szeka
Naivitás lenne azt hinni, hogy amennyiben a magyar ellenzék április 3-án megnyeri a parlamenti választást, belátható időn belül helyreáll az országban a jogállamiság, az uniós források pedig azonnal áramlani kezdenek Brüsszelből. Az Orbán-rendszer kiépítése évekig tartott, így a szabályok átszabása sem valósulhat meg néhány hét alatt. Az azonban már önmagában is egy komoly fejlemény, hogy sokan gondolkodnak el azon, miképpen lehet visszaadni a jogállami intézményeknek az eredeti funkcióit, illetve, mi történne akkor, ha Orbán Viktor kormánya kapna újabb négy évet arra, hogy ezeket az intézményeket még inkább magához láncolja. „Reméljük, hogy a Bizottság folyamatosan dolgozott, mostanra kész a lecke, és a testület készen áll a rendelet alkalmazására. Az ítélettel fordulóponthoz értünk, a döntés a közös értékeken alapuló európai projekt támogatását jelenti. Egyértelmű üzenet az autoriter kormányoknak: az Unióban be kell tartani a játékszabályokat. A döntéssel az Európai Bíróság jogi szempontból is megerősíti a jogállamisági mechanizmus mögött álló politikai üzenetet, és támogatja az unós intézmények komoly munkáját.” – kommentálta az Európai Bíróság február 16-án kihirdetett ítéletét a spanyol Eider Gardizabal Rubial, aki az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának tagja.
Talán nála is keményebben fogalmazott a finn Petri Sarvamaa, aki a parlament néppárti frakciójában ül, így nem is olyan még a Fidesszel közös elvek mentén politizált. „Elhárult a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet előtt álló utolsó akadály. A Parlament most közvetlenül a Bizottsághoz szól, és egyértelműen akarok fogalmazni: eljött a jogszabály alkalmazásának ideje. Nem lehet ismét haladékot kérni, hanem a Bizottságnak határozottan és késedelem nélkül lépnie kell. A tények vitathatatlanok. Mindnyájan tudjuk, hogy már régóta romlik a jogállamiság minősége, és nem csak Magyarországon és Lengyelországban, hanem más tagállamokban is.”
Az úgynevezett feltételességi mechanizmus beélesítése a döntési folyamatokba lehetővé teszi, hogy az olyan országoktól, melyek nyíltan megsértik a jogállami normákat, az uniós forrásokat részben vagy egészben meg lehet vonni. Ez egy olyan jelentős változás az EU működésében, amelyhez fogható nem volt az utóbbi évtizedekben. Innentől kezdve ugyanis hiába járna jóval több pénz egy uniós tagországnak, mint amennyit befizet a közös kasszába, előfordulhat, hogy az egyenlege mínuszba fordul, vagyis ráfizet arra, hogy a politikai és gazdasági közösség tagja. A mechanizmus persze arra lett kitalálva, hogy visszatartsák a közös normák megsértésétől a tagállamokat, ám Orbán Viktorról köztudott, hogy ő előre megy, ha törik, ha szakad.
Mivel a választási kampány kellős közepén tartunk, a magyar kormány reakciója a jogállami mechanizmus beélesítésére csak felszínes ideológiai üzengetés, Orbán Viktor ugyanis az új parlamenti erőviszonyok ismeretében fogja majd kifejteni, hogy hosszú távon milyen viszonyt tervez az Európai Unióval. Korábban már belengette a Fidesz, hogy van élet az EU-n kívül is, Varga Mihály pénzügyminiszter pedig odáig ment, hogy amennyiben a következő hétéves költségvetési ciklusban már nettó befizetők lennénk, talán jobb is, ha nem maradunk tagok. A külső szemlélő számára tényleg elég egyértelműnek tűnik, hogy a magyar kormánypártot már csak az anyagi megfontolások, vagyis a bőségesen érkező ingyen pénz tartotta a közösségben, amennyiben ezek a források elapadnak, már semmi értelmét nem látják a tagságnak.
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Magyarországnak az uniós forrásokon kívül még számos előnye származik abból, hogy az EU tagja. Például így jóval előnyösebb feltételek között kereskedhet a tagállamokkal, de azokkal is, amelyek még nem léptek be az unióba. Az is fontos szempont, hogy a világpolitikának is fajsúlyosabb szereplője egy ország, amely egy olyan fejlett és erős politikai és gazdasági közösséghez tartozik, mint az EU. Nem beszélve arról, hogy Oroszország és Kína számára is akkor értékes szövetséges Magyarország, ha az unió tagja, ugyanis így sokkal komolyabb befolyásra tehetnek szert, mintha hazánk egy kívülálló lenne. Orbán Viktor jól tudja ezt, így bármennyire is fárasztja a Brüsszel elleni hadakozás, a végső szakítás sokkal több hátránnyal járna, mint amennyi előnnyel számolhatna.
Fotó: 24.hu
Ennek az eszmefuttatásnak persze csak akkor van igazán értelme, amennyiben április 3-án Orbán Viktor megtartja a hatalmát. Teljesen más megvilágításba kerül ugyanis Magyarország, amennyiben az ellenzéki pártok le tudják váltani a jelenlegi kormányt. Bár a Fidesz mindent elkövet annak érdekében, hogy a választások megnyerése lényegében csak kötelező házi feladatnak tűnjön számára, a hatalmas ellenszél ellenére az ellenzék is kijöhet jól ebbel a megmérettetésből. Ez sokban függ a hazai gazdasági, a nemzetközi politikai helyzettől, és talán még a járványkezelés hatékonyságának megítélésétől is. Egy biztos: Az új kormánynak mindenképpen komoly gazdasági nehézségekkel kell majd szembe néznie, és a jogállami mechanizmusnak köszönhetően az EU-s pénzeknek nagyobb súlya lesz idehaza, mint bármikor korábban. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ne menj kölcsönért olyan szomszédhoz, akinek korábban szidtad a felmenőit.”
Szegedi Kattintós blog
Címkép: Privátbankár
Forrás: Újnépszabadság
