Sorsom úgy hozta: nem voltam cserkész (csak úttörő…), így a hadicserkészettel sem ismerkedhettem meg. De tudom, hogy a cserkész eredeti jelentése: leselkedve, szaglászva, vizslatva járó, kutató, ókumláló, czirkáló, kurkász… Ahogy felderítő meg eredetileg okfejtő volt… (Czuczor-Fogarasi). Ma viszont van katonai felderítő hivatal…Az MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezred egy-egy Csapatfelderítő Századból, Mélységi Felderítő Századból, Pilótanélküli Felderítő Repülő Századból, Elektronikai Hadviselés Századból és Harcászati Hírszerző Századból (HUMINT) tevődik össze.(Wikipédia)
Az október eleji izraeli HAMASZ-terrortámadás óta a világ- (és az izraeli) sajtó egyfolytában azon morfondírozgat: hogyan sikerült meglepnie a világ egyik legfejlettebb és leghatékonyabb hírszerző (és elhárító) szolgálatával rendelkező Izraelt egy viszonylag szerény létszámú és erejű terrorista csoportnak… Anélkül, hogy mélyebben belemennék (belekontárkodnék) a katonai felderítés rejtelmeibe (arra ott vannak a katonai és politológiai szakértők, de ajánlom olvasásra a HAMASZ egyik alapítója fiának a beszámolóját is, hasznosnak vélem, ha a civil – itt: nem katonai képzettségű – nagyközönséget is megpróbálom kicsit eligazítani a neten elérhető információk alapján.
Mi folyik e téren Gázában? Miért sulykolják az izraeli katonák és politikusok: „Nem hibázhatunk újra!” (beismerve ezzel, hogy bizony nagyot hibáztak). Hogyan próbálják elkerülni a jövőbeni hasonló malőröket?
Az izraeli haderő, a Cahal (elfogadott angol rövidítéssel: IDF – Israeli Defence Forces) jelenlegi tevékenységéről a világ sajtója részletesen igyekszik beszámolni – elsősorban a gázai területen lévő (feltételezett) terrorista objektumok lerombolásának – és a békés palesztin lakosság szenvedéseinek – bemutatásával, a túszdráma fejleményeivel, a világ közvéleménye alakulásának nyomon követésével. A terroristaellenes hadművelet nem kifejezetten harci összetevőiről – például a katonai felderítésről – kevés szó esik, részben annak titkossága okán. Ezért volt csemege olyan hasznos információkra bukkannom az oroszországi, izraeli és más zsidó sajtóban, az angol, olasz és spanyol nyelvű online újságokban, melyek segítettek e kis összefoglaló megírásában.
A friss tudósításokból jól látszik, mire helyezik a hangsúlyt az operatív felderítés terén. Az IDF nevesített alakulatáról, az 504-es különleges katonai felderítő alegységről olvastam egy – helyszíni – tudósítást. A mostani tevékenységük részben választ ad arra is, mit kellett (lehetett) volna tudnia az izraeli hírszerzésnek (military intelligence).A mostani felfokozott operativitásuk jelzi: a hírszerzés gépezete eddig is megvolt, csak nem működött rendesen, fegyelmezetten, feszesen…
Az 504-es számú különleges katonai felderítő alakulat a HUMINT-re – emberi hírszerzés – szakosodott alegység (unit) az IDF-en belül; tevékenysége általában titkos, illetve nem nyilvános. Feladatai közé tartozik a mélységi és az ellenség vonalai mögötti felderítés. Kiképezték terrorelhárításra és különleges bevetésekre.
A hírszerző olyan, mint a tűzoltó, a mentős vagy a testőr: állandóan készen kell lennie mindenre…Ez nem irodai papírmeló – terepmunka a javából! A folyamatos harctéri felderítésben és hírszerzésben nem lehet egy másodpercnyi üresjárat sem.
A katonai értelmező szótár szerint a katonai hírszerzés olyan katonai tudományág, amely információgyűjtést és elemzést alkalmaz, hogy útmutatást és irányt adjon a parancsnokok döntéseinek segítéséhez. A felderítés pedig „olyan rendszabályok és ténykedések összessége, amely az ellenség gazdasági, politikai, katonai helyzetének, a küszöbönálló tevékenységek körzetének és az időjárásnak a megismerésére irányul”. Az elhárítás dolga elejét venni mindennemű ellenséges tevékenységnek, elsősorban az állam területén.
