Kedves olvasó!
Említettük, milyen nagy hangsúlyt fektetett a bukaresti hetilapunk az olvasókkal való eleven kapcsolattartásra. Aminek lehetősége akkor sokkal kisebb volt, mint ma, az internet, az online korában. Sokszor a kéziratszerkesztés, a lapmegbeszélés, a tisztafejekkel és az olvasószerkesztővel való megbeszélések után késő délutánig kellett bent maradnunk a szerkesztőségben olvasói levelekre válaszolni…
A kitartó szervezés nyomán A Hét harmadik számára gyűlt össze annyi olvasói levél, hogy teljes oldalt lehetett szentelni a közlésüknek – ez volt a lap első teljes oldalas FÓRUM rovata. Amelyben, nota bene, bírálni is lehetett bennünket (persze a későbbi, mosdatlan szájú, gyalázkodó, felelőtlenül vádaskodó, sokszor föld buta trollokra gondolni sem mertünk), de több volt az igényes kérés, javaslat, biztatás.
Ez volt tehát az olvasókkal közösen alakított, fenntartott interfész (mondanánk ma), amelyhez később a külső munkatársak, szerzőink segítségével kialakítottuk a lap műhely-jellegét: így „ragadt ránk” a megtisztelő minősítés, hogy A Hét műhely és fórum volt egy időben – és egyedülálló módon a kor sajtójában.
Az említett FÓRUM „teljes oldalnak” volt szerkesztőségi címe is: Társszerkesztőnk az olvasó. És volt bevezető szövege is, több mint nosztalgia az, ami most ide íratja.
„Első számunkban azt írtuk, hogy a lapnak harmincezer szerkesztője van. Nem udvarias szólamnak szántuk ezt, hanem – kisebb valószínűségszámításon alapuló – programnak. Jellegéből következően A Hét széles körű társadalmi tapasztalatokat tükröz, tár fel és általánosít, nemcsak informál, hanem állást is foglal művészeti, tudományos és mindenekelőtt politikai kérdésekben. Feladataink perspektívájában tehát a „társszerkesztés“, a széles olvasó táborra való támaszkodás épp a dolgok természetéből következően mélyen tartalmi és nem formai, felületi elem. Nemcsak a több szem többet lát elve alapján keressük a tömegkapcsolatokat, hanem azért is, hogy megtudjuk, amit mi látunk és láttatunk, más hogyan látja. A cél az együtt gondolkodás az értelmes és célszerű cselekvés érdekében, így, ezzel az egész közéletünket jellemző demokratikus munkamódszerrel töltheti be a lap a feladatát. Az alábbiakban A Hét címére érkezett levelekből közlünk szemelvényeket, bizonyítékául egyben annak is, hogy az olvasók sem tekintették felhívásunkat formálisnak, és örömmel sietnek segítségünkre.”
Íme hát, néhány olvasói levél, ismert és kevésbé ismert nevű feladóktól:
„A laptól azt várom, hogy korunk emberét, a romániai magyar olvasót hozzásegítse ahhoz, hogy korát minél jobban megértse. Mivel a huszadik században a tudományok, a természettudományok és ezen belül az egzakt tudományok mérhetetlen társadalmi szerepet játszanak, úgy vélem ezek értése, vívmányainak ismerete a kor jelenségeinek megértéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ne feledkezzék meg erről A Hét. Ezért azt javasolom, hogy a tudományos rovat anyagának mintegy hatvan százalékát természettudományos és műszaki probléma tegye ki, tekintettel arra is, hogy a filozófiai, szociológiai, történelmi és esztétikai jellegű kérdések más lapokban is helyet kapnak. Természetesen nem szakcikkeket igényelek, hanem magas színvonalon megírt tudás-közlő munkákra és állásfoglalásokra gondolok. Ügy érzem, ez nemcsak a természettudományokban dolgozó értelmiségiek kívánsága, hanem a humán beállítottságúaké is, hiszen ők is igénylik a komplex megközelítést és láttatást.” Toró Tibor egyetemi előadótanár, Temesvár
„Van egy panaszom. Hazai útleírást, útinaplót egyáltalán nem kap az olvasó. Egy időben az Előre csinálta, aztán abbamaradt. Pedig az ifjúság természetszeretetre nevelése nem utolsó gondolat.” Benedek Zoltán, Nagykároly
