Az év végi számunkban közölt kép lényegében nem változott meg a január elején beérkezett negyven válasz alapján. Azaz végeredményként is meg kell ismételnünk az 52. számunkban adott értékelést: a válaszukat beküldő olvasók nagy többsége előfizető és városi lakos, kétharmad része egyetemet végzett és negyven év alatti. Ami a rovatpreferenciát illeti, változatlanul a Tudomány és a Kaleidoszkóp áll az élen, igen kedvelt a Nemzetközi élet, a Századunk és az Irodalom, íme a számszerű végeredmény:
Rovat minősítése (pozitív/negatív)
Napirenden 57 / 11
Riport-interjú 73 / 18
Irodalom 108 / 22
Zene 81 / 30
Képzőművészet 60 / 8
Színház 73 / 25
Film 35 / 19
Kaleidoszkóp 157 / 5
Tudomány 187 / 15
Századunk 101 / 6
Nemzetközi élet 116 / 13
Amennyire hasznos mindennapi szerkesztői gyakorlatunk szempontjából az olvasói véleményről szerzett tájékozódás, annyira nehéz lenne kétszázkilencven válasz alapján szociológiai hitelű képet alkotni. Erről egyetlen szúrópróba is meggyőzött: megkíséreltük ugyanis az átlagtól – azaz a zömmel fiatal, városban élő és egyetemet végzett olvasótípustól – eltérő, tehát idős, falun élő és általános iskolai végzettségű olvasó elvárásait modellezni. Az eredmény alig tért el az általános képtől: mindössze azt tapasztaltuk, hogy ebben a sajátos csoportban az átlagosnál valamivel pozitívebb értékelést kap három rovat: az Irodalom, a Riport és a Napirenden. (Felmérésünk szociológiai hiteléből von le az is, hogy a zenei rovattal kapcsolatos negatív értékelések jelentős részének tárgyilagos volta felől jogos kétségek merültek fel.)
A kérdőívek alapján nyert gazdag információanyag feldolgozása ezzel természetesen nem ért véget: rovatonként fogjuk értelmezni azt, és rovatonként vonjuk majd le az adódó következtetéseket. A közvélemény-kutatás kérdését sem vettük le a napirendről. 1973 folyamán szeretnénk vállalkozásunkat megismételni abban a reményben, hogy háromszor-négyszer kétszázkilencven válasz alapján szociológiai hitelű képet alkothattunk olvasóink igényeiről.
Első közvélemény-kutatásunkat lezárva még egyszer köszönetet mondunk azoknak, akik munkánkat tulajdonképpen lehetővé tették. Az olvasóknak!
A HÉT
Öröm a szerkesztőségnek,
hogy januárra ezerrel nőtt a lap előfizetőinek száma, de nem örvendünk annak, hogy másrészt gyakoriak a panaszok: a lapot megvásárolni akarók a megjelenés után egy-két nappal már nem jutnak hozzá. Tájékoztatásul közöljük, hogy a sajtóterjesztő szervek az eladatlanul maradó példányszámoknak a minimumra való csökkentéséért az előző adatokból számítják ki a várható keresletet és ahhoz igazítják az elosztást.
Lapunk terjesztésének a példányszámhoz viszonyított rendkívül nagy szórása viszont növeli a remittenda-veszélyt, amit – számolva ugyanakkor a tényleges kereslet reális növekedésével – az elárusítás körültekintő és rugalmas megszervezésével lehet csökkenteni. Olvasóink, barátaink is tehetnek ennek érdekében: az illetékes sajtóterjesztő szervhez vagy a szerkesztőséghez eljuttatott észrevételeikkel, javaslataikkal.
De mindenekelőtt, az idei év első heteinek tanulsága szerint is, az előfizetés a garancia arra, hogy a lapot kedvelő olvasónk rendszeresen és hiánytalanul megkaphassa A Hét minden számát. Különösen indokolttá teszi erre emlékeztetnünk az a tény, hogy állandó olvasótáborunk alakulása még folyamatban van, és a hazai sajtó gyakorlatában, a mienkhez hasonló esetekben, az a jellemző, hogy az olvasók döntő többsége előfizető.
A példányonként vásárlóknak pedig továbbra is azt javasoljuk, hogy még a lap megérkezésének napján, pénteken, illetve szombaton – ott, ahova csak szombaton érkezik – kérjék A Hetet a lapárusoktól. Kisebb helységekben vagy ott, ahová csak kis számú lap érkezik, bevált gyakorlat az állandó igény bejelentése a lapárusnál, illetve ilyen értelmű megállapodás is.
Mi a magunk részéről arra törekszünk, hogy a lap iránt örvendetesen növekvő keresletet és igényeket kielégítsük.
A SZERKESZTŐSÉG
Megjelent A Hét IV. évfolyama 3. számában, 1973. január 19-én.