A hadászati-stratégiai katonai hírszerző tevékenység egy részét hagyományosan a diplomáciai testületekben tevékenykedő katonai attasék, illetve az ő beosztottjaik végzik, a fogadó államok tudtával. A másik területe teljes mértékben titkos tevékenység, illegális hírszerzés, sokszor ügynökök – kémnek – bevonásával.
A harcászati-taktikai „cserkészet” fontos része a katonai hírszerzésnek: az e célra kiképzett katonai egységek felderítő tevékenysége révén (csapatfelderítők és mélységi felderítők). A katonai hírszerző tevékenység egyre nagyobb részét végzik technikai eszközökkel, például műholdak, a hírforgalom lehallgatása révén, de az emberi hírszerző tevékenység (HUMINT) továbbra is pótolhatatlan.
*
Ahogyan a háborús filmekből is tudjuk, a harcoló felek igyekeznek minél jobban (minél közelebbről) megismerni a másik erejét, elhelyezkedését, mozgását stb. – s e célra bátor, önfeláldozó, hozzáértő, lényeglátó stb. harcosokat küldenek ki az ellenséges vonalakhoz (vagy akár mögéjük), hogy visszatérve tájékoztassák a saját harcoló parancsnokaikat a valós helyzetről. Ehhez alkalomadtán „nyelvet” is mellékelnek (elfogott ellenséges katonát, lehetőleg tisztet). A felderítés során igyekeznek minél többet megtudni a helyszínen, az ott élőktől, az esetleges rejtett ügynökeiktől (vagy ellenállóktól, partizánoktól). Kikérdezik a hadifoglyokat is. És természetesen a helyi lakosokat, dolgozókat is.
Ezt csinálják most feszesen az 504-esek: az IDF Gázában előretörő csapataival együtt, néha azok előtt felderítik a terepet, arról két- vagy háromdimenziós leképezést (térképet, makettet) készítenek, hogy az izraeli katonák a felszínen (a városban, az utcákon, az épületekben) és a föld alatt (az alagutakban, bunkerekben, raktárakban) minél gyorsabban és minél hatékonyabban tudjanak föllépni a terrorista ellenség ellen – és ez a katonai fellépés minél kevesebb – elkerülhetetlen, járulékos veszteséget okozzon a békés lakosságnak. Városi harcokban különösen fontos az azonnali reagálás. Ezért folyamatosan kikérdezik nemcsak az elfogott terroristákat, hanem a helybéli civileket is – az információkat azonnal összevetik és értékelik, hogy azonnal továbbíthassák a döntéshozóknak. Az így szerzett információk segíthetnek a terroristák taktikájának („munkamódsereInek”) a megismerésében, kiszámításában is.
Az október eleji támadás részben azért lehetett meglepetésszerű, mert a különféle csatornákon – és a különböző izraeli hírszerző és elhárító szervezetekhez érkezett – információhalmazt nem kezelték megfelelően: nem egyeztették őket, nem mindet juttatták el azonnal a parancsokságokhoz; eleve lényegtelennek ítéltek meg bizonyos fontos elemeket. A jelenlegi célkitűzés: az információk reális időn belüli (azonnali) földolgozása, célba juttatása és felhasználása az éppen folyó katonai műveletekben.
Természetesen sokat segít a légi felderítés (városokban azonban jóval kevesebbet, mint a nyílt harcmezőn), a drónokat is ideértve kicsit; a rádiós és telefonos beszélgetések lehallgatása és egyéb technikai eszközök bevetése. De egyik sem pótolhatja az emberi hírszerzés különböző formáit. A 304-eseknek van egy olyan szuperberendezésük, amely a beérkezett információk alapján képes létrehozni a valós helyzet tökéletes – ahogy mondják: 360 fokos – virtuális megfelelőjét, és azt a valós időben (értsd: azonnal, folyamatosan) eljuttatni a harcoló csapatokhoz. Így az IDF katonái egy épület előtt állva azt is láthatják, mi van bent, mi van az épület alatt és mögött, kik vannak a harcolók háta mögött, a szomszédos utcákban stb. (Az izraeli titkosszolgálatok már jóideje bejárták és levideózták Gáza egész területét, ahogyan a Google Earth munkacsoportjai is szinte az egész lakott világot – e fölvételek most kapóra jönnek a hadseregnek a sikeres manőverezés és célravezetés megvalósításához. A HAMASZ elleni háborúban részt vevő minden IDF magasabbegység (hadosztály, dandár) és zászlóalj szintű alegységei mellé odavezényelték szinte az összes arabul tudó izraeli katonát az állam egész területéről.
