Komolyan vettük a legújabb nemzeti konzultációt, és arra jutottunk, hogy teljesen komolytalan az egész. Viszont legalább megmutathatjuk, hogy igazából ki és mit akar, amit „Brüsszelre” tolnak a kérdések, és hogy mit mondanak a magyar miniszterek, amikor az EU Tanácsában beszélnek ezekről a problémákról.
Ezen a héten minden választópolgár megkapja a kormány legújabb nemzeti konzultációs kérdéssorát, Orbán Viktor miniszterelnök kísérőlevelével. Már a plakátkampány is megy, Alex Soros és Ursula von der Leyen képeivel. Utóbbit Ablonczy Bálint kollégánk már 2019 nyarán megjósolta, amikor a bizottsági elnök megválasztására írt cikkében ezt írta: „Még a most ünnepelt von der Leyenről is gyorsan kiderülhet, hogy egy tálból cseresznyézik Soros Györggyel.”
A tizenegy kérdést egyenként vizsgáltuk meg. Megírtuk, hogy a valóságban milyen EU-s ügyekre utalnak, azok igazából hogyan állnak, és mit képvisel ezekről a magyar kormány, amikor nem itthon kampányol, hanem Brüsszelben politizál. Arra jutottunk, hogy a konzultáció szövege jórészt baromságokból áll.
Aki figyelmesen vesz részt a nemzeti konzultációkon, annak feltűnhet, hogy ez a kérdés egyszer már volt. Mégpedig a 2017-es, „Állítsuk meg Brüsszelt!” címűben. Akkor ez volt a kérdés: „Brüsszel veszélyes lépésre készül. A rezsicsökkentés eltörlésére akar kényszeríteni bennünket. Ön szerint mit tegyen Magyarország?” Most majdnem szó szerint ugyanez került a lapra. A fenyegetésnek tehát sosem lesz vége, és amit hat és fél évig nem sikerült eltöröltetnie Brüsszelnek, azt megint megpróbálja? Vagy a tavaly augusztusban átlagfogyasztás feletti esetekben elvett rezsicsökkentést Brüsszel kényszerítette ki, és most a maradékot kell megvédeni? Vagy a múltkori nemzeti konzultáció nem ért semmit, és most abban reménykedik a kormány, hogy másodszor már tényleg sikerül megvédeni?
Azt írja a kormány a kék mezőben, hogy havonta átlagosan 181 ezer forintot spórolnak a családok. Ez akkor lenne igaz, ha örökké 2022 augusztusának vége lenne. Abban az évben ugyanis augusztus utolsó két hetében brutálisan magas volt a földgáz ára Európában, és 230 euró/MWh feletti áron lehetett a rotterdami tőzsdén venni belőle, volt olyan nap, hogy még 300 fölé is ment. A 230 euró feletti ár esetén spórolhat egy magyar család 181 ezret a havi rezsin, amennyiben pont annyi gázt fogyaszt, ami a rezsicsökkentett áron vásárolható maximum mennyiség.
De ezen a héten, amikor az emberek megkapják a konzultációs íveket, 45 euró körüli az ár, azaz a 19,5 százaléka az akkorinak. A gázzal együtt az áram is olcsóbb lett azóta.
2022. szeptember 6. óta egyetlen napon sem volt igaz, hogy 181 ezer forintot spórolhatott bárki a rezsitámogatás miatt.
Sőt, havi szinten már 2022-ben sem volt ez igaz, mert nem tartott ki négy hétig a brutálisan magas, 230 euró feletti ár. (Még 2022-ben a 24.hu írta meg először, hogy miért hazugság ez a 181 ezer forintos állítás. Ahogy a gázszámlákon érkező narancsszínű mezőben látható „ennyit spórolt” adat is megtévesztő, mert a rekordmagas, több mint egy éve elavult gázárhoz képest határozza meg a spórolást. Emiatt Tóth Bertalan szocialista frakcióvezető éppen mostanában faggatja Lantos Csaba minisztert.)
