„Írónak nem tudom milyen vagyok – mint olvasó a legjobbak közé tartozom.” Ezt Moldova György írja a Dr. Simon Pál című művében. Meggyőződésem, hogy Moldova ezt a mondatot nem poénnak szánta, ha valaki, akkor ő pontosan tudja, hogy miről beszél. Szerintem a jó olvasó teljesítménye csak a jó íróéhoz mérhető, s ebben nincs semmi túlzás.
De milyen is a jó olvasó?
Mindenekelőtt nyitott. Kész az új művek befogadására. Érdekli a szerzők véleménye, nem gondolja azt, hogy neki felesleges bármit elolvasni, hiszen már mindent (is) tud. A jó olvasó alapos. Információit a leginkább megbízható forrásból, könyvekből szerzi és nem a szomszédtól, Facebookról, vagy gyanús internetes oldalakról.
A mi emberünk – akiről ez az írás szól – kíváncsi és szereti az intellektuális kalandokat. Ha szépirodalmat olvas, akkor nem ragad le a könyv tartalmánál, hanem maga is átéli a cselekményt, érzelmi rezonancia alakul ki benne, ezáltal élménye intenzívebbé válik, mintha maga is részese lenne a műnek. Velem például többször előfordult, hogy azt álmodtam: beszélgetek egy könyv szereplőivel. Ilyenkor az elolvasott könyv valamiképpen beépül érzelemvilágunkba. A jó olvasó egy kicsit rendező, dramaturg és színész is, mert értelmezi, elképzeli, a maga számára megjeleníti, úgymond eljátssza az olvasottakat, s ez már kreatív erőfeszítés, kissé a zenész művészetére emlékeztet, aki életet lehel a partitúrába.
Azt is mondhatnám, hogy ha az író aktív módon kreatív – megalkotja a témát – akkor az olvasó passzív alkotómunkát végez, amikor újrateremti a művet a saját értelmezésében. Másfelől pedig nemcsak a szöveg megjegyzéséről, értelmezéséről és átéléséről van szó, hanem a mű egészének az elemzéséről. A könyvek ugyanis önmagukon túl is jelentéssel bírhatnak, ha társadalmi, történelmi összefüggésekben vizsgáljuk, illetve elhelyezzük őket az irodalmi vonulatokban.
Az olvasó nem attól jó, hogy mindent elolvas ami a kezébe kerül, vagy amit a kezébe adnak. A marxista filozófiának az a tétele, hogy a mennyiségi felhalmozódás minőségi ugrásokba csap át – az olvasás esetében legalábbis – nem igaz. Bizonyos tapasztalat megszerzése után a jó olvasó szelektál. Nem találomra emeli le a polcról a könyveit, hanem aszerint, hogy épp mire vagy kire (szerzőre) van szüksége. Ezzel a módszerrel a tudatos kultúrafogyasztó elmélyülhet egy-egy témában, nagyobb biztonsággal alakíthatja ki a maga álláspontját, ha több véleményt, megközelítési módot ismer meg ugyanarról a történésről. A képzett olvasó egy idő után biztonsággal kerüli el a bóvlit, a giccset, a selejtet.
A jó olvasó jó emberré válik. Az olvasás bölcsebbé, érzelmileg gazdagabbá, nyitottabbá, elfogadóbbá teszi azt, aki tudatosan olvas. A könyvek révén jobban megértjük a világot és saját magunkat is.
Ma, szeptember 8-ikán van az olvasás világnapja. Legyünk minél többen jó olvasók!
