A harmadik választást nyeri egymás után a Fidesz úgy, hogy nem volt választási programja, a kormányalakítást követően pedig várhatóan ezúttal sem lesz leírt stratégiája, amit később számon kérhetnének a választók. Ez egyrészt rendkívül lehangoló képet mutat a magyar közállapotokról, másrészt egyértelművé teszi, hogy a Fidesz egy olyan kommunikációs párt, amely lényegében improvizációk sorozatával tartja meg masszív előnyét a vetélytársaival szemben. Orbán Viktor úgy tekint tehát a kormányzati ciklusokra, mint permanens kampányokra, melyek célja, hogy se jobbról, se balról ne tudja megelőzni egyetlen rivális se, mert így hátrányból kéne indítania a valódi kampányát.
Ahogy azt megjósoltuk nem sokkal a választások előtt, Orbán Viktor elkezdett kihátrálni Vlagyimir Putyin mögül. Azt is megpendítette a kormányfő, hogy a jelenlegi formájában fenntarthatatlan a rezsicsökkentés, tehát részben vagy egészben ki fog vonulni az állam az energiaárak támogatásából. A kampányban pontosan az ellenkezőjét ígérte Orbán, sőt az egyesült ellenzéket azzal vádolta, hogy meg akar szüntetni olyan szociális intézkedéseket, mint a rezsicsökkentés, családi adókedvezmények, valamint a 13. havi nyugdíj.
Mivel az ellenzéknek sem médiafelülete, sem megfelelő elszántsága nem volt ahhoz, hogy cáfolja ezeket az állításokat, komoly vereséget szenvedett április 3-án. Az igazi csapás azonban az volt, hogy az ellenzéki pártokat az orosz-ukrán háborúba való belépés szándékával vádolta meg a Fidesz. Mivel a választók fejében úgy egyszerűsödött le a kép, hogy amennyiben Orbán marad a kormányrúdnál, akkor béke lesz, amennyiben viszont Márki-Zay Péter lesz a kormányfő, akkor fegyvereket és katonákat küldünk Ukrajnába, így nem is lehetett kérdéses, hová húzzák be többen az ikszet. A szabad és elfogulatlan sajtó alapelve az, hogy ha valakiről vagy valakikről állítanak valamit, akkor annak joga van reflektálni erre ugyanabban a médiában, ahol az állítások elhangoztak.
Mivel a kormánypárt tizenkét éve teljesen uralja a közmédiát, a bulvársajtó jelentős részét, és valamennyi megyei napilap a kezében van, lényegében azt hitet el a választókkal, amit csak akar. Ilyen médiaviszonyok között az ellenzéknek annyi esélye van egy választást megnyerni, mint egy összekötözött kezű embernek kiúszni a partra. Orbán ezért teheti meg, hogy nem hirdet választási programot, és amikor megnyeri a voksolást, végrehajtja azokat a lépéseket, melyekkel korábban megvádolta az ellenzéket. Ha pedig megszorításokat kénytelen bevezetni, akkor a kormánymédiának kerülnie kell a megszorítás szót, és mondjuk a “stratégiai kiigazítás” kifejezést használják helyette.
Bár elég rémisztő leírni, de körülbelül két és fél millió ember négyévente egy biankó csekket nyújt át Orbán Viktornak, amire később azt ír, amit csak akar. Ehhez kell az az ördögi kommunikációs gépezet, amelyhez hasonló egyetlen demokratikus államban sem képzelhető el Európában. Ez ontja azt a szemérmetlen propagandát magából, amely a legutóbbi választási kampányban már nyílt hazugságokra ragadtatta magát, és mivel nincs semmiféle ellensúlya, lényegében semmi sem tarthatja vissza az etikai szabályok nyílt megsértésétől. A hazai ellenzéket lehet bírálni, sőt lesajnálni, de egyet le kell szögezni: Ha a közpénzből fenntartott, és főként a vidéki lakosság körében népszerű hírcsatornán úgy beszélnek valakiről vagy valakikről, hogy azok négyévente 5 perc műsoridőt kapnak, hogy elmondják a véleményüket, akkor az olyan, mintha egy baráti társaságban kibeszélnek valakit, és ha megjelenik, mindenki elhallgat, és úgy viselkednek vele, mintha mi se történt volna. A szabad és elfogulatlan sajtó alapelve az, hogy ha valakiről vagy valakikről állítanak valamit, akkor annak joga van reflektálni erre ugyanabban a médiában, ahol az állítások elhangoztak.
Fotó: portfolio.hu
A Fidesznek persze esze ágában sincs felszámolni ezt a kirívó aránytalanságot, hiszen így nem csak uralja a közbeszédet, hanem szinte észrevétlenül tud taktikát és hangnemet váltani, ha az érdekei úgy kívánják. Az ellenzék most a sebeit nyalogatja, a választók pedig örülnek, hogy elcsitult végre a felfokozott kampány miatti acsarkodás, így itt az alkalom lassan bevezetni a köztudatba, hogy kivezetik a rezsicsökkentést, az árstopot, és valószínűleg megy a kukába a Paks 2 beruházás is. Mert, hogy egy dakota közmondás tartja: „Ha félálomban közlöd az asszonnyal, hogy megcsaltad, később nyugodtan mondhatod, hogy az egészet csak álmodta.”
szegedi kattintós blog
Forrás: Újnépszabadság