De boncoljuk tovább az első kérdést, mert van benne egy idézet is. A szöveg a 2023-as úgynevezett országspecifikus ajánlások 18. oldaláról való, kicsit meghúzva. Az eredeti mondat így hangzik: „Ugyanakkor a fennmaradó (a Bizottság jelenlegi becslése szerint 2023-ban a GDP 1,2 százalékának megfelelő) energiatámogatási intézkedéseket fokozatosan meg kell szüntetni, az energiapiaci fejleményekhez igazodva és a legkevésbé célzott intézkedésekkel kezdve, az ebből eredő megtakarításokat pedig a költségvetési hiány csökkentésére kell felhasználni.” A szöveg itt arról szól, hogyan kellene spórolni, hogy az EU-s szabályoknak megfelelően, 3 százalék alatt maradjon a költségvetési hiány.
A fura az, hogy ezeket az ajánlásokat ugyan a Bizottság munkatársai írták, de a Tanács adta ki őket. Azaz a benne foglaltak a tagállamok kormányai véleményét tükrözik, nem pedig a Bizottságét, ahogy az tévesen a konzultációs íven szerepel. Ott van a szöveg fejlécében, hogy „Az Európai Unió Tanácsa”. Az ajánlások kiadásáról tehát együtt döntöttek a kormányok idén júniusban. Az ajánlásokat ennek megfelelően jóváhagyta a magyar kormány is. Vagyis egy olyan szöveg ellen megy a konzultáció, amivel ha nem is értett egyet az Orbán-kormány, de láttamozta és elfogadta, hogy ezt küldjék ki neki.
A legsúlyosabb részletet az ügyben a végére hagytuk: az országspecifikus ajánlások végrehajtása nem kötelező. Ezek csak javaslatok. A végrehajtásuk elodázását nem szankcionálják. Nem is szokta a magyar kormány megfogadni az ajánlásokat.
Egészen pontosan egyetlen egyszer volt már baja a magyar kormánynak abból, hogy általában nem hajt végre szinte semmit ezekből az ajánlásokból. 2021 tavaszán arra hivatkozva dobta vissza az Európai Bizottság a magyar RRP-t, hogy keveset költenének belőle a korábbi országspecifikus ajánlásokban megfogalmazott problémák megoldására. (Az RRP az a terv, ahogy egy ország el akarja költeni az RRF-et, azaz a járvány okozta gazdasági problémák kezelésére létrehozott pénzügyi alapot.) Csakhogy a magyar kormány azóta átírta a tervet, amit 2022 decemberében el is fogadott a Bizottság és a Tanács is – mégpedig úgy, hogy pont a rezsicsökkentés fokozatos eltörlését nem szerepeltették benne. Azaz amikor baj lett az ajánlások be nem tartásából, akkor sem pont a rezsicsökkentés felszámolását kényszerítette ki a Bizottság.
Más probléma az első kérdéssel első ránézésre nincs.
Itt már hivatkozik a kék buborék, hogy honnan veszik a brüsszeli szándékot: konkrétan utalnak az országspecifikus ajánlásokra, és már nem a Bizottságnak, hanem „Brüsszelnek” tulajdonítják a szöveget. Ilyen értelemben ez a kérdés pontosabb, mint az első.
Az eredeti szövegben az ajánlás így hangzik: „Fokozatosan szüntesse meg az ár- és kamatplafonokat a torzító hatások csökkentése és a monetáris transzmissziós mechanizmus zökkenőmentes működésének megkönnyítése érdekében.” A felszólító mód ellenére természetesen ezt sem kötelező megfogadnia a magyar kormánynak, semmilyen retorzió sem éri az EU-s intézmények részéről, ha meghosszabbítja a kamatstopot.
A Tanács az ajánlásokban egyébként többek között az Európai Központi Bank elemzésére hivatkozik, amikor azt állítja, hogy a kamatplafon több kárt okozott a magyar gazdaságnak, mint amennyi hasznot hozott. És ahogy a rezsinél, úgy itt is azt ajánlják, hogy a kivezetés legyen fokozatos, és aki rászorul, az kaphasson továbbra is segítséget.
Először is jegyezzük meg, hogy továbbra is az országspecifikus ajánlásokról lehet szó, amelyek betartása – mint láttuk – nem kötelező. A szövegben egyébként az szerepelt, hogy a magyar kormány által leadott úgynevezett konvergenciaprogramban (részben e dokumentum kritikájából állnak az ajánlások) maga a magyar kormány ígéri, hogy 2024-re részben kivezeti a szektorális különadókat.
