A magyar nyelvű ismeretterjesztés lélegzetállító hagyományaihoz hű, kiváló Qubit portál terjedelmes beszélgetést közöl Domokos Gábor műszaki egyetemi tanárral, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjával, aki tizenhárom évvel ezelőtt találta fel a tárgyat, amely egy csapásra világhírű tudóssá avatta. (Noha „magát amolyan hobbitudósnak tartja”.)
A gömböc a magyar leleményesség szimbólumává vált, akárcsak a Rubik-kocka (amely világrekorder az eladott tárgyak számát tekintve!), és úgy tűnik, nem csillapodik a világ lelkesedése iránta.
Szemelvények az interjúból:
Hogyan magyarázná el egy laikusnak a Platón kockáival kapcsolatos kutatás lényegét?
Itt a Műegyetem kertjében, ahol ülünk, zúzott kő van a lábunk alatt. Ha felmarkolunk egy adagot ezekből a kövekből, látjuk, hogy vannak éleik, lapjaik, csúcsaik, ezeket meg is lehet számolni. Az állításunk, hogy ha elég sokat markolunk föl, és kiszámoljuk ezen számok átlagát, akkor az pont a kockának fog megfelelni: átlagosan 6 lap, 8 csúcs és 12 él lesz. Az az érdekes, hogy ez mindig is így volt, és mindenütt így van, más bolygókon is. A Marson lévő töredezett köveket már konkrétan is vizsgáltuk, teljesen megegyeznek a Földön látottakkal, de a Bennu aszteroidán is hasonló formákat találtak. Természetesen próbáltuk meg is magyarázni, hogy miért történik így, de maga a jelenség rendkívül egyszerű. (…)
Mindig volt filozófiai vezéreltség a kutatásaiban, vagy ez mostanában erősödött meg?
Mindig is jelen volt. A görög tudományos gondolkodást az emberi szellem valaha volt egyik legmagasabb szintű megnyilvánulásának tartom. Az Akadémián a székfoglaló előadásom egy képzeletbeli dialógus volt, amit Arisztotelésszel folytattam, az ő hangja magnóról szólt. Ezen a dialóguson nagyon sokat gondolkodtam, nem volt túl sok köze ahhoz, amit akkor csináltam, de úgy éreztem, hogy ha megértjük ezeket a gondolatokat, közelebb visznek ahhoz, hogy megértsük a természetet és a fizikát. Nagyon-nagyon motivált mindig a görög gondolkodás, de Platón most kezdett el igazán érdekelni. Amikor kutatás közben rájöttem, hogy a kocka fog kijönni, akkor elkezdett bennem motoszkálni, hogy ennek lehet valami köze Platónhoz, de nem tudtam, melyik elemhez kapcsolódik a kocka. Amikor rákerestem és megláttam, hogy a földhöz, akkor éreztem, hogy megvan a vezérfonal. Amikor a PNAS tudományos folyóirat természettudományi részének elküldtük a tanulmányt, tartottam tőle, hogy miután beletettünk többévi munkát, azt fogják mondani, hogy jó a cikk, de ezt a platónos részt hagyjuk ki. De beleállt a folyóirat! Ez megerősített abban, hogy nem biztos, hogy légből kapott ez a filozófiai összefüggés. (…)
Sok olyan kritika érkezett, ami az eredmények alkalmazhatóságát firtatta? A Science hírében is idéztekegy ilyet egy geológustól.
