A biodiverzitásnak kedvező, hagyományos erdélyi szénacsinálás előtt tiszteleg a Guardian. A brit lap A kihalás kora (The Age of Extinction) című sorozatában jelent meg egy riport a kaszálók hagyományos gondozásáról, amely bár nálunk is eltűnőben van, de még mindig több ilyen terület van Erdélyben, mint máshol Európában.
A Nagy, biodiverz és gyönyörű: túlélhetik-e Románia hatalmas évszázados szénaboglyái a modern gazdálkodást? című cikkben amellett érvelnek, hogy az emberek és a jószágok mellett a már eltűnőben lévő szénacsinálás több más fajnak is hasznára van.
„A kutatások szerint ezek a rétek a legváltozatosabb szárazföldi ökoszisztémák közé tartoznak, tele vannak szöcskékkel, lepkékkel és pókokkal, és száz fölött van az ezeken élő fűfélék és virágfajták száma” – írták, és olyanokat említettek példaként mint a közönséges galaj vagy a mezei varfű.
Hangsúlyozzák, hogy az emberi tevékenység teszi ezeket az élőhelyeket olyan gazdaggá az élővilág számára, amelynek az életciklusai már összefonódtak a mezőgazdasággal. Tanulmányokra hivatkozva állítják, Románia hagyományos módszerekkel művelt kaszálóinak gazdagabb az élővilága, mint egyes természetvédelmi területként kezelt réteknek, és Európa legnagyobb ilyen jellegű területei ebben az országban találhatók.
Idézik a gyimesbükki Sárig Attilát, aki úgy fogalmazott, hogy óriási értéket lát abban, amit az ősei megteremtettek, ahogyan művelték a földet, ilyen gazdag biodiverzitást hozva létre. Sárig az elmúlt évtizedek gyors változásaira hívta fel a figyelmet, arra, hogy már csak néhány család készít szénát teljesen hagyományos módon, mert a gépek használata olcsóbb lett.
„Az emberek azért vesznek traktort, mert erősebb, mint a ló, és többféle munkára is alkalmas” – magyarázta Sárig, aki attól tart, hogy ezzel viszont évszázados kapcsolat szakad meg az ember és a föld között.
A Guardian megjegyzi, Nyugat-Európa nagy részén a műtrágya megjelenése vetett véget a különböző növény- és állatfajokban gazdag kaszálóknak. Az Egyesült Királyságban az 1930-as évek óta a vadvirágos rétek 97 százaléka eltűnt. Románia is hasonló irányba tart, de ugyanakkor sokan dolgoznak azon, „a szénaboglyák ne váljanak a múlt emlékműveivé.”
Nat Page, az Adept Alapítvány vezetője elmondta, hogy ők a gazdákat segítik a kaszálóik jövedelmezővé tételében, piacot teremtenek a termékeknek, közvetetten pedig hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez. Az alapítvány munkája 30 ezer hektárnyi legelőre/kaszálóra terjed ki Segesvártól délre, Erdély délkeleti részén, ahol kb. 5 000 kistermelő gazdálkodik.
A széna gyütevész raktározási módja, Ploszkucény (Moldva, Románia)
„Erdély az utolsó európai régió, ahol ilyen nagy kiterjedésű hagyományos mezőgazdasági tájak fennmaradtak. Szeretnénk ösztönözni a kistermelőket, hogy maradjanak” – mondta Nat Page.
Nem a Guardian újságírója az első brit, aki észrevette az erdélyi virágos réteket, III. Károly híres arról, hogy azok szerelmese. „Nagyjából úgy néz ki, hogy sétálnak, majd a botanikusa (John Akeroyd – szerk.) észrevesz egy virágot, és akkor mindenki a virág köré sereglik, megnézik, még le is guggolnak mellé” – mesélte néhány éve a királyt korábban rendszeresen vendégül látó Kálnoky család tagja, Kálnoky Mátyás, hozzátéve, hogy néhány méterrel később aztán ismét lejátszódik egy hasonló a jelenet. John Akeroyd egyébként az Adept Alapítvány tanácsadó testületének is tagja.
