A The Last of Us sorozat lényegében a hangyák esetét nagyítja fel és helyezi át emberi léptékekbe, ahhoz hasonlóan, ahogyan korábban az Alien univerzumban az óriás fürkészdarázs szolgálta az ihletforrást, magyarázta Markó Bálint biológus, aki csapatával már több mint tíz éve kutatja a hangya-gomba kapcsolatokat, és most egy újabb tudományos eredményt tettek közzé.
A The Last of Us az utóbbi időszak egyik legnépszerűbb HBO sorozata, amelynek az azonos néven futó, 2013-ban megjelent videójáték szolgált alapul. Mind a játék, mind a sorozat esetében az elmúlt időszakban sokat kutatott Cordyceps gombanemzetség jelentette a mintát, a főleg a trópusi esőerdőkben előforduló, a köznyelvben csak zombihangya gombaként emlegetett faj.
A Dél-Amerikában honos parazita gombafaj teljesen átveszi a megfertőzött hangya ideg- és izomrendszere fölött az uralmat, és így manipulálja annak viselkedését. Ráveszi az áldozatát, hogy felmásszon a kolóniától távolabb egy kiemelkedő növényi részre, amire a hangya ráharaphat, ezzel rögzítve magát. Ha ez megtörténik, az állat testéből kinő egy gomba, tehát kifejleszti a termőtestet, majd szétszórtja a spóráit egy következő, sikeres fertőzés érdekében. (Erről a jelenségről egyébként már többször írtunk korábban is.)
Mostanára már nagyon sokat kutatták ezeket a gombákat, például leírták, hogy miként tudják manipulálni ilyen extrém módon a hangyagazdát. Markó elmondása szerint már ismertek, hogy agyi szinten milyen folyamatok mennek végbe. Ugyanakkor sokféle Cordyceps, illetve Cordyceps-rokon faj ismert. Használják rákellenes gyógyszerekhez is, igaz nem a hangyákat, hanem egy hernyókat támadó Cordyceps-rokon gombát. Markó Bálint elmondása szerint nálunk is vannak hasonló gombák, amelyek nagyon extrém formákat öltve nőnek ki a gazdatestként szolgáló rovarokból, illetve olyan gombák is ismertek, amelyek épp a hangyákat manipulálják.
Markó magyarázata szerint a gombák lényegében mindenhol ott vannak, a levegő tele van gombaspórákkal, a bőrünk felszíne is tele van velük. A testünkben is ott vannak a gombák, de ezek többsége neutrális, vagyis semleges. Ugyanakkor vannak olyanok is, amelyek segítenek, illetve olyanok is, amelyek időnként vagy állandóan negatív hatással lehetnek ránk, megbetegíthetnek. Viszont nem csak az emberre igaz ez a kijelentés, hanem a hangyákra is.
Markó és csapata elsődlegesen a parazita jellegű, tehát negatív kapcsolatokat kutatja, de ennek is több árnyalata van.
„Vannak olyan gombafajok, melyek nagyon hosszú ideig képesek a hangyagazdával együtt élni, annak a felszínén meglenni. A hangya látszólag rendben van, nem pusztul el, csak apró negatív módosulásokat szenved el, amelyek azonban felhalmozódva jelentős negatív hatást mutathatnak egy kolónia szintjén”
– magyarázta a kutató. Ugyanakkor vannak olyan gombafajok, például a korábban már említett zombihangya gomba, amelyeknek a fertőzése látványos változást idéz elő az állatban.
„Mivel kistestű lényekről van szó, ez akkor sem szembetűnő, ha igazából valami látványosról van szó, mert a látványosság is kicsi” – teszi hozzá magyarázatként, hogy miért nem ismert általánosan a jelenlétük. Nem kell ugyanis Brazíliáig vagy Afrikáig elmenni ahhoz, hogy olyan egzotikus dolgokat lássunk, mint amit a Cordycepsek végeznek a hangyákkal és a rovarokkal. Elég csak a Gyergyói medencéig, ahol egy őshonos hangyafaj, a nyomott fejű hangya több mint háromezer fészekből álló, európai szinten is rekordméretű hangyametropolisza található. De akár még a környéken is tapasztalhatunk ilyet, ha jobban figyelünk. Nálunk a Pandora nemzetségbe tartozó gombák művelnek hasonlót.