A szöveg egyébként tényleg hosszan kritizálja ezeket az adókat, különösen azért, mert a külföldi cégeket hátrányosan megkülönböztetik velük. Például a cementgyárak 90 százalékos nyereségadóját tartják problémásnak vagy azt, hogy a kiskereskedelmi láncok közül magasabb az adója azoknak, amelyek tulajdonosának nincs magyarországi székhelye.
Az ilyen típusú protekcionizmust a Bizottság általában igyekszik visszanyesni, de csak akkor lehet sikeres ebben, ha be tudja bizonyítani, hogy EU-s jogot sértenek vele. Ez pedig egyáltalán nem egyszerű: a 2010-es években a kormány a telekom- és a kiskereskedelmi szektorra kivetett különadók esetében is pert nyert az EU Bíróságán, a Vodafone-nal, a Tescóval és az Európai Bizottsággal szemben is. Úgyhogy amikor egy különadót tényleg megtámadott az Európai Bizottság, akkor azt sikeresen verte vissza a kormány. Bízhatna annyira most is annyira a saját adminisztrációjában, hogy az új különadókról szóló törvényeket is úgy írták meg, hogy ne legyen baj belőle.
Migránsgettó létrehozásának igénye egyetlen EU-s intézmény dokumentumában sem szerepel. A kormány itt arra gondolhat, hogy ha egy EU-s szabályt betartana, akkor a végén migránsgettók jönnének létre a számításaik szerint.
Itt a „menekültügyi kérelmek elbírálása” az a kulcs, ami segíthet felfogni, hogy mire gondolt a konzultációs ív szerzője. Valószínűleg az EU Bírósága által idén nyáron hozott ítéletre, amikor a magyar kormány pert vesztett az Európai Bizottsággal szemben. A Bíróság megállapította, hogy egy 2013-as EU-s jogszabálynak ellentmond az a magyar törvény, ami alapján csak nagykövetségeken lehet menekültstátuszért folyamodni, azaz sem a magyar határon, sem Magyarország területén nincs erre lehetősége annak, aki nem egy szomszédos országból menekülne ide.
A rendszert egyébként azután vezették be, hogy egy korábbi perben a határra felállított tranzitzónákat záratta be az EU Bírósága. Az ítélet alapján lehetőséget kellene adni a menekültjogért folyamodóknak, hogy a magyar határon is bejelenthessék az igényüket, és adott esetben Magyarország területén is kivárhassák, hogy ezt hogyan bírálják el a magyar hatóságok.
A magyar kormány a bírósági ítéletet nem hajtja végre, és valószínűleg ehhez az engedetlenséghez keres lakossági támogatást a konzultációval.
A helyzet annyiban veszélyes, hogy ha az Európai Bizottság újabb pert indít az engedetlenség miatt, akkor a bíróság pénzbüntetést róhat a magyar kormányra, ami nem egyszeri összeg, hanem minden napra kivetik, egészen addig, amíg a törvény meg nem változik. Lengyelországnak például már több mint egy éve ketyeg egy napi félmillió eurós büntetés az egy végre nem hajtott bírósági ítélet miatt.
A helyzet további érdekessége, hogy Orbán Viktor éppen most hétvégén sajnálkozott, hogy az EU-ban szokás lett nem betartani a szabályokat. A Fidesz XXX. kongresszusán így fogalmazott: „Ha így megy tovább, az unió egyszerűen szétcsúszik. Ahogy a hajó eresztékei nem tartják tovább egyben a hajótestet, vagy ahogy a meglazult rozsdás abroncs lecsúszik a hordó dongáiról. Ma se az unió, se a tagállamok nem hajtják végre a saját döntéseiket.”
Ha a magyar kormány bizonyítani tudná a fő állítását, miszerint a Hamásznak is adott pénzt az EU, akkor börtönbe juttathatna EU-s bürokratákat. Az EU ugyanis már október 7. előtt is terrorszervezetként tartotta nyilván a Hamászt, azaz nem támogathatta. Egyébként éppen most hétfőn zárult le az Európai Bizottság belső vizsgálata, ami arról szólt, hogy áttételeken keresztül juthatott-e EU-s támogatás a Hamásznak. A vizsgálat alapján nem jutott, de azért megszigorították a palesztin szervezetek felé küldött segélyek ellenőrzését.
