Petőfi Sándor nemcsak a magyar szabadság ügyének volt szenvedélyes szószólója, hanem következetesen kiállt a zsidó közösség jogai és egyenjogúsága mellett is. A forradalom idején, amikor több helyen antiszemita indulatok szították a feszültséget, ő a nyilvánosság előtt védte meg a zsidó polgárokat és a március 15-ei eszmék tisztaságát.
A március 15-én meghirdetett szabadság eszméje nemcsak a politikai és társadalmi átalakulást hozta magával, hanem felszínre hozta a zsidók helyzetének kérdését is a magyar társadalomban. A forradalom napjaiban több helyen antiszemita indulatok is fellángoltak, sőt néhol pogromokig fajultak. Petőfi Sándor azonban határozottan fellépett a kirekesztés ellen. Egyik írásában így fogalmazott:
„Az egyetértés, amely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd. Német polgárok, bevádollak benneteket a nemzet és az utókor előtt, hogy azt ti bontottátok föl. Ők nyilatkoztak először arról, hogy a nemzetőrséghez maguk közé zsidót nem vesznek. Így ők dobtak először sarat március 15-e szűz tiszta zászlajára. Avagy nem áll már az a jelszó, amit velünk együtt kiáltottatok? Szabadság, egyenlőség, testvériség?”
A zsidó közösség jelentős számban vett részt a szabadságharcban. A schwechati csatában például egy zsidó zászlóalj a nagykállói rabbi dalára indult rohamra: „Szólt a kakas már!”
Petőfi dilemmája: hogyan lehet nemzeti forradalmat vezetni egy soknemzetiségű országban?
A francia forradalom idején az ország lakosságának több mint 90 százaléka franciának vallotta magát. Magyarországon ezzel szemben a lakosság fele volt magyar, Erdélyben pedig a magyarság csupán egyharmadot tett ki, míg a románok több mint az 50 százalékot. A pesti forradalmárok egyik legtehetségesebb szónokát, Vasvári Pált küldték Erdélybe, hogy megnyerje a román többséget a szabadságharc ügyének. A román papság azonban az osztrák császár oldalán a magyarok ellen uszított.
Vasvári latinul szónokolt szabadságról, egyenlőségről és jobbágyfelszabadításról, de a román parasztok többsége csak a „magyar urat” látta benne. A felheccelt tömeg végül meggyilkolta Vasvárit, a román felkelők pedig fegyvert fogtak a magyar szabadságharc ellen. Vezérük, Avram Iancu később beleőrült abba a dilemmába, hogy miként egyeztethető össze a nemzeti törekvés a francia forradalom eszméivel, amelyeket a magyarok képviseltek.
Petőfit „orosz ügynöknek” nevezték
Az 1848-as választások idején ellenfelei azzal támadták Petőfit, hogy „orosz ügynök”, mivel édesapja, Petrovics István bunyevác (délszláv), édesanyja, Hruz Mária pedig szlovák származású volt. A 19. században az orosz birodalom intenzív propagandát folytatott a szláv népek körében, azt hirdetve, hogy minden szláv nemzetnek a cár uralma alatt kellene egyesülnie.
A propaganda Petőfi ellen is hatásosnak bizonyult: nem választották meg országgyűlési képviselőnek. Élete végén, amikor Segesvár mellett menekült az orosz dzsidások elől, talán maga is felidézte a képtelen vádat. Akkor is, mint ma, az orosz birodalom a haladás és a szabadság egyik legelszántabb ellenfele volt.
Petőfi a francia forradalom eszméit követve az európai progresszió élvonalában állt, ezért támogatta őt gróf Széchenyi István is, „a legnagyobb magyar”.
Muszkavezetők akkor is voltak – és mindig az önkényuralmat szolgálták
A korabeli Magyarországon is akadtak olyanok, akiket „muszkavezetőknek” neveztek: ők az orosz befolyást és az önkényuralmat támogatták a magyar szabadság ellenében. Ugyanez történt 1956-ban is, amikor a szovjet megszállás kiszolgálói álltak szemben a magyar forradalommal.
