Oroszország máris megváltoztatta az európai biztonság szentnek és sérthetetlennek hitt premisszáit.
01. 25.
Néhány, az én hipotézisemet nem cáfoló vélemény Ukrajnáról.
Michael Kofman, a washingtoni Center for Naval Analyses (CNA) orosz programigazhatója:
Az orosz fegyveres erők Belaruszba való telepítése arra utal, hogy egy bekerítő hadműveletet akarnak végrehajtani Kijev ellen. Ha az a szándékuk, hogy körülzárják a fővárost, akkor az orosz terv nagy valószínűséggel a rezsimváltás kikényszerítése. Mi mást akarhatnának beiktatni, mint egy oroszbarát rendszert?
Ez a terv sokkal valószínűbb, mint abban bízni, hogy a légicsapások és az offenzívák majd eredményeznek valamit. A hadműveletek előrelátható nagyságrendje azt mutatja, hogy az orosz politikai célok nagyratörőek – messze túlmennek egy újabb minszki megállapodáson.
Ha erőt fognak alkalmazni, és a tények ebbe az irányba mutatnak, akkor az nagyarányú lesz, maximális célokkal. A kisebb erőbevetés többet árt, mint használ, és nehéz elképzelni, hogy egy büntetőakcióval Oroszország elérheti politikai céljait.
Nem zárnám ki az ország kettéosztásának a lehetőségét sem, akár mint alternatívát, akár mint az ezzel való fenyegetést, ha Moszkva Ukrajna területének jelentős százalékát birtokolni fogja. Ez lehet az az ütőkártya, amelynek az alkalmazásával elérhetik a kívánt politikai eredményt. (01. 23.)
Kofman álláspontját részletesebben[1] lásd itt.
Szerintem az ország kettéosztása nem puszta ütőkártya, hanem stratégiai cél Moszkva számára. Egyrészt mert Kelet-Ukrajna fontos komponense lehet egy új Uniónak, másrészt Nyugat-Ukrajna hosszú távon is alapvető bizonytalansági tényező marad Kelet-Európában, Oroszországnak pedig a nyugat-ukrán nacionalizmus miatt csupán tehertétel volna.
Samuel Charap, RAND Corporation, Washington, D.C.:
Az olyan elemzés, amely abból indul ki, hogy a történelmi mintáknak érvényesülniük kell, problematikus. Bizonyos orosz-szakértők (és ukrán politikusok!) gondolkodását behatárolja az útvonal-függőség.
Miután minden 1992 utáni orosz intervenciót közelről megvizsgáltam, megerősíthetem, hogy ez az epizód eltér a régi mintáktól.
És a döntő különbség ez: Oroszország a katonai erő eszközét (még akkor is, ha éppen most csak fenyeget a kinetikus akcióval) megelőző szándékkal alkalmazza; nem válaszol az eseményekre, mint korábban, hanem mozgatja őket.
Olyan drámai a különbség a status quo ante retorikához és katonai tevékenységhez viszonyítva, hogy elvetni egy jelentős háború lehetőségét csupán azért, mert Oroszország évtizedek óta nem vívott ilyet, őszintén szólva bizarr.
Ráadásul a Biden adminisztrációt semmi sem ösztönzi arra, hogy nagy felhajtást csapjon e fenyegetés körül.[2] Ha volt valami, amit egyáltalán nem akartak, akkor az egy orosz krízis. Ez nem volt része a tervnek.
Mindazonáltal ez NEM jelenti azt, hogy a háború elkerülhetetlen. Oroszország céljai alapvetően politikaiak, függetlenül attól, hogyan értelmezzük a részleteket. Ha Putyin megkaphatja azt (vagy valamit abból), amit akar, meg fogja ragadni a lehetőséget.
Ami egyben azt is jelenti, hogy – amennyiben a tárgyalások kudarcot vallanak – Moszkva valószínűleg cselekedni fog, hogy elérje, amit akar.
Végül jegyezzük meg, hogy most már nem lehet a korábbi időszakhoz visszatérni. Az orosz fenyegetés és katonai felvonulás már megváltoztatta az európai biztonság kontúrjait. (01. 25.)
Vagyis kissé nyíltabban fogalmazva: Oroszország máris megváltoztatta az európai biztonság szentnek és sérthetetlennek hitt premisszáit.
Charap álláspontját részletesebben[3] lásd itt.
Dmitry Stephanovich: Primakov Intézet (IMEMO RAS), Moszkva:
Minél hamarabb kezdünk el az „orosz-ukrán válság” helyett „európai biztonsági válság”-ról beszélni, annál hamarabb találjuk meg a megoldásokat. (01. 24.)
Most pedig próbáljunk meg választ adni a legfontosabb kérdésre: mikor?
Az Egyesült Államok január 30-áig juttatja el írásbeli válaszát Oroszország javaslataira. A Nato február elején teszi meg ugyanezt. Ezt követően újabb találkozó (esetleg csúcstalálkozó) lesz. Putyin február 4-én, az Olimpia megnyitóján találkozik Xi kínai elnökkel. Február 10-én elkezdődik az „Elszánt szövetségesek” nevű orosz-belarusz hadgyakorlat Belaruszban, amely február 20-án ér véget, akárcsak az Olimpia.
Ha egyáltalán elkezdődik valami, akkor az a február 20-a utáni napokban fog megtörténni.
[1] Michael Kofman: Putin’s wager in Russia’s standoff with the West. warontherocks.com, 2022. jan. 24.
[2] Hacsak az nem, hogy Biden és Sullivan az ukránokat engedményekre késztesse, az amerikai közvéleményt pedig olyan helyzetbe hozza, hogy megkönnyebbüléssel fogadjanak egy esetleges megegyezést.
[3] What would a Ukraine conflict look like? Russian military build-up suggests war could be imminent. FT, 2022. jan. 20.
A szerző Geonapló-bejegyzése 2022. január 25-én.