A kék buborék első mondata sem igaz, pedig itt az igazság jobban illett volna a kormánypropaganda szándékához. „Brüsszel”, azaz az EU ugyanis nem sok százezer, hanem több százmillió euróval támogatott palesztin szervezeteket: 2021 óta konkrétan évi 300 millióval. Ennek egy jelentős része a Palesztin Hatóság által felügyelt intézményekhez ment – vagyis nem Gázába, hanem Ciszjordániába. De jutott Gázába is, részint ENSZ-intézményeken, részint egyéb helyi szervezeteken keresztül. Mivel Gázában közel húsz éve a Hamász irányítja a közintézményeket, ezért valószínűleg túlzás lenne azt állítani, hogy soha senkinek semmi köze sem volt a Hamászhoz azon szervezetek közül, amelyek pénzt kaptak az EU-tól Gázában. Például számos gázai iskola fenntartását finanszírozta az EU, és ugyan ezeket az intézményeket hivatalosan az ENSZ egyik ügynöksége működtette, de közben a Hamász vezette gázai adminisztráció oktatási részlege is beleszólhatott a tananyagba.
A konzultáció ezen kérdése menet közben fókuszt vált. Az állítás logikai láncolata a következő: az EU pénzelte a Hamászt → az EU-ba érkezett bevándorlók ünneplik a közel-keleti terrort → nőtt a terrorveszély az EU-ban → tehát állítsa le az EU a palesztin szervezetek támogatását.
Ha valamivel pontosabb lenne a konzultációs szöveg, akkor azt írnák, hogy az antiszemita megnyilvánulások és támadások szaporodtak meg a Hamász terrortámadása óta az EU-ban, hiszen ez ténykérdés, szemben a terrorveszély növekedésével, ami inkább csak vélekedés. Szerencsére eddig csak rongálások és nem terrortámadások történtek.
A konzultáció nem mondja ki, amire utal: már eddig is túl sok muzulmán van Európában, és csak őket bátorítjuk, ha a palesztinokat segélyezzük. Más kérdés, hogy a segélyezés fenntartását szorgalmazók egy része úgy véli, hogy pont a segélyezéssel lehet elérni, hogy ne akarjanak Európába jönni a rászorulók.
Itt az alapállítás nagyjából igaz, amennyiben Brüsszel alatt a tagállamok többségét értjük. Mert legalább két tagállam – Magyarország és Szlovákia – most éppen egyáltalán nem akar fegyvereket küldeni. Illetve az EU, mint intézmény, nem fegyvereket ad, hanem pénzt fegyverekre, de ez már lehet, hogy szőrszálhasogatás.
Az ukrán hadsereg fejlesztésére egyébként a tagállamok egy EU-s költségvetésen kívüli alapból, az úgynevezett Európai Békekeretből adnak pénzt, az utóbbi időben 500 millió eurós tételekben. A magyar kormány már hónapok óta vétózza az éppen esedékes 500 millió megszavazását. Előbb azért, mert az OTP-t a háborút támogató külföldi cégek feketelistájára tette egy ukrán kormányzati ügynökség, mert a bank nem adta fel oroszországi tevékenységét. Miután a listáról levették a magyar bankot, a kormány azért tartotta fenn mégis a vétót, mert Szijjártó Péter szerint nem kapott garanciát rá, hogy az OTP nem is kerül vissza a listára. Ezt utoljára múlt hétfőn erősítette meg a magyar külügyminiszter.
A kék buborékban olvasható 20 milliárd eurós ötlet egy júliusi javaslat, amit Josep Borrell külpolitikai főképviselő vitt a tagállamok elé, és az volna a lényege, hogy a Békekeretet töltsék fel 2024-től 20 milliárd euróval, amiből évente 5 milliárdot adnának az ukránoknak fegyverekre, hogy ne kelljen állandóan minden részlet előtt szavazni. A javaslatot azonban nemcsak a magyar, hanem például a német kormány is ellenzi, úgyhogy egyelőre a nemzeti konzultációtól függetlenül is bukásra áll. Az viszont, hogy a fegyverekre adott pénz reális alternatívája a tűzszünet lenne, csak a magyar narratívában jelent meg.