Nem, de nyilvánvaló, hogy ez a korszellem: hasznosnak kell lennie, amit az ember csinál. Konkrétan ez a cikk ilyen értelemben is kiállja a próbát. A publikáció nemcsak arról szól, hogy bemutatjuk a „Platóni kocka” masszív jelenlétét a természetben, hanem univerzális elméletet adunk arra, hogy milyen repedési mintázatok jöhetnek létre, és azt állítjuk, hogy a leggyakoribb mintázat kockákat formál. Olyan értelemben biztosan hasznos ez az elmélet, hogy ha ránézünk egy természeti repedésmintázatra, meg tudjuk mondani, hogy milyen geofizikai folyamat hozta létre. Olyan kutatásoknál, ahol nem lehet fizikailag közel menni a vizsgált helyszínhez, ez igen hasznos: például egyre több űrszonda van fönt, és a képeikből a kutatásunk alapján sok, az adott égitesten korábban lezajlott folyamatra vonatkozó következtetést le lehet vonni, a jelenben készített képek alapján megérthetjük az égitest múltját. Az elméletünk segítségével a felszínen észlelt mintázatból arra is lehet következtetni, hogy mi van egy szikla belsejében, és például a kőolaj vagy a forró víz milyen utakon fog ott mozogni. Ha azonban a mintázat maga már nem látható, már csak az aprózódás végterméke van meg, mint ez a zúzott kő, akkor a kövekből az elméletünk segítségével következtethetünk arra, hogy nézhetett ki a teljes mintázat. Tehát ez a kutatás sok területen válhat hasznossá. Természetesen nem olajcég megbízásából készült, de nem tartom kizártnak, hogy az iparágban felhasználják majd. (…)
Egy másik kérdésre válaszolva a hatvanegy éves kutató kifejti: „A gömböc elindított egy kutatási folyamatot, melynek során sok érdekességre bukkantunk, például arra az alapvető törvényszerűségre, hogy az egyensúlyi pontok száma a súrlódás során csökken – a gömböc előtt ezt nem tudtuk. Azért is ezt a mostani eredményt tartom a legfontosabbnak, mert a gömböcöt kicsit kontextusba helyezi, és úgy érzem, hogy ez az a kutatás, ami – bár az ember mindig a legújabbat érzi a legjobbnak – talán több módon is tovább élhet. Ha lenne időm és energiám, magam is több dolgot el tudnék kezdeni, mert azok a geometriai alapelvek, amelyek segítenek a repedésmintázatok megértésben, más, mesterséges rendszerekben is működnek, például ha egy városszövetet vizsgálunk. Ugyanazok a szabályok érvényesek, tehát az utcák alkotta mintázat egzakt módon számszerűsített tulajdonságaiból következtetni tudok a város eredetére, fejlődésének mikéntjére. Azt állítom, hogy ha egy térkép alapján megmérnénk a városszövetet, akkor ezekből a számokból biztosan meg lehetne mondani, hogy a vizsgált térkép Orvieto belvárosát vagy Manhattant mutatja-e. (…)
Megragadó kép rajzolódik ki az interjú olvastán egy érdekes emberről és korszakalkotó találmányáról, a tudományos gondolkodásmód mélységeiről – a végén pedig a meglepő csattanó:
Ki a titokzatos gömböc-szponzor?
Ez nyilvános, ő Albrecht Ottó milliárdos, aki nagyon beleszeretett ebbe, és nem sajnálja a pénzt, ha arról van szó, hogy a gömböc egy intellektuális szempontból kellően érdekes helyre eljusson. Példaként említem, hogy jövőre újranyílik a világ legnagyobb természettudományi múzeuma, a Deutsches Museum teljesen átépített matematikai részlege, és a 2021-es Gömböc ott lesz benne. De említhetném a marosvásárhelyi Bolyai Múzeumot, a dél-afrikai KwaZulu-Natal Egyetemet, a Harvardot, a Heidelbergi Egyetemet, a novoszibirszki Szoboljev Matematikai Kutatóintézetet, az Oxfordi Egyetemet, a Kaliforniai Egyetem tudományos múzeumát Berkeley-ben, a Tokiói Egyetemet vagy éppen a windsori kastélyt. Szerencsém van Albrecht Ottóval, mert jó szponzorként nem szabályozza, sokkal inkább ötletekkel segíti, hogy hová kerüljön egyedi Gömböc, ő ezt kultúrmissziónak tekinti.”
A szerk. megj.:
Köszönet, Domokos Gábor, a marosvásárhelyiek nevében is! A Bolyaiak kultuszának fővárosában, amelynek temetőjében hamvaik nyugszanak, ahol apának és fiának közös szobra van, s amely város a világon egyedülálló módon plasztikai alkotásban – a Horváth Sándor matematikus tervei alapján készült Pszeudoszférában – állít szemléletes emléket a Bolyai-geometriának, most már megcsodálható a Gömböc is. Jó helyen van, a többi világhíres hely között – igazi kultúrmisszió!