Nemrég közöltük Karinthy Frigyes Műfordítás című krokiját, amely amellett, hogy mulatságos, arról tanúskodik, hogy a szerző zseniálisan előrelátta, miként működik majd a fordítóautomata. Volt ennél még tudományosabb eredménye: Láncszemek című írásában (a Minden másképp van című, 1929-ben megjelent tárcagyűjteményében) fogalmazta meg a manapság oly gyakran emlegetett „kis világ” jelenséget, a hálózatkutatás egyik sarokpontját. Ő írta le először, hogy bármelyik ember egy tetszőleges másiktól öt kézfogásnyi távolságra van. Karinthy csak személyes tapasztalataira és írói megérzéseire hagyatkozhatott, tippje mégis hátborzongatóan pontosra sikerült. Ha már itt tartunk, érdekes – kedves hazánkfia, úgy értem, erdélyi, egyenesen székely tudós barátunkat, Barabási Albert Lászlót is méltató – cikkre bukkantunk az Innotéka.hu kiváló tudományos portálon (2016. január-február) Szegedi Imre interjújában Kertész János fizikus akadémikussal, a Közép-európai Egyetem (CEU) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Széchenyi-díjas professzorával.
De most térjünk vissza, példákkal illusztrálva a fordítóautomatára. Nézzük meg elsősorban magát a Gangeszt.
Magyar 1 – az eredeti (Ady Endre)
Jöttem a Gangesz partjairól
Hol álmodoztam déli verőn
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Román 1 – az első gépi fordítás
Am venit de pe țărmurile Gangelui
Unde am visat la o bătaie de sud
Inima mea este o mare clopoțelă
Tremurul subtil este puterea mea.
Verésről álmodik…
Magyar 2 – az első gépi visszafordítás
A Gangesz partjáról jöttem,
ahol déli dobbanásról álmodoztam.
Szívem nagy harang,
A finom remegés az erősségem.
Hát igen, déli dobbanás és a költő erőssége
Román 2 – a Magyar 2 fordítása
Am venit de pe malurile Gangelui,
unde am visat o tobă de sud.
Inima mea este un clopot mare
Tremuratul blând este puterea mea.
Új felismerés: tobă de sud (déli dob, ha nem éppen disznófősajt) és tremurat blând (szelíd reszketés)
Magyar 3 – a Román 2 fordítása
A Gangesz partjáról jöttem,
ahol egy déli dobról álmodoztam.
A szívem egy nagy harang
A gyengéd remegés az erősségem.
A reiteráció révbe (a Gengesz torkolatába) ért, innen már nem sok változás várható, a gép fantáziája össze sem hasonlítható a költőével.
Ugyanez angolul, nem semmi:
I came from the shores of the Ganges
Where I dreamed of a southern beater
My heart is a big bellflower
S subtle tremors are my strength.
A Gangesz partjáról jöttem
Ahol egy déli verésről álmodoztam
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegés az erősségem.
I came from the banks of the Ganges
Where I dreamed of a southern beater
My heart is a big bellflower
And gentle trembling is my strength.
A Gangesz partjáról jöttem
Ahol egy déli verőről álmodoztam
A szívem egy nagy harangvirág
És a gyengéd remegés az erősségem.
Itt figyelemre méltó a déli verés – amely nyilván keményebb mondjuk a reggeli vagy az esti verésnél.
No de tekintsünk egy másik ismert verset!
Apollinaire: L’ Adieu
J’ai cueilli ce brin de bruyère
L’automne est morte souviens-t’en
Nous ne nous verrons plus sur terre
Odeur du temps Brin de bruyère
Et souviens-toi que je t’attends
Apollinaire: Búcsú
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sohse látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod
Fordította Vas István
A magyart visszafordítva franciára:
J’ai déchiré cette bande son
Tu sais déjà que l’automne est mort
Je ne te reverrai plus jamais sur cette terre
Oh l’odeur du temps c’est les cordes vocales
Et je t’attends, tu sais
És a gépi franciát magyarra:
Feltéptem ezt a hangsávot
Már tudod, hogy az ősz meghalt
Soha többé nem látlak ezen a földön
Ó, az idő szaga a hangszálak
És én várok rád, tudod
Hangsáv és hangszálak, mégiscsak költő az autoMataHari.
A magyart vissza franciára:
J’ai déchiré cette bande son
Tu sais déjà que l’automne est mort
Je ne te reverrai plus jamais sur cette terre
Oh, l’odeur du temps sur les cordes vocales
Et je t’attends, tu sais
És megint vissza:
Feltéptem ezt a hangsávot
Már tudod, hogy az ősz meghalt
Soha többé nem látlak ezen a földön
Ó, az idő szaga a hangszálakon
És én várok rád, tudod
Végül nem is olyan szörnyű.
Eme összeállítás alapötletéhez jelentősen hozzájárult Nagy József tudós eszperantista műfordító barátunk, aki a totál druszája Garcíííía című hozzászólás-cikkétől megihletődve a következő kedves verspárt küldte be:
George Topîrceanu: Pădurea mea
Frumoasă eşti, pădurea mea
Când umbra-i încă rară
Şi printre crengi adie-abia
Un vânt de primavară…
Când de sub frunze moarte ies
În umbră viorele
Iar eu străbat hugeagul des
Cu gândurile mele
Când strălucesc sub roua grea
Cărări de soare pline,
Frumoasă eşti, pădurea mea
Şi singură ca mine…
George Topîrceanu: Arbaro mia
Arbaro mia, belas vi
Kiam la ombroj raras
Kaj tra la branĉoj sen foli’
Printempa vent’ eraras…
Kiam boriĝas la viol’
Tra l’ velkaĵaroj ombraj
Kaj mi vagadas kun la kor’
Kaj miaj pensoj sombraj
Kiam tra l’ rosa vojetar’
briletas sun’ petola,
Vi estas bela, ho, arbar’
Kaj kiel mi solsola…
(esperantigis Jozefo E. Nagy)
A zenéjéből ítélve érdekes, érzékeny, érvényes fordítás. És íme a gépi visszafordítása:
George Topîrceanu: Pădurea mea
Pădurea mea, ești frumoasă
Când umbrele sunt rare
Și prin ramuri fără frunze
Vântul de primăvară este greșit …
Când violul este străpuns
Prin umbrele ofilite
Și rătăcesc cu inima
Și gândurile mele sumbre
Când treceți pe calea roz ”
strălucirea răutăcioasă a soarelui,
Ești frumoasă, oh, pădurea
Și ca mine singur…
Ezt egy sorozatgyilkos-automatával keresztezett fordítógép követhette el: a tavaszi szél neki hiba, és bevallja, hogy a nemi erőszakot az átszúrt levelek között követte el. (Azokat is átszúrta, furcsa mánia, de tény, hogy egy erdőben sok minden megtörténhet, még az is, hogy a nap rosszindulatúan ragyog…)
Hát igen, minden tökéletesíthető, totul este prefectibil, ĉio estas perfektigebla.
