Elemzők egyetértenek abban, hogy belpolitikai vonatkozásban jelentősek az eltérések Klaus Iohannis első és második mandátuma között. Elnökségének első részében a volt nagyszebeni polgármester még a „vörös pestis” ellen hadakozott, majd egy éles fordulattal visszaemelte a hatalomba a Szociáldemokrata Pártot, és ezzel sokak szerint megágyazott a szélsőjobb előretörésének. Cikkünkben az egy évtizedes Iohannis-korszak legfontosabb mozzanatait és jelenségeit idézzük fel.
Klaus Iohannis nagyszebeni polgármestert 2014. november 16-án a Nemzeti Liberális Párt (PSD) jelöltjeként választották meg Románia elnökévé 6,3 millió szavazattal. Ellenjelöltje a második fordulóban Victor Ponta kormányfő volt, annak a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) az elnöke, amelyikkel a liberálisok korábban létrehozták a 2012-es parlamenti választásokon 60 százalékos győzelmet arató Szociálliberális Szövetséget (USL). Ez a szövetség 2014 februárjában felbomlott, a PNL pedig ellenzékbe vonult. Az együtt kormányzó szociáldemokraták és a liberálisok között addig is folyamatosak voltak a torzsalkodások, de az utóbbiak számára utolsó cseppet a pohárban az jelentette, hogy Victor Ponta nem volt hajlandó belügyminiszternek kinevezni Klaus Iohannist.
Az USL felbomlása után a PNL 2014-ben önállóan indult és kudarcosan szerepelt a májusi európai parlamenti választásokon. Emiatt az addigi pártelnök Crin Antonescu lemondott tisztségéről, és átadta a helyét az akkorra már országosan ismert nagyszebeni polgármesternek. Klaus Iohannis egy jelentősen megerősödött politikai szervezetet vett át az elődjétől, mert a PNL időközben fuzionált a mandátuma utolsó évét töltő Traian Băsescu államfőt támogató Demokrata Liberális Párttal (PDL). Ez az új PNL pedig már nagyon élesen szembefordult a PSD-vel, és főként korrupciós ügyek miatt támadta a Ponta-kormányt, amelynek vezetőjének akkora már plágiumvádakkal is szembesülnie kellett. Támadási felület pedig bőven akadt, mert abban az időszakban büntetőeljárás is indult a miniszterelnök ellen az ügyvédi irodája és több állami vállalat közötti szerződései miatt.
Mindenesetre Klaus Iohannis a korrupcióellenes fellépést, az igazságszolgáltatás függetlenségét és a közélet megtisztítását tűzte zászlájára az elnökválasztási kampányban. Üzenetei főként a nagyvárosiak, a fiatalok és a diaszpórában élők PSD-ellenes hangulatával rezonáltak. Emlékezetes, hogy a második forduló estéjén urnazáráskor hosszú sorok kígyóztak a külképviseleti szavazókörzetek előtt. Ez a választás eredményén is megmutatkozott: Iohannis támogatottsága a diaszpórában közel 90 százalékos volt.
De nagyjából ugyanilyen arányban szavaztak az RMDSZ üzenetével szembemenve a nagyszebeni polgármesterre az erdélyi magyarok is. A lelkesedés érthető volt, mert a közösség óriási esélyt látott a jogai kiszélesítésére azáltal, hogy Románia történelmében először az ország élére egy „kisebbségi” kerül. De nem csak a magyaroknak voltak nagyok a várakozásai Iohannissal szemben. Hívei azt remélték tőle, hogy államfőként ugyanazt a „németes” szigort és alaposságot terjeszti ki az egész országra, amelyet Nagyszeben polgármestereként mutatott.
