Hétvége, kiváló menü. Szombati napunk jól kezdődött. Sorrendben a következő nevek/szerzők (írásai) kerültek fel az Új Hét rovataiba: Krebsz János, Karinthy Frigyes/Mikszáth Kálmán, Markó Béla, Szilágyi N. Sándor, Bolgár György, Molnár Gusztáv… ez hét, a hétnél álljunk is meg. (Mármint a felsorolással.)
Oroszok, ukránok, jóslatok. Túl van bonyolítva. Pedig egyszerű képlet van arra, hogy mi lesz: ha Pekingben olimpia van, az oroszok rövid, határozott betörést hajtanak végre. Addig ne reménykedjen senki. (Csak vicc volt, nagyon humoros a helyzet.) Különben az az érzésünk, hogy Románia már nem sokáig bírja ezt a stresszt, alig várja, hogy elfoglalja őt valaki… Nem lesz könnyű. Tél tábornok tombol, Ceausescu idején az ilyen gázszámlákért rég leváltották volna a tirannust.
„Úriember nem gyárt szójátékot” – mondta Freud Zsiga. Azóta az úriember fogalma sokat változott. Joggal és örömmel.
Benedek pápa. XVI. Benedek elismerte: hamisan nyilatkozott a papok által elkövetett szexuális visszaélésekről szóló jelentés kapcsán. Vagyis hazudott. A pápa hazudott! A pápa szándékosan nem mondott igazat. Megbocsátja Isten a bűnét? Minél fontosabb ember követi el, annál súlyosabb a bűn.
A megátalkodottság viszonylagossága. Kádár puritán volt, Aczél György, született Appel Henriknek („a nyilasok és Rákosi között rettegő árvának”, az egyetlennek a kommunista vezetők közül, aki nem Budán lakott) a neve benne volt a telefonkönyvben. S az 1956-os áldozatnak köszönhetően a rendszer sem volt már megátalkodott. A mai? Nézzük csak meg, kivel áll és kivel nem áll szóba.
A tervezés kimondhatatlan gyönyörűsége. Mikor sikerül már megírnunk a két régi témát? A címük már megvan: A templom és a stadion, A világ eltrumposodása. Helyette rigmusokat faragunk a vigasztalan pandémiában: „Biztatott, érvelt, szólított s hatott, / azt hittük, örök, szólítjuk – s halott.”
Dzsokovics és Csollány. Nem csak az ő életükről van szó, bár elsősorban maguknak ártottak végzetesen. Az oltásellenességet nem igazolja semmi, van, aki agresszív és abszurd, van, aki törvényt szeg és ő áll az erdő felől, van, aki bohócot csinál magából – és van, aki belehal. Az előbbieket nevezhetjük idiótáknak? (Ahogy neveztük Amerika elnökét – akinek a hibás járványkezelés miatt számolhatatlan emberhalál nyomná a lelkét, ha volna neki –, amikor klór szervezetbe juttatását javasolta Covid ellen?) Ennél is nehezebb kérdés: aki belehalt, mert nem hitt a veszélyben, aki nem vigyázott (s aki szándékosan megfertőzte magát?!…): nevezhetjük idiótának? Számunkra Dzsokovics idióta. Elnézve a Melbourne-i döntőt, nagy szerencséje a világnak, hogy hazazavarták a szerb hazafiak közé. Szegény Csollány.
Remek mondatok. A gyűjtő legnagyobb öröme.
1. Ezt írja Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője, e heti vezércikkében: „Magyarországon tort ül a korrupció, ezt, ha jól látom, Orbán Viktor kormányfő és Kovács Zoltán államtitkár meg az ő környezetük melegében doromboló politológusok kivételével mindenki tudja az országban, de meg az országhatárokon túl is. A korrupciós sorrendnek tehát az élén járunk, ha a háztartások vásárlóerő-paritáson számolt kiadásait tekintjük, akkor meg a végén: a magyar háztartások csak a bolgárokat előzik meg a rangsorban. Erre természetesen van válasz, ezt Kovács adja meg sodró erővel, mondván, Magyarországon nincsen korrupció, csak a Transparency állítja, az viszont „az ellenzék szolgálatában áll, és Soros György pénzeli. Márpedig ő évek óta az ország ellen ármánykodik, mivel az elutasítja a nyílt határok és a korlátlan bevándorlás ideológiáját.” És máris a migránsoknál tart. Ez az ember több egyetemet végzett, informált, világlapok olvasói rovatába írogat ugyancsak sodró erejű leveleket kormánya védelmében, különleges képessége, hogy a glóbusz bármely fogalmától két lépésben el tud a migrációig jutni. Koponyájában, teszem azt, a sivatagi róka és a határrendészeti szabályzat közötti összefüggés azonnali és szerves.”
2. A 444.hu cikkéből: „Orbán újra szabad ember, leküzdötte a jelzáloghitelét. Nem kell többé szégyenkeznie a milliárdos családtagjai és barátai előtt. 2022 már a gyarapodás éve lehet.”
3. Podmaniczky Szilárd: Képlapok a barlangszájból (részletek). „Két rendőr közrefogva egy harmadikat, megpróbálták betuszkolni a járőrautóba. Amikor sikerült, rázárták az ajtót, és szirénázva elhajtottak. A járókelők biztosak voltak afelől, hogy álrendőr volt, később azonban már nem tudták eldönteni, hogy melyik.”
4. Mikszáth Kálmán (tkp. Karinthy Frigyes) egy halhatatlan paródiában, aminőket közlendeni nem átallunk rövidesen: „Hanem, íme, elfecsegem megint a drága időt. Bocsánatodat kérem, kedves bátyámuram meg írótársam, de nekünk öregeknek, tudod már, nekiereszkedik olykor-olykor a tollunk. No, áldjon meg az isten, aztán el ne felejtsd a te öreg barátodat…”
A hétfői nap címe. Pedagógussztrájk: a mostani csak figyelmeztetés volt, március 16-án jön az igazi. (Portfolio) Megjegyzés: és március 15-e sem lesz unalmas. Többek között elsősorban a sajtószabadság napja.
