Nehéz beszélni most, éjjeli órán a zaklatottságtól, a fáradtságtól, az izgalomtól, a kétségektől, nehéz fontos mozzanatot kiemelni ebből a történelmi eseményből, a világraszóló választási győzelemből. Nagyon röviden, mégis, remélve, hogy amit fontosnak találtunk, az csak eszünkbe jut:
– A magyar választók legyőzték TrumPutyint, azáltal, hogy kenterbe verték a világ két legnagyobb befolyású hatalmasa által – a nyilvános nyilatkozatokon, ígéreteken túl is ki tudja, milyen eszközökkel – támogatott Orbánt; Szijjártó csatlósi (kém)tevékenysége hatalmas ellenérzéseket szült, és lesz folytatása; a gyagya festett amerikai meg egyre inkább amolyan Piszkos Frednek számít a nemzetközi porondon. TrumPutyin beépített ember nélkül maradt az Európai Unióban és a NATO-ban! Minden babona nélkül: mintha előre lenne vetítve az ő bukása is…
– Elképzelhetetlenül fontos ez a győzelem Európa (benne Ukrajna) számára, nekünk is jó, hogy a sok gond mellett most az EU-nak nem a többsebességű Európán kell törnie a fejét, az EP-nek és az ET-nek nem kell aggódnia az orbáni vétó miatt, Magyarország tagjává válhat európai, nemzetközi szervezeteknek, intézményeknek, amelyeknek Orbán és maffiája nemet mondott. STBSTBSTB! Hátha a szomszédunkban folyó, patthelyzetbe jutott háború is véget ér.
– Személy szerint nagyon nem örülök a kétésfélpárti magyar parlamentnek, rengeteg veszélyt rejt magában, hogy „egyöntetűen és egylényegűen” (szélső)jobb ideológiai alapú és irányultságú; Magyar Péter a kampányban nem sokszor mondta ki a ‘demokrácia’ szót, és egyáltalán nem a ‘pluralizmust’; iszonyatosan sok és nehéz dolguk lesz, ki tudja, mire és mennyire lesz idejük az elején; az mindenesetre jó, hogy Magyar nyilatkozatai szerint a (sajtó)propaganda felszámolásával kezdenék – és, lám, a kulcsszó végül itt is a pluralizmus.
– Ha lehet ezzel a furcsa megállapítással folytatnom, Orbán bukásának sokkal jobban örülök (nem is tudom, mit csináltam volna, ha nyer), mint Magyar Péter győzelmének. Zsigerien iszonyodom a teljhatalomtól, az egyeduralomtól, a személyi kultusztól. Óriási a szerepe a tanácsadóinak, az embereknek, akik körülveszik, azok különösen, akiket kinevez különböző tisztségekbe. Akik jórészt ismeretlenek… (Még nem is néztem meg, kik nem jutottak be a parlamentbe, értékes emberek, Hadházy Ákos kiesése nagyon fájna, ahogy nagyon fájt, amikor tiszások kiszorítottak az Európai Parlamentből értékes magyar képviselőket.)
– Végül az RMDSZ… A csatlós csatlósa, Európa elárulójának cinkosa. Politikailag bizonyára sok minden indokolt volt abból, amit a bűnös partnerség keretein belül művelt, sok mindent nem tudhatunk a háttérről, másfelől – igenis, ide tartozik – emberei a román kormányzatban jó munkát végeznek. Talán még meg is könnyebült egy részük, hogy nem kell tovább vergődniük a hűség csapdájában. (És Orbán a Putyinéban?…) De az, hogy terceltek a magyar miniszterelnök szirén-énekének meg politikai vajákosságának az erdélyi emberek lélekmérgező befolyásolásában, megrontásában, a gyűlöletbeszéd terjesztésében – megbocsáthatatlan. A Soros- és Zelinszkijgyűlölet talán elmúlik, amint az orbáni propagandán, tévéműsorokon tartott emberek rájönnek, mennyire átverték őket eddig a hazugságaikkal, vannak más, nem olyan fontos dolgok is, amiket el lehet felejteni, például a tusványosi zagyvaságokat, de azt nem, hogy erdélyi magyaroknak és érdekvédelmi szervezetüknek eszébe sem jutott, hogy a pénzt, amivel szavazatokat és lojalitást vásároltak tőlük: azt a magyar emberektől vették/lopták el, olyan ügyletek során, amelyek számukra főleg a magyar adófizetői közpénz magánpénzzé konvertálását szolgálta. Az RMDSZ vezetősége pedig tudva tudta, hogy gyakorlatilag egy maffiának a cinkosa, ha nem éppen soldato-ja.