A motorháztetőre hajított kabáttól a vörös dzsekiig
Iohannis első mandátumnak már a legelején történt egy esemény, ami sokak szerint azért emlékezetes, mert felfedte az elnök valódi énjét, és sokat elárult arról a vezetői felfogásáról, amelyért jóval később, főként a második mandátuma alatt támadták. Elemzők szerint azt mutatta meg, hogy a frissen megválasztott államfő nem a köztársaságot szolgáló közjogi méltóságnak, hanem a Cotroceni-palotában székelő uralkodónak tekinti magát. Ez az incidens 2015. február 10-én történt a párizsi repülőtéren Iohannis és az akkori francia elnök, Francois Hollande találkozója előtt. Miután leszállt a repülőről, a román államfő a közelben várakozó limuzin felé indult. Az autóhoz kíséret nélkül érkezett, beülés előtt levette a kabátját, és miután néhány másodpercig várt, hogy valaki átvegye tőle, látható ingerültséggel a motorháztetőre dobta. A kabátot végül a román delegáció egyik tagja vette le a motorháztetőről, és adta át a kormányőrség parancsnokának, Lucian Pahontunak.
A „kabát-incidensnél” azonban sokkal súlyosabb események is történtek a jogköreit politikai ellenszélben gyakorló Iohannis első mandátumának kezdetén. A bukaresti Colectiv Klubban 2015. október 30-án 64 ember halálát okozó tűzeset történt, amelynek hátterében a szórakoztatóhely működtetői és a hatóságok sorozatos mulasztásai álltak. Ez alkalmat adott Iohannisnak arra, hogy újult erőkkel támadja a PSD-t az ország intézményeit átszövő korrupció miatt. A tragédia után Victor Ponta miniszterelnök lemondott. Iohannis bírálta a döntést, mert túl későn jött, mondván, hogy „emberek kellett meghalniuk ahhoz, hogy ez a lemondás megtörténjen”. Tény, hogy a tragédia felkavarta a társadalmat, és az óriási ellenszenvvel szembesülve a PSD meghátrált, az államfő pedig a technokrata Dacian Cioloșt kérte fel kormányalakításra.
Parlamenti támogatás híján inkább csak vergődő Cioloș-kabinet gyenge teljesítményt nyújtott, ami megalapozott az akkor már Liviu Dragnea vezette szociáldemokraták nagy arányú 2016-os parlamenti választási győzelmének. Iohannis így kohabitációra kényszerült egy újabb PSD-kormánnyal, amelyiknek az első lépései egyértelműen az igazságszolgáltatás meggyengítésére irányultak. A Grindeanu-kabinet 2017. januárjában elfogadni készült két sürgősségi rendeletet: az egyik amnesztiában részesítette bizonyos bűncselekmények elkövetőit, a másik törölte a hivatali visszaélés büntethetőségét. A büntető törvénykönyvet módosító utóbbi jogszabályt egyértelműen a PSD elnökére, Liviu Dragneára szabták, aki ellen akkoriban büntetőeljárás volt folyamatban hivatali visszaélés gyanújával. Emiatt óriási tiltakozáshullámot váltott ki az egész országban.
A sajtóba kiszivárgott, hogy a sürgősségi rendeleteket a január 18-i ülésén készül elfogadni a kormány. Az alkotmány adta jogkörével élve azonban Iohannis aznap váratlanul megjelent a kormányülésen, és a nyilvánosság erejével gyakorlatilag megakadályozta a jogszabályok elfogadását. Néhány nappal később, január 21-én az államfő egy vörös dzsekit magára öltve csatlakozott a bukaresti Egyetem téren összegyűlt tüntető tömeghez, növelve a tervezett rendeletek elleni tiltakozások súlyát. Ez a gesztusa azért marad emlékezetes, mert – különösen a második mandátuma idején – látványosan kerülte a közvetlen kommunikációt a polgárokkal. Mindenesetre a Grindeanu-kormány letett a rendeletek elfogadásáról, így Iohannis elkönyvelhette az első jelentős politikai győzelmét a PSD fölött, ami az egekbe tornázta a népszerűségét.
Rövidesen azonban egy súlyos vereség következett. Tudorel Toader igazságügyi miniszter 2018-ban kezdeményezte a korrupcióellenes ügyészség (DNA) PSD számára rendkívül kényelmetlen főügyésze, Laura Codruța Kovesi leváltását. Az államfő ezt eleinte megtagadta, majd az ügy az alkotmánybíróságra került, és a bírák a kormány javára döntöttek. A DNA tevékenységét kezdetektől támogató Iohannis úgy próbálta a számára kínos helyzetet elkerülni, hogy felkérte Kövesit, távozzon önként a hivatalából. Mivel a főügyész erre nem volt hajlandó, az államfő kénytelen volt aláírni a leváltásáról szóló elnöki dekrétumot. Bírálói nem azt vetették a szemére, hogy eleget tett egy alkotmánybírósági döntésnek, hanem azt kifogásolták, hogy köszönetet sem mondott Kövesinek a munkájáért, és még arra sem méltatta, hogy a döntését maga jelentse be: a szóvivője közölte a hírt.
