek, csak ezeket már kiüresítették, és létre hoztak mellettük más intézményes kereteket” – magyarázta Kiss. Szerinte Erdélyben az MCC is ilyen intézményes projekt, amit bejön az itteni struktúrák mellé, kezdve a diákszervezetektől egészen a szakkollégiumokig.
„Itt nem csak arról van szó, hogy Horkay Hörcher Ferenccel vagy más decens jobboldali gondolkodókkal leülök vagy nem ülök le, hanem az, hogy ezekkel az intézményes stratégiákkal mit tudok kezdeni szakmailag, hogyan tudom megvédeni a saját szakmai autonómiámat és hogyan tudok létezni ebben a konjunktúrában, mint politikai szubjektum, amihez ragaszkodom, hogy létezhessek, mert demokráciában élünk”- jegyezte meg Kiss Tamás.
Demény Péter szerint ezek a szerzők, azért is tudnak ilyen népszerűek lenni, mert egyszerű válaszokat adnak olyan bonyolult kérdésekre, amelyek izgatnak bennünket. „Mindig tudjuk, hogy ki a hibás, hogy nem mi vagyunk a hibásak, hogy a magyarság ártatlan, hogy el lesz foglalva, mert jönnek az idegenek meg a zsidók, akik uralják a világot” – érvelt. Személyes példát is említett. Elmondása szerint amióta magyar-román ügyekben magyaráz, mindig a válaszok többsége ez az egyszerűség.
„Az egyik részről, hogy te egy oláhbérenc vagy, a másik részről, hogy te egy bozgor vagy, akármit mondasz, csak úgy teszel, mintha rendes ember lennél. Tehát mindenhol megvannak ezek az ostobaságok, csak Magyarországon ez egy állampolitika lett.”
Toró szerint ténylegesen helye kéne legyen a normális vitának, de ez nem mindenkinek evidens. A vita kapcsán érkezett reakciók sem arról szólnak, hogy ez egy nagyon vállalhatatlan cikk. „Bagatellizálás és fanyalgás volt a domináns reakció erre a vitára, illetve az merült még fel, hogy miként kéne vitázzunk. Nem volt egy konszenzus arra vonatkozóan, hogy a Korunkban vagy a Transtelexen megjelent Németh György-cikk gáz volt” – érvelt Toró, aki szerint a romaellenességre vonatkozó kérdésekben nem lehet középen maradni, mert azzal a hegemón diskurzust segítjük.
„Azt akartam, hogy ne ott húzzuk meg a határt, hogy akkor vannak szélsőséges diskurzusok, de vagyunk mi sok rendes ember, akik tudnánk beszélgetni. Nem ez a kérdés. Tényleg vagyunk sok rendes ember, de hogy közben meg van egy nagy csendes tömeg, amelyik kivár, és közben meg elveszítjük azokat az intézményeket, azokat a helyeket, ahol a normális vitát le lehet folytatni” – mondta Toró.
A beszélgetést teljes egészében itt lehet megnézni:
