Mint a memória ködében kavargó, tétova emlékfoszlány, úgy lebeg a romos kastélykép a borongós égbolton. Horváth Gyöngyvér álomszerűvé tette a látványt, legendák leplével bízott rá titkokat. MÚLTŐRZŐ címmel egész sorozatot szánt a témának a népszerű kolozsvári grafikus. Az itt felmutatott, 2020-as keltezésű mű a IV. ebben a ciklusban. A feltartóztathatatlanul terjeszkedő kincses városban, ahol ijesztő épületszörnyek árnyéka borul a régi épített örökség pusztuló értékeire, hogyne vetülne ki aggodalom az alkotóból? A múlt nemes patinájának pusztulása láttán hogyne fogalmazná meg kedvenc eljárásai, a kollográfia és a vegyes technika nyelvén a maga érzéseit, gondolatait, hangulatait? Persze nem csak a Székely Bertalan-díjas Horváth-Szőke Gyöngyvér szülővárosában, Kolozsváron tapasztalható ez a jelenség. Grafikáira, színes alkotásaira ezért is tudnak olyan sokan ráhangolódni, akárhol állítja ki azokat. 1979-től napjainkig sokfelé volt sikeres tárlata, itthon és külföldön is számos egyéni és csoportos kiállításon bizonyította, hogy a nemzetközi hírű kolozsvári grafikai iskola figyelemre méltó képviselője, aki saját csapását járja azon az úton, amit szakmailag főiskolai mestere, Feszt László professzor által feltarisznyálva taposott szélesre az eltelt évtizedekben.
A művésznő látomásai hiánytalanul visszhangra lelnek a nézőkben, magunk is gyakran átérezzük a képekbe átlényegített nosztalgiákat. Mi is azt szeretnénk, ha harsonázó angyal és nem varjak serege szállna át a városunk fölött. Minket is aggaszt, ha elfelejtett utcák, elhagyatott házak, kiürülő falvak, magányos porták, lezárt kapuk, bedeszkázott ablakok fogadnak utazgatásaink során. Mindent elvisz a múló idő, a modern kor könyörtelen forgószele? A látványkavargásban ez a féltés is benne van, de az alkotások, a visszafogott színek finomsága, a képi metaforák szépsége meg is szelídíti a valóság érzéketlen kegyetlenségét. Ki-ki rendelkezik olyan tapasztalatokkal, amelyeket saját környezete realitásaiból szerzett. Ne csodálkozzunk, ha ezek egybecsengenek mindazzal, amire Horváth Gyöngyvér figyelmeztet.
Akkor is, amikor a természet szépségei és az azt veszélyeztető emberi felelőtlenségek késztetik megformálni grafikáit, kollázsait, festményeit. Számomra nyilván a saját szülővárosom, Nagyenyed ihlette alkotásai a legkedvesebbek. Több mint két évtizeden át rendszeresen részt vett az ottani nemzetközi grafikai alkotótábor eseményein, a grafikai foglalkozások vezetője is volt. Az utóbbi években ez kimaradt a programjából, de a legutóbbi másfél esztendő mindannyiunk életét felborította. Mint mondja, a járványos időszak lelki terhe rá is nyomasztóan hatott, de a folyamatos alkotómunka őt azelőtt is a házban, a műteremben marasztalta. A rendezvények, a megszokott összejövetelek hiányoztak, de mindig talált magának értelmes foglalatosságot. Művészkönyv készítésével próbálkozott, két verseskötetet is illusztrált. Ez is mindvégig foglalkoztatta közel négy és fél évtizedes alkotói pályáján. Az illusztrációk élénkítették, színesítették, gazdagították is palettája koloritját. A Horváth Gyöngyvér illusztrálta nemrég megjelent kiadvány Ványolós István Szóvarázs című könyve. Tekintsük „képvarázsnak” azt, amit a grafikusnő alkotásaiból ízelítőül itt felkínálunk.