A belpolitikai kudarcok mellett Iohannis az első mandátumában jelentős külpolitikai sikereket ért el. Ő volt az első kelet-európai állami vezető, akit fogadott a Fehér Házban Donald Trump. A 2017 júniusában tartott találkozó létrejöttéhez hozzájárulhatott az is, hogy időközben az államfő kezdeményezésére – az amerikai elnök elvárásaival összhangban – a parlament a GDP 2 százalékára növelte Románia védelmi kiadásait. Eközben Iohannis „meggyőződéses Európa-barát” államfőként lépett fel az EU-ban, és az iránta való bizalom jeleként 2019 májusában előszőr volt házigazdája Románia (Nagyszeben) egy uniós csúcstalálkozónak.
A 2019-es elnökválasztás előtt az államfő azzal kampányolt, hogy az elmúlt két évben nem volt szabadságon, mert meg kellett védenie Romániát a korrupt PSD-től, és azt ígérte, hogy száműzni fogja a „vörös pestist” a politikából. Addigra már Liviu Dragnea börtönbe került, és a lefejezett szociáldemokraták Vioricăi Dăncilát jelölték elnöknek, akit Iohannis könnyűszerrel legyőzött – szintén jelentős számú magyar szavazattal – a második fordulóban. Számára kedvező körülmény volt, hogy vezetője bebörtönzése után a PSD ellenzékbe vonult, és a PNL akkori elnöke, Ludovic Orban alakított kisebbségi kormányt. Ez a kabinet 2020 januárjában egy bizalmatlansági indítvány nyomán megbukott ugyan, de februárban érkező koronavírus-járvány miatt végül újra bizalmat kapott a parlamentben.
A PSD hatalomra hívásától a bocsánatkérésig
A második mandátumának elején Iohannisnak bevallott célja volt győzelemre segíteni a PNL-t a 2020 végére tervezett parlamenti választásokon, és nem válogatott az eszközökben. Továbbra is „a korrupt PSD” volt a céltáblája, és 2020 áprilisában már azzal is vádolta az akkor már Marcel Ciolacu vezette szociáldemokratákat, hogy összejátszottak az RMDSZ-szel Erdély „kiárusítása” érdekében. Ekkor tartotta a Cotroceni-palotában az azóta elhíresült sajtónyilatkozatát, amit egy magyarul mondott köszönéssel („Jó napot kívánok, PSD!) vezetett fel. Kirohanására az adott alkalmat, hogy a képviselőház hallgatólagosan elfogadta a székelyföldi autonómiáról szóló tervezetet, aminek a parlamenti megszavazására amúgy sem lett volna semmi esély.
A járvány második hullámában, 2020 őszén Iohannis folytatta csatározásait a PSD-vel. A parlamenti választások kampányában többek között kijelentette, hogy a szociáldemokratákat „örökre” el kell távolítani a hatalomból. A PNL-t azonban nem segítették a járvány miatt meghozott korlátozó intézkedések, így a párt alulmaradt a választásokon a PSD-vel szemben. Ennek ellenére a parlamenti erőviszonyok lehetővé tették egy jobboldali kormány megalakítását a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és az RMDSZ bevonásával. A miniszterelnök Florin Cîţu lett, Ludovic Orbant képviselőház elnökévé választották és a PNL vezetője maradt, a PSD pedig ellenzékbe szorult. Orban 2021 szeptemberében a pártelnöki tisztséget is elveszítette Florin Cîţu javára, akit nyíltan támogatott az államfő. A liberálisok tisztújító kongresszusán egyébként Cîţu egy vehemensen PSD-ellenes beszédet tartott, és esküdözött, hogy amíg ő lesz a pártelnök, a PNL soha nem fog szövetkezni a szociáldemokratákkal.
