Megszigorítják a Kolosszeum őrzését, miután a közelmúltban egy újabb – ezúttal magyar – turistát kaptak azon, hogy megpróbálja belevésni nevének kezdőbetűit az ókori amfiteátrum falába. Az Il Messaggero című lap beszámolója szerint egy huszonkilenc éves magyar férfit értek tetten, amint szállodai szobájának kemény kulcskártyájával egy tízcentiméteres T-betűt vésett a falba…
Itáliában már régóta nem a „magyarok nyilaitól” kívánnak megmenekülni, inkább a magyarok egyes odavetődött turistáitól… Emlékezhetünk a hetvenes évek elejére, amikor egy flúgos hazánkfia geológus kalapáccsal támadt Michelangelo csodaszép Pietàjára… Azóta védi törhetetlen üvegfal a helyreállított szobrot.
A hetvenes évek végén szolgáltam Rómában, és a Pápai Magyar Intézet közreműködésével többször bejutottam a Vatikán nagyközönség elől elzárt részeibe kíváncsi magasrangú vendégek (miniszterek, pártkorifeusok stb.) kísérőjeként. Az Intézet vezető rektora (egy püspök) sosem mulasztotta el megkérdezni (ördögi vigyorral): „ugye, a vendége nem tart magánál kalapácsot..?”
A Kr.u. 81-ben megnyitott római Amphiteatrum Flavium csak a középkor óta Colosseum (egy közelében föllelt, az amerikai Szabadság-szoborhoz hasonló nagyságú – mára eltűnt – Nero-kolosszusról nevezték el így; maga az amfiteátrum építtetőiról, a Flavius-házi császárokról – Vespasianus, Titus, Domitianus – kapta nevét). Az ókori világ egyik legnagyobb „cirkusza” volt (50-75 ezer nézőt tudott befogadni a panem et circenses program keretében) – ez volt a „művelt ókor” legnagyobb épülete. Romjaiban máig az olasz főváros egyik fő idegenforgalmi nevezetessége. Olasz neve: Coliseo. Besorolták a világ hét új csodája közé is. (A távoli névadó, a Rodoszi Kolosszus nevű hatalmas szobor – mely szintén nincs meg – az ókori világ eredeti hét csodájának egyike volt…)
A római építmény nevéből „nagyon nagy” értelmű jelzőket faragtak különböző nyelveken (pl. kolosszális).
A leegyszerűsített kolosszális közhely: éhes oroszlánok elé vetett keresztények a cirkuszi porondon (Jean-Léon Gérôme festménye, 1883). Ókori dokumentumok nem támasztják alá az amfiteátrum ilyen „hasznosítását”… Főként gladiátorok harcoltak hatalmas arénájában, olykor állatokat uszítottak egymásra.
A középkori rómaiak szabadrablású kőbányának, szemétlerakónak, piactérnek hasznosították; magas falait, fa-szerkezeteit földrengések és tűzvészek is csonkították. Mígnem a XVIII. század közepén az akkori pápa – Róma a pápák közvetlen uralma alá tartozott – a mártírok emlékére keresztény szenthellyé nyilvánította, megállítva ezzel a kolosszális romterület teljes széthordását. A későbbi pápák – sőt, a római birodalmi mámorban tetszelgő Mussolini is – sokat tettek az épületkomplexum restaurálása, állagmegóvása, szépítése érdekében. A romterületen megtelepedett kereskedőket, iparűzőket, örömlányokat (és -fiúkat) pedig kizavarták…
Jelenleg a fő veszélyt a nárcisztikus turisták jelentik, akik mindenáron meg akarják örökíteni nevüket az ősi műemléken. (Meg a trófeagyűjtők, akik az ókori köveket lopják – emlékül.) Ilyen híreket olvashatunk: „Rómában letartóztattak egy ír férfit, aki belevéste a nevének kezdőbetűit a Kolosszeum falába. A turistát a kulturális örökség megrongálásával vádolják. A 32 éves ír turistát az ókori amfiteátrum biztonsági őrei kapták rajta a vandalizmuson.” Vagy: „Egy fiatal férfi kulcsokkal véste bele barátnője és saját nevét a közel kétezer éves római Kolosszeum falába. Az esetről videó is készült. A rendőrségnek sikerült azonosítania az elkövetőt; információik szerint Nagy-Britanniában él a vandál turista. Kiadatását illetve megbüntetését kérték. A vandalizmusért akár 15 ezer dolláros (több mint ötmillió forintos) pénzbüntetésre és öt év börtönre is ítélhetik a brit férfit, ha sikerülne Olaszországban bíróság elé állítani.