Hét hét. Ennyi van a magyarországi választásig. Fontossága mérhetetlen. Íme hét tét.
1. A rendszerváltó választásnál az idei izgalmasabb a „múlt eltörlése” szempontjából is. Akkor egyértelmű volt a cél, a konszenzus, hogy gyökeres újraindításra van szükség. Most éppen lehet azt mondani, hogy az elmúlt harminchárom évet kell eltörölni, de az igazi tét az elmúlt tucat év.
2. Bár nem valószínű, hogy Orbánék akár a győzelmük esetén is folytathatnák (az eddigi mértékben és ütemben) az ország kifosztását, az „új gazdasági elit” megerősítését, viszont elszámoltatás nem lenne – most sokuk számára a fő tét éppen a szabadság, az, hogy ne kerüljenek börtönbe.
3. Az egészségvédelem sorsa – hibás, korrupt járványkezelés, több mint 42 ezer halott. Demográfiai és társadalmi következmények. Ezen nem változtatni bűn.
4. Az oktatás dilemmája, jövője – nem a sztrájkok tiltása oldja meg. Március 16-án a pedagógusok megmozdulása – egy nappal a Békemenet után… – vízválasztó lehet, külön tétje van. Iszonyatos, hogy a NER-ben az iskola a változó jövő helyett az átírt múltra trenírozza a diákokat.
5. Politika válság idején – érvényes feltételeket kell teremteni több fenyegető katasztrófa elkerülésére, legalább a helyes hozzáállásra ezek tekintetében. Orbán nem csupán kelet felé orientálódik (egy olyan képződménybe vagy mibe, ahol biztosan nem lesz vétójoga), halkan emlegetnek holmi kilépést az EU-ból, nem más, mint a szokott preventív módszer a kiakolbólintást megérezve („mi így szállunk ki…”), tény, hogy „a magyar (szélső)jobboldal – hagyományainak megfelelően – nyíltan az agresszor győzelmére játszik; gyorsuló tempóban rohanunk a klímakatasztrófába, miközben a NER-gazdaság egyre fűti a kazánt; naponta most már 10 milliárd forinttal nő az államadósság. Az Orbán-rendszer eljátszotta a történelmi esélyt: eltékozolt 12 évet és 16 ezer milliárd (!) forintnyi EU-támogatást, mindenféle látható felzárkózás nélkül”. (Idézet Hargitai Miklós cikkéből.) Közben Európa árulójaként emlegetik, a magyar kormány nemzetközi megítélése rosszabb, mint a második világháború óta bármikor.
6. A végére hagytuk, elég egy szó, egy szóösszetétel: sajtószabadság.
7. Legvégül számunkra személyes tétje is van a választásnak: ha marad az Orbán-rezsim, nem maradhat az Új Hét. (Amennyiben ennek a drámai bejelentésnek sincs mozgósító ereje az ellenzék számára, akkor végképp nem tudjuk, minek lehet.)
Puska a falon. És mindenütt. Oroszország az utóbbi harminc év legnagyobb harci arzenálját mozgósította Ukrajna ellen, s bármelyik nap megindíthatja invázióját. „Ha egy színdarabban az első felvonásban egy puska lóg a falon, akkor az a harmadikban el kell hogy süljön.” Ki is mondta ezt? Egy szelíd és hatalmas író és drámaíró. Anton Pavlovics Csehov. Orosz ember.
Rapportnak szurkolunk. Pénteken kezdődött a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) által szervezett Grand Prix versenysorozat, amelynek első két helyezettje kvalifikál a 2022 júniusa és júliusa közt esedékes Jelöltek Tornájára. A 2022-es sorozatot Berlinben rendezik, eredetileg több helyszín lett volna, a koronavírus-járvány azonban átírta a terveket. Stb. Reméljük, visszatérünk, addig is a legfontosabb információkat a sakkvilág legfontosabb aktuális versenyéről lásd ITT.
Rapport Richárd magyar szupernagymester – az egyedüli nem amerikai, aki a csoporkör után, vagyis az elődöntőre versenyben maradt – a leglátványosabb sakkot játssza a mezőnyben. Zseniális, kalandos, fordulatos játszmája a csoportkörben vagy ITT
Magyar Nyelvőr. Vajon várható volt, hogy a Magyar Nyelvőrbe is „belenyúlnak” központilag? Ha azt vesszük, hogy mi mindenbe belenyúltak már (sajtó, oktatás, akadémia, mibe nem?), akkor nem meglepetés, ha viszont azt tekintjük, hogy ez a kivételes hagyományú, százötvenéves folyóirat mégiscsak egy elméletibb területnek az orgánuma, elgondolkozhatunk, hogy miért történt, ami történt. Egyelőre ott tartunk, hogy a szerkesztőség lemondott. És várjuk szégyenülten a folytatást, így vártuk a Magyar Tudományos Akadémia kormányzati megszégyenítésekor is. Így – szorult szívvel, méltatlankodva és tehetetlenül. A kiállás mégsem felesleges!
Az idén négyszázéves nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban valamikor, hatvan éve már: előfizetője volt a Magyar Nyelvőrnek egy lelkes diák! És minden ünneprontó szándék nélkül jegyezzük meg: egyedüli előfizetője, legalábbis abban az évben, a tanári kart is beleértve… Az volt ám a szép idő, csomagban nagymamánktól almát és diót kaptunk, a kísérőlevélben pedig megható helyesírással, hogy osszuk be jól.
Úriember nem gyárt szójátékot – mondta Freud Zsiga. Azóta az úriember fogalma sokat változott. A király fesztelen.
Az elmúlt hét legjobb címe: A rezsim rezsije. Kétféleképpen olvasható, a fő értelmén kívül úgy is, hogy megvan a rezsije az én rezsimnek is (mindnyájunkénak), nem is kicsi. Hargitai Miklós ragyogó, rövid és velős publicisztikájából az utolsó mondatot emeltük ki: „Amit a NER nagyvonalúan rezsicsökkentésnek nevez, az alighanem Magyarország rendszerváltás utáni történetének legdrágább politikai kalandja – minden szempontból.” És a lakosságot illetően: a legnagyobb szemfényveztése, szélhámossága, átverése, a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a NER a népet „hasznos idióták” tömegének nevezi.
Gyorsuló időhátrány. Öregszünk, egyre idegenebb a világ.
