Alapvetően érthető, hogy a Tisza Párt és Magyar Péter miért tartja távol magát a korábbi politikai szereplőktől, azonban a kettős mércéjük mint Damoklész kardja azért ott lebeg felettük. Ugyanis nagyon nehezen magyarázható meg az, hogy Ruszin-Szendi Romulusz volt honvéd vezérkari főnök, Kármán András, a Nemzetgazdasági Minisztérium egykori államtitkára vagy éppen Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi elnöke mennyivel sterilebbek politikailag, mint az úgynevezett óellenzék szakértői. A „se nem bal, se nem jobb” most úgy tűnik, hogy „inkább jobb”.
Egy párt hitelességi problémáit automatikusan kivetíteni annak tagjaira, szellemi állományára politikailag lehet indokolt, de visszatetsző magatartás.
Az „óellenzékre” ezt az ítéletet mondta ki Magyar: „Az »óellenzékiek« azok a pártok és politikusaik, akik az elmúlt másfél évtizedben asszisztáltak a Fidesz uralmához, legitimizálták a rendszert, vagy éppen alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy valódi alternatívát nyújtsanak vele szemben.” Ezzel szemben Ruszinéknak ezt üzeni: „Megsüvegelendő azoknak a politikusoknak a hozzáállása és döntése, akik a rendszerváltást és a magyar honfitársaik érdekét előrébb valónak tartják, mint a saját politikai túlélésüket vagy egyéni ambíciójukat.” A kettős mérce abban rejlik, hogy szerinte nincsen közös halmaza e két csoportnak, miközben teljesen egyértelmű, hogy van.
Nyilván Magyar Péter is tudja, hogy a politikai fordulat lebonyolításához szükséges, pártpolitikától leginkább mentes szellemi állomány alapvetően a civilek között lelhető fel, ennek ellenére ebben az irányban sem nyitott igazán. Ennek persze az a legfontosabb oka, hogy a civil társadalom éppúgy fertőzött, mint a politikai pártok, ezért valóban számos kockázatot rejtene magában egy nagyobb befogadási hullám, de azért volna ötletem, mivel lehetne itt előrébb lépni.
Azt hiszem, elég sokak nevében mondom, hogy támogatjuk Magyar Pétert a rendszerváltás előkészítésében, de óva inteném attól, hogy a személyi kérdésekben a kettős mérce állapotába ragadva induljon neki a 2026-os évnek. Ha így tesz, azzal rengeteg szakembert veszíthet el, miközben hiány van belőlük. A kommunikáció nem kontrollálható a végtelenségig. Egy ilyen hozzáállás sok szavazót az utolsó pillanatig a másik oldal által még meggyőzhető állapotban tarthat, és nem utolsósorban gyanakvásra fog okot adni. Ugyanis ha csak a NER és a Fidesz-oldal volt harcosait fogadja potens politikai társként, akkor az emberek azt fogják gondolni, hogy ezek az arcok csak átmentették magukat a következő rezsimre, és a felelősségre vonás elől való menekülés okán lojálisak. Azaz köpönyegforgatók. Ez a helyzet egy igazi Magyar-féle Damoklész kard: a kezében már most akkora hatalom van, hogy az szinte elhordhatatlan felelősség. Ha ezt nem osztja meg, hatalmaskodóvá válhat könnyen, s akkor a győzelemből nem lesz „harmadik utas” rendszerváltás.
Nyolcvan nap alatt Magyarország körül – még van idő ezen gondolkodni.