„Szintén felmászatja a hangyát a fűszálra, ahol ráharap és elpusztul. Ez után a gomba »kivirágzik«, és belőle spóra hull az alatta lévő potenciális gazdatömegre” – mutatta be röviden a Pandora myrmecophaga hangyaparazita gombafaj hatását a szakember, de akit részletesebben érdekel a téma, korábban már ezzel is foglalkoztunk. A Pandora nemzetségnek vannak olyan fajai, amelyek legyeket támadnak meg, vele rokon gombák pedig sáskákat, szöcskéket.
„Ezek relatív gyakoriak, nem lehetetlen őket észrevenni. Csak amikor az ember lát egy szöcskét a fűszálra ráragadva, mozdulatlanul, amelynek a testéből fehér, bundás sávok jönnek ki, akkor általában csak elmennek mellette. Mikor jön egy sorozat, amire rácsodálkozunk, hogy ilyen biztosan nincs a világon, pedig lehet, hogy épp ott volt a lábunk mellett, csak nem vettük észre”
– mondja a kutató.
Azt is megfigyelték, hogy a Gyergyói medencében található szuperkolónia például nagyon hatékonyan védekezik a gombával szemben. „A Pandora hangyaparazita gombafaj enyhén szólva brutális dolgokat művel a gazdával. Az egészséges hangyák viszont hatékonyan védekeznek a fertőzöttekkel szemben. Ha felfedeznek egy fertőzött hangyát, ami felfűzte magát a fűszálra, rögtön szétszedik, és darabonként elviszik. Úgy gondoljuk, ezáltal meggátolják, hogy egy-két napon belül kitörjön belőle és kifejlődjön a gomba. Egyszerűen azért, mert az a kapszula, amit a hangya teste jelent, eltűnik. Az a védettség, amit a kitin adna a benne fejlődő gombának, megszűnik. Ha ráteszik a földre, akkor ott baktériumoktól elkezdve más gombákig egy csomó minden hozzájárul ahhoz, hogy beinduljon egy olyan gyorsított bomlási folyamat, ami tulajdonképpen a benne fejlődő gomba ellen hat” – magyarázta a szakember.
Bár a The Last of Us-ban azt látjuk, hogy a gomba agresszívé tette a fertőzötteket, akik zombi módjára támadnak az élőkre, egy friss kutatásban viszont épp ez ellenkezőjére találtak példát Markó Bálint és kutatótársai. Az eredményeiket nemrég publikálták a Nature portfóliójába tartozó Communications Biology szaklapban.
Ebben az esetében azt vizsgálták, hogy a Rickia wasmannii nevű gombafaj, ami az állat felszínét borítja, milyen változásokat idézhet elő az állat viselkedésében. Ebben az esetben nagyon látványos egy fertőzött egyed, ugyanis a gomba szőrszerűen borítja a hangya felszínét, mintha egy szürke bunda lenne a testén.
„Egy gyakorlott szem akár egy kézi nagyítóval is rögtön látja rajta a gombát” – magyarázta a biológus, akinek az elmondása szerint egy olyan gombafajról van szó ebben az esetben, amely körülöttünk bárhol, akár a kolozsvári Mikó-kertben is megtalálható. A Rickia wasmannii gombafaj nem pusztítja el a hangyát, és nem okoz látványos változásokat nála, ahogyan Markó fogalmazott: „nem táncol, ahelyett hogy járna”.
