Láttad, Donald Trump várja a Nobel-békedíjat? Szerinted megsértődik, ha nem kapja meg? Nem érdekel. Hát mi érdekel? Krasznahorkai László Nobel-díja.
Láttad? Pénteken RMDSZ-kongresszus. Jön Orbán is, meg Boloján, meg Dán, meg a többi -án… Kinek a szónoklata érdekel a legjobban? Senkinek, de egyszerűen senkinek a szónoklata nem érdekel. Le vannak ejtve. Hát mi érdekel? Krasznahorkai László és a Nobel-díja.
Láttad a botrányt egy müncheni Tisza-összejövetel szószékén elhangzott ironikus kijelentés nyomán? Láttam, de most nem ez érdekel. A seggfejek egyszerűen nem értik az iróniát. (Lásd Markó Béla „félreértett” versének esetét.) Viszont botrányokon, aljasságokon túl, túl a szégyenen a magyarországi (fél?)fasiszta rendszer miatt, mégis van, amiért büszkének lennünk: Karikó Katalin után – két éven belül – Krasznahorkai László évtizedünk második magyar Nobel-díjasa. És a (fél?)fasisztáknak most meg kell játszaniuk az örömöt. Keserű pirula.
Láttad? Krasznahorkai László nem túlságosan hízelgően ír a mostani magyarországi állapotokról. Mi a véleményed? Az, hogy emelkedett szellem, tiszta, szinte nem evilági lélek, mestere a szavaknak-mondatoknak. És szellemes! Sok interjúját olvastam, egyikre sem emlékszem részleteiben. De az alaphangja az elégedetlenség.
Az egyikben mintha a „seggfej” szó is szerepel… véleményed? Szerintem kifejező minősítés, bár túl enyhének találom. Tudnál idézni Krasznahorkairó, -tól? Mi sem könnyebb. Facebook. YouTube. Online sajtó.
„Krasznahorkai meg a sok s…ggfej” – a NER most büszke a magyar Nobel-díjra, de a díjazott több mint kellemetlen számára
Krasznahorkai László szerint Magyarország az elmúlt évtizedben egyre jobban eltávolodott a Nyugattól Orbán Viktor nemzeti konzervatív uralma alatt. Kapott is érte Bayer Zsolttól, akinek a mondatai a mai nap után elég rosszul öregedtek.
Ahhoz képest, hogy mekkora hír volt, meglehetősen lassan, csaknem negyven perccel a stockholmi bejelentés után Orbán Viktor Facebook-oldalán is megjelent a gratuláció Krasznahorkai László sikeréhez, igaz, a miniszterelnöknek mindenekelőtt az jutott az eszébe róla, hogy ő az első gyulai Nobel-díjas.
A suta poszt mögött felsejlik Krasznahorkai éles kritikája az ország állapotáról, és a NER vele való vagdalkozása – legutóbb a válogatott szavairól hírhedt Bayer Zsolt tollából. „Ezek a Krasznahorkai-mondatok nem nívósabbak egy átlag Facebook-komment színvonalánál, naponta olvasok ehhez hasonlókat” – írta Bayer a Magyar Nemzetben idén februárban megjelent Krasznahorkai meg a sok s…ggfej című publicisztikájában.
Krasznahorkai Lászlót decemberben Stockholmba várják mint friss irodalmi Nobel-díjast, de a magyar író már az idei év elején is járt Svédországban, ahol a Kulturhuset Stadsteatern nemzetközi irodalmi díját vette át a Herscht 07769 című regényéért. Akkor a Svenska Dagbladet című svéd lapnak adott interjút, és ebben lesújtó képet festett a magyarországi állapotokról.
„Orbán és társai most dicsőséges történelmünkről beszélnek. Ez több mint nevetséges. A magyar történelem csak vereségekből áll” – állapította meg Krasznahorkai, aki beszélt arról is, Berlin után miért inkább a monarchia városaiban – Bécsben, Budapesten és főként Triesztben – szeret már élni. Trieszt például mindig multikulturális és nemzetközi volt szerinte, „nem úgy mint Magyarország, amely az elmúlt évtizedben egyre jobban eltávolodott a Nyugattól, Orbán Viktor nemzeti konzervatív uralma alatt”.
Szóba kerül a trianoni trauma is, amiből szerinte Orbán tőkét igyekszik kovácsolni, és egy Vissza Trianont! feliratú plakát nyomán megállapítja, hogy mennyire tanulatlanok lettek mára az emberek, hiszen Trianon csak egy kastély Franciaországban. Nincs remény Magyarországon, és nem az Orbán-rezsim miatt, de az ilyen emberek miatt is. A probléma nem csak politikai, de társadalmi is. Ez egy elveszett generáció – idézi a lap az írót, aki azt is mondja: „A demokrácia nagyon törékeny. Iskolázatlan tömegek jogokkal felvértezve, és olyan sok a seggfej. Egy tömött vasúti kocsiban egyetlen neonáci is elég, csak egy.”
