A modern kutatások bizonyítják, hogy a gond, a feszültség, az izgalom, a szorongás a vérkeringésben mélyreható kóros elváltozásokat okoz. A nevetés viszont kellemesen befolyásolja a szervezet működését. Már a kínai és hindu bölcseket foglalkoztatta a nevettetéssel való gyógyítás; meg is teremtették a nevetés „életfilozófiáját“.
Ha a nevető embert megfigyeljük, azt látjuk, hogy pupillája kitágul, légzése elmélyülés főként a kilégzés fokozódik. Megváltozik a légzés ritmusa, mert az egyenletes, rövid légvételek helyett mély belégzés és szaggatott kilégzések következnek. Nevetéskor kipirul az arc, és mérhető mennyiségben nő a vesén átáramló vérmennyiség.
Az embernek szüksége van bizonyos mennyiségű vidámságra, mert az örömtelen élet sokféle betegségre hajlamosítja. Nemhiába mondta Mayo, a jelenkor legnagyobb sebésze, hogy a legtöbb kórházi ágyra a bánkódás szállítja a beteget.
Megállapították, hogy a vidám természetűember sokkal tovább él, mint a szenvtelen, mogorva. Ismeretes, hogy a japán bárkivel bármiről beszél, mindig mosolyog beszéd közben, bár amikor egyedül van, komor. Az amerikaiak is kiírták egy időben hivatalokban, várószobákban, sőt bírósági épületekben is: keep smiling! Mosolyogj!
Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című regényében behatóan foglalkozik a nevetéssel. „Vagy boldogtalan ember vagy rossz ember az – írja –, aki jóízűen nevetni nem tud. Az ilyen embert jól megfigyeljétek! Ha boldogtalan, legyetek részvéttel, ha rossz, fussatok előle. De ország dolgát, nemzedékek jövendőjét, fiatalok szerencséjét rá ne bízzátok.“
S amikor az orvos patikaszert rendel, milyen kár, hogy nem tud néhány jóízű nevetést is rendelni. „Egészséges lélek fenn nem állhat nevetés nélkül.“ „A csecsemőben akkor támad a lélek, amikor nevetni kezd, saz öregben és nyavalyásban akkor múlik el a lélek, amikor márnem tud nevetni.“ Az emberiség legnagyobb jótevői ezek szerint azok, akik megtudják nevettetni az embereket.
Egy svájci egyetem díszdoktorrá avatott egy híres komikust. S ha már a komikus színészeknél tartunk, mondjuk el, hogy egy londoni színészszövetség orvosa szerint a komikus színészek átlag nyolc esztendővel élnek tovább, mint a drámai színészek. Az orvos nyolcszáz színész egészségére vigyázott, s ilyen minőségében volt alkalma az összehasonlításra.
Egy mexikói szivargyárban körülbelül háromszáz nő és férfi sodorta finom levélbe a kapadohányt. S míg ők asztalaik mellett dolgoztak, egy emelvényen vidám történeteket olvastak fel nekik. A gyáros elmondta: hanem gondoskodik munkásainak vidám szórakoztatásáról, teljesítményük 15-20 százalékkal csökken. Anekdota csupán? Meglehet, de tanulsága mindenképpen figyelemre méltó: a munkát is megkönnyíti az, ha vidámságot visznek bele.
Megjelent A Hét V. évfolyama 7. számában 1974. február 15-én.