„Ha megengedik, a következőket jegyezném meg két lapszámjukkal kapcsolatban: 1. Egyes cikkek túl nagyigényűek, de ha már helyet kell hogy kapjanak, írják meg olyan nyelvezetben, hogy a szerényebb iskolázottságú olvasó is megértse. Hová tegyük az olyan fogalmakat, mint vulgáris szociológizmus, diszciplínák, mass-médiák, quantité negligeable, absztrahálja, halucinálja stb. De ha már leírják, tegyék zárójelbe azt is. hogy mit jelent. Még szebb lenne, ha megtalálnák a megfelelő magyar kifejezését. 2. Dicséretesnek tartom, hogy nem veszik át egyes lapjaink gyakorlatát, és jobbára nem folytatják a cikkeiket más oldalakon. Olyan ez, mintha egy könyvet olvasás közben összevissza kellene lapozgatni. 3. Írják meg, hol lehet a lapra előfizetni.” Koppauer Lajos. Arad
„Mindjárt az első szám után közölnöm kell Önökkel, hogy jó benyomást tett rám a vegyes tematikájú színvonalas tartalom. S bár tudom, mi a szándéka, küldetése A Hétnek, úgy érzem, jó lenne, ha vagy két-három oldallal többet kapna az irodalom.” Szombati István, nyomdász. Nagyvárad
„Minden eddigi számot (tehát kettőt) végig böngésztem, és leltározni tudtam szép hazánk szinta minden ismert magyar ajkú tollforgatóját. Mindenki bemutatkozott és írt valami általánosat. A tudományos cikkek és beszámolók számomra bizony unalmasak voltak. Az egész lap az univerzum benyomását kelti. Minden helyet akar kapni benne, és az olvasó – a nyugtalan pagináció miatt is – csak kapkodja a fejét. Lehet hetente divatot írni? Zárójelet, tablettát az infláció veszélye nélkül? Tehát, lám szerkesztek, de önök, ha lehet, ne gyógyítsanak gyerekeket.” Dr. L. K. Szinaja
„Színház! A színházhoz mindenki ért. Ez egy sajátos – és alapjában véve pozitív – korjelenség. Mindenki saját igényének megfelelően szerelné alakítani a színházat. (Valószínű, ez a helyzet a lapcsinálással is.) De nem ez a baj. Mert baj van. A közízlés nem halad együtt a színházi stílushullámzásokkal. Márpedig hullámzás az van. Egy időben Brecht volt a hullámhegy tetején, akkor mindenki Brechtet játszott. Most, a mai hullámhegy egy kicsit általánosabb fogalmat emelt magasra: a modernet. És ma mindenki modem akar lenni, de aztán bármi áron. Az embernek (a színész is ember!) sokszor az az érzése, hogy az tudja a legkevésbé, mi a modern, aki a legjobban erőlteti. Én a laptól éppen ezért azt várnám, hogy ennek tudatában szóljon hozzá színházi jelenségekhez. Vagyis színházi jelenségekhez szóljon hozzá elsősorban és ne egyes, egymástól függetlenül szemlélt előadásokhoz. Rendkívül sokat segítene a lap, ha a modern színházi törekvésekről „felvilágosítaná“ a nézőket. És nemcsak a nézőket. Ha megmutatná, a modernkedés határeseteit hazai színpadainkon. Azokat az eseteket, amikor a modernségre való törekvés inkább exhibíció, mint egy darab tartalmának szolgálata.” Vadász Zoltán, színművész, Kolozsvár
„Hazai lapszemlére nem gondoltak? Annyi minden érdekes dolog történik az országban, amit a helyi lapok megírnak (néha terepre menvén kerül egy-egy a kezembe), és amit a többi megyében élők nem olvashatnak.” L. J. gépkocsivezető, Brassó
„Én a képzőművészetekről szeretnék többet olvasni, mert azt hiszem, ezen a téren talán a legnagyobb a lemaradás. Már úgy értem, hogy a „fogyasztók” maradtak le a „termelők“ mögött. És persze volna egy-két egyéb észrevételem is, de félek, hogy arra mind akadna értelmes magyarázat. Hanem ajánlok valamit: vitatkozzunk! Keressenek fel bennünket mielőbb, szervezzenek olvasótalálkozókat, s akkor majd bővebben elbeszélgetünk. Kívánok további jó munkát.” A. A. Lugos
Az Új Hét is kíván további jó munkát – és amennyire csak lehet vigyázzunk magunkra, testi, szellemi, lelki épségünkre!