Tudni kell, hogy Izrael lakosságának egyötöde: arab (jelenleg 22 százaléka); de demográfiai növekedési rátájuk magasabb a zsidókénál). Ők elvben az állam egyen-(teljes) jogú polgárai – bár az állam magát „zsidók államaként” határozza meg (melybe mások nemigen férnek bele, főként nem egyenrangúakként – ez a cionizmus egyik káros „hagyatéka”). A történelem, a hagyományok – és kissé a sémi nyelvek – azonban összekötik a zsidókat és az arabokat. Az utóbbiak között a „palesztinok” vannak a legtöbben (közülük is a legszámosabbak a „menekültek”), de vannak még mások is, kisebb számban és arányban, mint pl. a sivatagi beduinok, a nem arab cserkeszek és a drúzok. A palesztinok sem homogének: önelnevezésük szerint is vannak köztük izraeli (állampolgárságú) arabok, arab izraeliek és palesztin menekültek (egyesek „elsősorban palesztinok és csak másodsorban izraeliek”, mások fordítva: „izraeli állampolgárok és emellett palesztinok”). Az ország legszegényebb rétegét alkotó beduinok – néhány tízezren élnek a sivatagban nomád életet – kívül maradnak a palesztin-izraeli viszályon, csakúgy, mint a központi hatalommal lojális drúzok és cserkeszek kisebb csoportja; terrorista cselekményekben sosem vettek részt. Érdemes megjegyezni: az Izraelben élő (kis számú) arab keresztény közösség is „kormányhű”.
Izraeli katonák Gázában
Az izraeliek egyébként „emberileg” mindig is jelen voltak (és vannak) Gázában, ahogy másutt is. Részben „saját bőrben” (egy izraeli zsidó kinézetre nem sokban különbözik egy izraeli arabtól /palesztintől; majdnem olyan szinten beszéli az arab nyelvet, mint az; általában régóta a helyszínen él és dolgozik (’alvó ügynök’). Kisebb részben „megnyert” arabok is együttműködnek az izraeli kormánnyal, hadsereggel – az országban viszonylag számosan vannak olyan arabok, akik szívesebben élnének-dolgoznának egy fejlett, demokratikusabb, békés államban, semmint terrorcselekményekkel harcoljanak ellene egy menekülttáborból.
A lakosság – és az elfogott vagy önmagukat megadó HAMASZ-szimpatizánsok – kikérdezéséből kiderül a terrorszervezet „infrastruktúrája”, melyek szerves része a kórházak, iskolák, közintézmények katonai fölhasználása (részben „emberi pajzsnak”, részben rejtőzéshez), a föld alatti alagútrendszer hasznosítása (a terroristák elbújtatására, összevonására és átcsoportosítására, a hadianyagok elrejtésére és tárolására), az összeköttetés vagy az ellátás megszervezése stb.
Gázai település
Az elfogott hamaszisták beszámoltak arról, hogy egy-egy kórházban általában nyolcvan-száz fegyveres „harcosuk” állomásozik, sokszor civil betegnek és orvosnak álcázva magukat; „belakva” egyes kórtermeket; fegyvereiket az ágyban vagy alatta tárolva. Rendelkeznek a mentőszolgálat felett, azt csapatszállításra vagy futárszolgálatra használják). A „harci alagutak” lejáratait is a kórházak alagsorában vagy a kórtermekben alakították ki, megfelelően álcázva. Hasonlóan élnek vissza a vöröskeresztes (Gázában: Vörös Félholdas) intézményekkel is, melyekben jó félszázezer gázai civil menekült keres biztonságot. A polgári lakosokat, valamint az egészségügyi és más intézmények dolgozóit, az iskolákban tanuló gyerekeket azonban a HAMASZ annyira – legtöbbször halálosan – megfélemlítette, hogy csak kevesen mernek beszélni a látottakról, tapasztaltakról a kikérdező izraelieknek.
