Mi folyik itt kormányzás címén?
Tegnap még Palkovics miniszter tárgyalásról, meg „ékszerdobozról”, meg „nem semmi ajánlatról” beszél a kormány által a Budapesti Diákváros helyére szánt kínai egyetem kapcsán. Aztán este megjelenik egy kormányhatározat, amely szerint a kormány „stratégiai megállapodást” köt a kínaiakkal erről az egyetemről. Hát, ez tényleg nem semmi, de hogy valaminek botrányos és hogy a tárgyaláshoz, meg együttműködéshez semmi köze, az biztos.
Akkor hát újabb dokumentummal bővül azon kormánydöntések köre, amelyeknek nyilvánossága közérdek, és amelyeknek közzététele eminens feltétele bármilyen tárgyalásnak. Hozzák nyilvánosságra azt is, mi van ebben a stratégiai megállapodásban. És legyen világos: a Budapesti Diákváros egyetlen négyzetméterét sem adjuk.
De még nincs vége a kormányzás címén folyó dúlásnak: az esti Közlönyből kiderül, hogy a kínai stratégiai megállapodás mellett minden egyetem, és a sajtópiacon működő kiadóvállalatok is „stratégiai társaságok” lesznek, vagyis szoros kormánykontroll alá kerülnek, jelentéstételi kötelezettséggel tartoznak a kormánynak.
Ez pont az a világ, az a vircsaft, amitől ez az ország meg akart szabadulni 30 évvel ezelőtt.
Kínai kampusz a magyar adófizetők 500 milliárdjából, igába hajtott egyetemek és kiadóvállalatok, magánalapítványokba szervezett több százmilliárdnyi közvagyon – ezzel foglalkozik az Orbán-kormány azokban a napokban, amikor a járvány áldozatainak száma átlépte a szörnyűséges 26 ezret is, immár minden adat szerint Magyarországon haltak meg népességarányosan a legtöbben az egész világon ebben járványban.
Sürgősen vegye ki a kormány a kezét a zsebünkből, nem a vagyont, hanem az emberéleteket kell mentenie. Mert az előbbit rablásnak hívják, nem máshogy, csak az utóbbi lenne kormányzásnak nevezhető.
Forrás: Újnépszabadság