Bayer a februári írásában Krasznahorkai szemére vetette, hogy az interjúban megfogalmazott mondatai „nélkülözik a részvétet, a megértés szándékát. Mindazt, ami Krasznahorkai regényeinek olyan emlékezetes rétege volt. A szellem embere nem mondhat efféle olcsó közhelyeket, nem járhatja át a szavait ez az arroganciával kevert elitista színezet. Az ilyesmi tilos. De azon túl, hogy tilos, ráadásul még sértő is. A tanulatlan tömegek, soraikban a számtalan, dicsőséges történelemről harsogó szemétládával igazán többet érdemelnének.”
De nemcsak Bayer horgadt fel Krasznahorkai véleményén. A publicisztikában idézi Petri Lukács Ádámot, aki szerint „annyi bárdolatlanság, gonoszság van ezekben a szavakban, hogy én nem is szeretném tudni. Sok jó művészt fel tudok sorolni, akik zsidóztak, magyaroztak, saját országukat csepülték vagy épp totalitárius eszme szolgálatába álltak, ettől még jelentős alkotók voltak, ebbe a sorba illeszkedik Krasznahorkai is.” Vagy Bencsik Gábort, aki szerint az „ahogy a Nobel-díjért való türelmetlen ácsingózásában hozzászocializálódott a nyugat-európai liberális irodalmi elithez, és lebutítva visszamondja nekik a Magyarországra vonatkozó közhelyeiket, szégyenletes.”
A Mandinernek mindeközben Orbán Viktor látnoki képességei jutottak eszébe abból kiindulva, hogy a miniszterelnök a Lőkösháza–Békéscsaba vasútvonal átadóján említette meg az írót, merész képzettársítással összekötve a Sátántangót a MÁV jövőjével. A szeptember 23-ai beszédében ezt mondta: „Krasznahorkai László úr, egy író, idevalósi a szomszédos Gyulára. Van egy regénye, ami egy vonattal indul egy meg nem nevezett, de ha jól értem, akkor igencsak Békéscsabára hajazó megyeszékhelyen. Ami ott, abban a regényben elénk tárul, az Lázár miniszter úr rémálma. Soha meg nem érkező vonatok, kapkodó állomásfőnök, frusztrált utasok, lepukkant állomások, hogy úgy mondjam, a helyzet nem túl kedvező ebben a regényben. Azonban a Békéscsaba–Lőkösháza vasútszakasz felújításával ez megváltozott, a regény a múlt, ez itt meg a jövő.”
Krasznahorkai: Hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda
„Most Orbán és társai dicsőségesnek mondják a történelmünket. Ez több mint nevetséges. A magyar történelem csak vereségekből áll” – mondta Krasznahorkai László egy interjúban Stockholmban, miután a svéd fordítójával együtt átvette a Herscht 07769 című regényéért odaítélt Kulturhuset Nemzetközi Irodalmi Díjat.
A magyarul 2021-ben megjelent regény egyetlen, 423 oldalon át kanyargó mondatba írt általános és kelet-európai kilátástalanságának megfelelően Krasznahorkai mély és általános kelet-európai reménytelenséggel igyekezett elmagyarázni a Svenska Dagbladet szerkesztőjének, a szintén irodalmár Cecilia Hanssonnak, miért érzi úgy, hogy Magyarországnak annyi.
„Ma Magyarországon már nincs remény” – mondta a beszélgetésben a korábban Berlinben, mostanában Budapest mellett inkább a Monarchia más városaiban, Triesztben és Bécsben élő Krasznahorkai László, és a tatárjárástól a törökdúláson át gyorsan Trianonig jutott, melynek máig tartó traumáját szerinte Orbán Viktor és szélsőjobboldali csoportok sikeresen használják fel.
Az interjút közismerten ritkán adó író egy szélsőjobbos tüntetés „Vissza Trianont” plakátját felidézve magyarázta, hogy már minden teljesen mindegy: „Trianon egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más. Ennyire műveletlenek ma az emberek” – magyarázta. „Ma Magyarországon már nincs remény, és ez nem csak az Orbán-rezsim miatt van, hanem az ilyen emberek miatt is. A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is. Ez egy elveszett generáció” – mondta. „A demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda. „Egy teli vasúti kocsiban elég, ha egy neonáci van” – idézte Krasznahorkai szavait a svéd szerző, hozzátéve, hogy az elmúlt tíz évben Magyarország EU-ellenesebbé vált, és felerősödött a bevándorlókkal és a menekültekkel szembeni retorika.
Krasznahorkai röviden érintette a Nobel-díj kérdését is, aminél most már jó pár éve mindig az esélyesek között emlegetik. „Nem akarok hazudni. Nagyon érdekes lenne megkapni ezt a díjat. Igazán meglepődnék azonban, ha megkapnám. De a figyelem? Ma egy stockholmi gyógyszertárban voltam. Senki sem tudta, hogy ki vagyok. Az irodalmi világ egy nagyon szűk kör. Az emberek talán vesznek könyveket – na de milyen könyveket?”
YouTube
Cikkünk frissül!
