Egy kép ezer szónál többet mond – tegyük feltételes módba: mondhat. Akárhányezer pixel: önmagában nem fejez ki véleményt. De egy kép néhány – akár semleges, de jól megválasztott – szó kíséretében talán igen.
Anna Olehivna Muzicsuk ukrán női sakkozó, nemzetközi nagymester, kétszeres villámsakk világbajnok és rapidsakk világbajnok, világbajnoki döntős, Ukrajna kétszeres női bajnoka, többszörös ifjúsági és junior sakkvilágbajnok, sakkolimpikon.
Anna harminchárom éves. Ragyogó sakkozó és nő. És most nem akar Szaúd-Arábiába menni. (A ‘most’ nem pont most van, hanem a múltban, a pontos dátum bizonytalan, de nyilvánvalóan a háború előtt…)
„Néhány napon belül két világbajnoki címet veszítek el, egyiket a másik után. Mert úgy döntöttem, hogy nem megyek Szaúd-Arábiába. Nem vagyok hajlandó különleges szabályok szerint játszani, abayát viselni, nem akarom, hogy csak egy férfi kíséretében juthassak ki a szállodából, nem akarom másodosztályú embernek érezni magam. Követem az elveimet, és nem veszek részt a rapidsakk és a villámsakk világbajnokságon, ahol öt nap alatt több pénzt kereshettem volna, mint tucatnyi más versenyen együttvéve. Kellemetlen, de az a szomorú, hogy úgy tűnik, senkit sem érdekel.”
Ezt posztolta Anna képével és szavaival egy napja Kha Dang. Hozzátéve: „Mindannyiunknak olyanoknak kellene lennünk, mint Anna.” Ahogy a sajtóban mondjuk: utána kéne menni ennek a történetnek.