„Azért érdekes az, hogy milyen tényleges változásokat okozhat az állat felszínén, mert a hangyáknál a kommunikáció egyik legfontosabb összetevője a teste felszínén levő különböző szénhidrogének összetétele, gyakorlatilag egyfajta szagmintázat, ami az egyedfelismerést segíti, tehát azt, hogy a másik része-e a kolóniának, a fészeknek vagy sem” – fejtette ki. Az volt a kutatók feltételezése, ha már ott van ez a gomba nagy mennyiségben a hangyák felszínén, akkor valamit okoz. Egy kísérletben azt nézték meg, hogy ezek a fertőzött hangyák miként viselkednek az idegenekkel szembe. Markó elmondása szerint gyakori a parazita kapcsolatokban, hogy a fertőzöttet másnak ismerik fel, és agresszíven viselkednek vele szemben, ezzel is távol tartva őt és a fertőzést.
„Ebben az esetben pont az ellenkezője történt. Kiderült, hogy a fertőzött hangyával szemben az idegenek befogadóbbak, illetve fordítva is igaz, a fertőzöttek is befogadóbbak az idegenekkel szemben”
– részletezte. A szagmintázatot elemezve az látszott, hogy van egy olyan összetevő (n-C23), ami direkcionálisan változik, tehát a fertőzötteknél felmegy az aránya, míg a nem fertőzötteknél egy alsó szinten marad.
„A következő vizsgálatban erre a vegyületre fókuszáltunk, mert nagyon izgalmasnak tűnt az ötlet, hogy egyetlen vegyület képes ilyesmit művelni. Amikor mesterségesen rátettük ezt a vegyületet a hangyákra, akkor ugyanazt a viselkedési mintázatot tapasztaltuk, mint a természetes körülmények között, tehát ennek az egyetlen egy vegyületnek a hozzáadása pacifikálta a kapcsolatot. Vagyis csökkentette az agressziót” – magyarázta Markó. Elmondása szerint normális esetben két idegen egyed, amikor találkozik, különösen a fészekben, akkor egymásnak esnek. Ha ezt a vegyületet hozzáadták az egyik félhez, akkor a másik fél sokkal békésebben viselkedett.
Markó szerint ennek ellenére meredek következtetés lenne azt állítani, hogy a gomba direkt békésebbé tesz egy kapcsolatot. Lehet, hogy egyszerűen azzal megváltoztatja a szagmintázatot, hogy ott van. És ez pedig jól szolgál a gombának.
„Egy parazitának az az érdeke, hogy terjedjen. Ehhez nem kell megölnie a gazdát, hanem meg kell tartania, mert ha elpusztul, akkor ő is elpusztul. Ha nincs gazda, akkor parazita sincs. Ha a gazda nemcsak, hogy nem pusztul el, hanem esetleg újabb potenciális gazdákkal léphet kapcsolatba, akkor ez a gombáknak csak jó, mert újabb terjedési lehetőséget biztosít számukra. Ebben az esetben kolóniák vagy genotípusok között is, ugyanis azt is kimutattuk, hogy akár idegen királynőket is könnyebben befogadnak ezek a fertőzött kolóniák. Ezzel tulajdonképpen lebomlanak egy parazita előtt azok a korlátok, amit esetleg felállít az a tény, hogy az egyik kolónia a másikkal nem nagyon tud kommunikálni, mert az egymással találkozó idegen egyedek egyből megölik egymást” – mondta. A filmbeli lehetséges párhuzamra is rákérdeztünk.
„Az ember nagyon nagy. Ha egy gomba emberből akarna terjedni, akkor ez túl extrém módja lenne annak, mert ennél sokkal egyszerűbben is meg lehetne ezt oldani – és meg is oldják. Azok a gombák, amelyek közöttünk terjednek, nem ölnek meg minket, hiszen ők terjedni akarnak. Erre a legjobb mód, ha nem ennyire felismerhetők. A filmben több olyan elem is van, ami túlmutat azokon a lehetőségeken, amiket a természet jelen pillanatban őriz. Például a fertőzés túl gyorsan eljut egy olyan szintre, ahol totálisan átveszi az ember fölött a hatalmat. (…) Ha a gomba meg akar minket támadni, megtámadhat, sőt már meg is támadott, pl. a Candida, de nem csak az” – mondta Markó.