Az izraeli felderítésnek és elhárításnak tehát nem könnyű a dolga a gázai területen, még ha segíteni behívták is a tapasztaltabb tartalékosokat. Pontosan ilyen tapasztalatuk nekik se lehet: a HAMASZ jól előkészített akciójához hasonló eleddig nem volt Izrael történetében. És nem volt ilyen alagútharc sem, bár „árkot” már a törökök is ástak (lásd Egri csillagok), a Nagy Háborúban is fúrtak aknákat, a varsói felkelők is a csatornarendszerben harcoltak, a vietnami népi felszabadítók – a „vietkong” – is vakondokoskodott… (Az amerikaiak sem félmilliós seregükkel, sem nyomasztó technikai fölényükkel sem tudtak mást csinálni ellenük, mint berobbantani, lánggal-gázzal-vízzel elárasztani minden nagyobb lyukat és odút – ezt próbálják most utánozni Gázában az IDF erre szakosodott alegységei is…)
A helyszíni tudósítás szerint november közepéig az 504-esek legalább félezer palesztint kérdeztek (hallgattak) ki a helyszínen – miközben nem állhattak le a hasonló (rutin-)tevékenységükkel Libanonban, Szíriában és a térség más államaiban sem. A gázai hadművelet hatékonyabb kiszolgálására, a dél-izraeli térség biztonságának szavatolására újra életre hívták az elmúlt tíz évben szünetelt különleges harcálláspontot. (A szüneteltetés egyik oka az volt, hogy a HAMASZ sikeresen altatta el az IDF és a kormány éberségét azzal, hogy tíz évig „visszafogta magát”, hadd higgyék: Gázában és Délen nem fenyeget semmi veszély…)
Alagút… házról házra
Az izraeli katonai felderítők az elmúlt másfél hónap alatt azonosítottak jó háromszáz terrorista objektumot (melyekről eleddig nem volt tudomásuk) – s ezek egyharmadát az előretörő hadsereg blokkolta, illetve megsemmisítette. A száz semlegesített objektum többsége az alagútrendszerrel, ellátó bázisaival, a HAMASZ parancsnoki pontjaival, illetve rakéta-kilövő és harci drón irányító állásaival volt kapcsolatban. Ismeretes, hogy az IDF jelenlegi föltett célja a HAMASZ teljes megsemmisítése, beleértve a személyi állományt és az infrastruktúrát is – a jövőbeni hasonló támadás megakadályozására.
Az 504-esek letartóztattak (és részletes kikérdezésre Izraelbe szállítottak) mintegy négyszáz terroristát. A gázai hadművelet kezdete óta a helyi – HAMASZ-ellenes és békére vágyó – palesztin lakosoktól többezer telefonhívást kaptak (és dolgoztak föl). Az illetékesek szerint soha korábban nem tapasztaltak ilyen mértékű együttműködést a palesztinok részéről (ez mutatja, hogy a gázaiak többsége nem nagyon támogatja a HAMASZ-t, főként félelemből működnek együtt vele). A gázaiak többsége elfogadta az északi rész kiürítését célzó izraeli fölszólításokat; a déli területekre evakuálás megszervezésében is oroszlánszerepet vállaltak az 504-esek: mintegy 10 millió elektronikus üzenetet juttattak el gázai informatikai eszközökre, majdnem ugyanennyi hangos (telefon) üzenetet realizáltak, jó 30 ezer egyéni telefonhívással kerestek meg gázaiakat az arabot kitűnően beszélő és a palesztinokat jól ismerő izraeli katonatisztek és hivatalnokok; négymillió röplapot szórtak le gázai palesztinok lakta területekre stb.
A gázai háború életre-halálra megy: Izrael elhatározta, hogy gyökerestől kiirtja a HAMASZ terrorizmusát. (Ne feledjük: a HAMASZ kezdettől a zsidók teljes kiirtására törekszik.) A harcok végső kimeneteléről a sajtóban, a (világ)politikai és katonai fórumokon egymást érik a találgatások. Fenti szerény összefoglalásomnak nem volt és nincs ilyen célja: a katonai hírszerzés néhány mozzanatára kívántam csak ráirányítani az olvasói figyelmét.
Forrás: Lechaim.ru