Pedig alig két hónap elteltével ez történt. Előbb Florin Cîţu mondvacsinált okokból szeptemberben menesztette az USR-s igazságügyi minisztert, emiatt a liberálisok koalíciós partnereinek miniszterei testületileg lemondtak. Így októberben a PSD az időközben ellenzékbe vonuló USR és a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) segítségével megbuktatta a Cîţu-kabinetet. Egyes elemzők szerint az USR kiszorítása a kormányból tudatos lépés volt Iohannis részéről. Az államfő túlságosan reformpárti, kiszámíthatatlan és kényelmetlen partnernek vélte ezt a rendszerellenes pártot, és attól tartott a második mandátuma elején, hogy nem kerülheti el a felfüggesztését, ha nem egyezik ki az „ősellenség” szociáldemokratákkal. Így történhetett meg, hogy 2021 novemberében a PSD újra kormányra került, koalícióban a PNL-vel és az RMDSZ-szel. A miniszterelnök pedig másfél évre Iohannis föltétlen híve, Nicolae Ciucă tábornok lett, akit a koalíciós megállapodás szerint Marcel Ciolacu váltott a kormány élén 2023 nyarán.
Iohannis nem csak a politikai pálfordulásával vonta magára a figyelmet a második mandátuma idején, hanem a rendkívül költséges külföldi útjaival is. Az elnöki hivatal 2022-ben 3,3 millió eurót, a következő évben már 8 millió eurót költött az államfő utaztatására. Iohannis 2023-ban többek között Japánba, az Egyesült Arab Emírségekbe, Chilébe, Brazíliába és Argentínába látogatott, 2023 novemberében pedig szafarikkal fűszerezett tíznapos afrikai körutat tett. Néhány alkalommal az elnöki gép előbb leszállt Nagyszebenben, hogy az útra elkísérhesse őt a felesége is. Az elnöki hivatal azóta sem tette közzé Iohannis nem túl sok külpolitikai vagy gazdasági haszonnal kecsegtető „luxusutazásainak” részletes költségeit.
Mandátuma végéhez egyre több jel utalt arra, hogy a megbízatása lejártával az államfő a nemzetközi politikában szeretne érvényesülni. Aspirációi kezdetben az EU valamelyik fontos döntéshozói pozíciójának betöltésére irányultak, de Iohannis később még többre vágyott: 2024 márciusában bejelentkezett a NATO főtitkári tisztségére. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy maga ellen hergelte a nyugati kancelláriákat, amelyek favoritja a kezdetektől Mark Rutte holland kormányfő volt. Kínos közjátékok után, három hónappal később Iohannis kénytelen volt bejelenteni a jelöltsége visszavonását.
Ugyanakkor kiemelendő, hogy Ukrajna orosz inváziója után a geopolitikai helyzetéből adódóan fontos szerep hárult a NATO-ban Romániára, és Iohannis mandátuma alatt Bukarest megbízhatóan ellátta ezt a szerepet. A román államfő támogatta az EU oroszellenes szankciópolitikáját, a háború kitörése óta számtalanszor Ukrajna területi integritása és a nemzetközi jog tiszteletben tartása mellett foglalt állást, elítélve Oroszország agresszióját. Románia emellett ukrán menekültek millióit fogadta be, és jelentős katonai segítséget is nyújtott Ukrajnának.
Iohannis második mandátumának utolsó fontos intézkedése a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) összehívása volt a tavalyi elnökválasztás első fordulója után. Az államfő hozzájárulásával utóbb feloldották a titkosítását azoknak a CSAT elé terjesztett titkosszolgálati jelentéseknek, amelyek alapján az alkotmánybíróság végül érvénytelenítette az elnökválasztást.
De volt még Iohannisnak tavaly egy figyelemre méltó gesztusa: a nemzeti ünnepen bocsánatot kért az országtól a tíz év alatt elkövetett hibákért. „Bocsánatot kérek, mert az évek során olyan nemtetsző döntéseket hoztam, amelyeket valószínűleg nem magyaráztam meg kellőképpen” – jelentette ki december elsején.