Eddig ebben a blokkban van a legtöbb igazság. Amennyiben „Brüsszel” ezúttal az Európai Bizottságot jelenti. Valóban, a Bizottság összesen 100 milliárd euró kiegészítést kért a tagállamoktól, hogy a 2021-2027-re szánt költségvetés félidőben felduzzadjon. Az összeg felét, tehát 50 milliárdot 2028-ig részletekben Ukrajnának szánja. Ezzel váltaná ki azt a programot, ami idén év végén jár le, és ami alapján havonta 1,5 milliárd eurót utal a Bizottság az ukrán kormánynak, a közszolgáltatások működtetésére.
A legutóbbi, októberi EU-csúcson kiderült, hogy a tagállamok jelentős részének esze ágában sincs 100 milliárd euróval megtoldani a költségvetést.
Információink szerint egy múlt szerdai brüsszeli tanácsülésen 13 tagállam kormánya azonban jelezte, hogy a költségvetési vita ellenére kulcsfontosságúnak tartják az ukrán támogatás elfogadását, vagyis erről külön döntsenek, ne egyetlen, a teljes 100 milliárdról szóló szavazáson. Információink szerint az ülésen egyedül a magyar kormányt képviselő Bóka János mondta azt, hogy ráér az ukrán pénzről később, csak jövőre dönteni. (Az összes tagállam, illetve a Bizottság és a Tanács is készített az ülésről saját jegyzőkönyvet, a 29 változatból az egyik jutott el a Válasz Online-hoz.)
Bóka azt vetette fel, hogy először a tagállamok vezetői vitassák meg, hogy mi legyen a stratégiájuk Ukrajnát illetően, mert Orbán Viktor szerint az eddigi terv megbukott, mert nem látszik, hogy Ukrajna megnyerheti a háborút. A pénzről pedig csak akkor döntsenek, ha megvan az új stratégia. A magyar javaslathoz egyetlen tagállam sem szólt hozzá. Még a szlovák kormány is azt képviselte, hogy az ukrán támogatásról jó lenne az idén dönteni, annak ellenére is, hogy az október végi csúcson Robert Fico frissen megválasztott miniszterelnök még ellenezte, hogy Ukrajna további támogatást kapjon. Úgy tűnik azonban, hogy a szlovák kormány túllendült azóta ezen az állásponton.
A magyar kormány egyébként nem azt képviselte, hogy egyáltalán ne kapjon pénzt Ukrajna, csak azt, hogy egyelőre ne az EU-s költségvetésből, hanem valamiféle tagállami együttműködésen keresztül kapjon, hosszú távú elkötelezettség nélkül.
A konzultáció érdekes módon összeköti a Magyarországnak járó EU-s támogatások ügyét az ukránok támogatásával. Jogilag ez két teljesen külön téma, hiszen a magyar kormány jogállamisági problémák miatt nem jut hozzá a pénzéhez, amely eleve egy másik keretből érkezik, mint az ukrán segély. Szeptember elején a magyar kormány képviselői, többek között maga Bóka János is utalt rá, hogy a két kérdést Budapest összeköti, és a brüsszeli tudósítók többsége is úgy értesült, hogy az Orbán-kormány zsarolásra készül: a decemberi csúcson csak akkor szavazza meg az ukrán segélyt, ha előbb hozzájut a saját befagyasztott pénzének legalább egy részéhez.
Csakhogy időközben a hivatalos magyar álláspont megváltozott, és Bóka János előbb Kovács Zoltánnak nyilatkozva, majd múlt szerdán brüsszeli sajtótájékoztatóján is világosan közölte, a két témát nem lehet összekötni, szó sincs zsarolásról,
az ukrán és a magyar támogatás két külön ügy, aki kapcsolatot lát köztük, az szembemegy az EU alapvető értékeivel és szabályaival.
Erre most, alig két nappal e nyilatkozata után, kijött ez a konzultációs kérdés, amiben arra kér felhatalmazást a néptől a kormány, hogy éljen a zsarolás lehetőségével.
De van még egy csavar történetben! Az ukrán támogatásról a tagállamok többsége a december 14-15-i csúcson akar dönteni. Viszont a nemzeti konzultáció visszaküldésének határideje 2024. január 10. Vagyis mire Orbán Viktor megtudhatná, hogy mit tanácsol neki a zsarolás ügyében a nemzet, addigra már egy hónappal túl lesz azon az ülésen, ahol erről döntenie kellene.
Az Európai Bizottság azt javasolta a tagállamoknak, hogy jövőre kezdjék meg a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. Erről a tagállamok döntenek majd, várhatóan szintén a most decemberi csúcson. Tavaly márciusban a magyar kormány még lelkesen csatlakozott ahhoz a nyolc országhoz, amelyek elsőként kezdeményezték az orosz invázió után, hogy Ukrajna sürgősen kapjon tagjelölti státuszt. Ezt azóta Ukrajna meg is kapta.
Idén novemberben viszont Szijjártó Péter már arról beszélt, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése nem időszerű. A Bizottság egyébként azt is mondja, hogy a csatlakozási tárgyalást addig nem lehet lezárni – azaz Ukrajnát felvenni – amíg a kijevi kormány számos feltételt nem teljesít. E feltételek között van az ukrán nyelv- és oktatási törvény módosítása a Velencei Bizottság ajánlásai szerint – ezeket a kritériumokat elsősorban a magyar kormány követelte ki. Bóka János a múlt héten az Általános Ügyek Tanácsában azt mondta, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt, és nem azok alatt kellene ezeket a törvénymódosításokat (más feltételekkel együtt) kikövetelni Ukrajnától. A tárgyalások megkezdéséről szóló döntéskor minden tagállamnak vétójoga lesz.
A tárgyalások megkezdésének leginkább szimbolikus jelentősége van. Ukrajna felvétele az EU-ba a háború vége előtt kizárt, és utána sem lenne gyors és egyszerű menet. A tárgyalások általában hosszú évekig tartanak, Szerbiával például 2014 óta tartanak, és még egyáltalán nem látszik a folyamat vége.
Számos tagállam, például Németország és Franciaország, addig egyáltalán nem akar új országokat felvenni, amíg az EU működési rendjét, azaz az alapszerződését át nem alakítják. Ezzel szemben a magyar kormánynak az az álláspontja, hogy nincs szükség erre, a mostani rendszerben is képes kezelni több tagállamot az EU. A magyar kormány elsősorban attól tart, hogy elvennék a vétójogot a tagállamoktól, és a mostaninál több kérdés dőlne el többségi szavazással.
Ennek ismeretében érdekes, hogy a konzultációs kérdés kék buborékjában aggódik az ismeretlen szerző, hogy túl sok pénz járna Ukrajnának a mostani rendszerben. Ezen ugyanis az alapszerződés módosításával lehetne változtatni, a támogatási szabályok átalakításával. Viszont a magyar kormány ellenzi a szerződésmódosítást. Ebből logikaliag az következne, hogy a magyar kormány nem akarja, hogy egy olyan nagy és szegény ország, mint Ukrajna, valaha is csatlakozhasson az EU-hoz. Ez viszont annak mond ellent, hogy tavaly a magyar kormány kifejezetten küzdött azért, hogy Ukrajna tagjelölt lehessen.
Egyébként pedig a magyar kormány Ukrajna helyett Szerbia felvételét sürgeti most.
Ez egy elég cseles kérdés, mert az Európai Bizottság (itt Brüsszel) nem a génmódosított, hanem az ukrán gabonát engedné be az EU-ba.
Génmódosított növényekből olyat lehet behozni, amelynek a technológiáját az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság engedélyezte. Génmódosított növények termesztését a tagállamok a saját területükön megtilthatják (Magyarország él is ezzel a lehetőséggel), de az importot csak EU-s szinten lehet korlátozni. Azaz a Bizottság nem a génmódosított ukrán gabona beengedését írja elő, hanem az EU-ban engedélyezett módszerrel génmódosított minden gabona beengedését. Ez egy 2001 óta hatályos szabály, azaz ennek tudatában lett Magyarország az EU tagja.
Éppen ezért a NÉBIH az EU-ban tiltott növényvédő szereket keresett az Ukrajnából behozott gabonában, és nem azt vizsgálta, hogy génmódosított-e. Az Átlátszó által közérdekű adatigényléssel megszerzett statisztika szerint 2022 eleje és 2023 májusa között 34 ezer vizsgált mintából csak kétszer találtak ilyen szempontból problémás gabonát a NÉBIH munkatársai. Azóta pedig nem lehet Magyarországon ukrán gabonát forgalomba hozni.
A magyar kormány ugyanis idén májusban négy másik országgal (Lengyelország, Szlovákia, Románia, Bulgária) kitiltotta a saját piacáról az ukrán gabonát, mert a dömping letörte az árakat, és a helyi termelők rosszul jártak. Ezt az Európai Bizottság idén szeptemberig tolerálta. Szeptember óta a Bizottság az importtilalmakra adott különleges engedélyét visszavonta. Három tagállam, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország viszont továbbra is fenntartja a tilalmat, annak ellenére, hogy ezzel uniós jogot sértenek, hiszen az EU külső határaira vonatkozó kereskedelmi korlátozások uniós hatáskörbe tartoznak. Ismét csak Orbán Viktort tudjuk idézni: „Ha így megy tovább, az unió egyszerűen szétcsúszik. Ahogy a hajó eresztékei nem tartják tovább egyben a hajótestet, vagy ahogy a meglazult rozsdás abroncs lecsúszik a hordó dongáiról. Ma se az unió, se a tagállamok nem hajtják végre a saját döntéseiket.”
Az Európai Bizottság valóban feljelentette a magyar kormányt a gyermekvédelmi törvény egyes paragrafusai miatt, de nem a teljes törvényt kifogásolja. A pedofil bűncselekmények szigorúbb büntetési tételeit például nem kifogásolta. Ahogy a pornográf tartalmakra vonatkozó korlátozásokat sem.
A Bizottság kifejezetten azt a részt akarja eltöröltetni a Bírósággal, amibe L. Simon László belebukott, vagy amiért könyveket fóliáztatnak. Vagyis a homoszexualitás és a nemátalakítás megjelenítésének tilalmát 18 éven aluliak előtt. A törvény ezen kitétele a Bizottság szerint a közös piac fenntarthatóságát sérti. Például úgy, hogy ha egy másik EU-s országból egy Magyarországon is fogható tévécsatorna olyan filmet sugároz napközben, amiben melegek szerepelnek (nem szexelnek, hanem szerepelnek!), akkor azért a magyar médiahatóság büntetést róhatna ki. Vagy ha lemenne egy reklám, amiben egy meleg ember szerepel. Nyilvánvalóan életszerűtlen követelmény, hogy Magyarországra más műsorokat és reklámokat sugározzanak a tévék, mint mindenhol máshol.
A Bizottság szerint a törvénynek a megjelenítést korlátozó részei EU-s alapjogokat is sértenek, amennyiben „sértik az emberi méltóságot, a véleménynyilvánítás és az információszabadság, a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, valamint a megkülönböztetés tilalmához való jogot”.
A per tavaly decemberben kezdődött, és 15 tagállam, Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Svédország és Szlovénia is csatlakozott a Bizottság keresetéhez, meg még az Európai Parlament is.
Amikor a hetes cikkely szerinti eljárás keretében a múlt héten a Tanácsban a magyar kormányt e törvény miatt kritizálták – felvetve a World Press Photo című kiállítás körüli botrányt is – akkor
Bóka János úgy reagált, hogy erről nincs mit beszélni, mert bíróság előtt van a törvény, ott majd eldől, hogy problémás-e. Azaz a hivatalos magyar álláspont kifelé az, hogy ez nem politikai, hanem jogi kérdés immár.
Ez a kérdés mutatja a legtisztábban az egész konzultáció komolytalanságát. A kérdőív visszaküldésének a határideje ugyanis 2024. január 10. Ehhez képest 2023. november 21-én Kocsis Máté benyújtotta a parlamentnek a szuverenitásvédelmi törvényt. Az igazságügyi miniszter pedig benyújtotta a törvényhez kapcsolódó 12. alkotmánymódosításról szóló javaslatát. Azaz a kérdés eldőlt, még mielőtt a nemzet véleményt mondhatott volna.
A kedd este benyújtott törvény alapján létrejön egy Szuverenitásvédelmi Hivatal, mintegy válaszként az EU által kikényszerített, korrupciós ügyeket vizsgáló Integritás Hatóságra. Az új hivatal elsősorban kutat majd: olyan külföldi befolyást keres magyarországi szervezeteknél (bármilyennél), ami alakíthatja a magyar politikát. Hogy ez a kutakodás mit jelent, azt igen tágan határozza meg a törvény, hiszen a hivatal adatszolgáltatásra kötelezhet lényegében bárkit. A hivatal jelentései alapján majd a kormánynak és a hatóságoknak kell lépniük. Hogy pontosan mit és hogyan, azt majd akkor látjuk meg, amikor a rendszer működésbe lép.
Forrás: Újnépszabadság
