Ezzel az összeállítással, amelyet Borbély László, a Románia kormánya keretében működő Fenntartható Fejlődési Főosztály vezetője bocsátott az Új Hét rendelkezésére, az a célunk, hogy közelebb hozzuk az olvasót korunk egyik alapvető szervezési elvéhez, nézetrendszeréhez: a fenntartható élet koncepciójához. Ennek lényege: „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációit abban, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.”
Egy néma tavasztól tizenhét beszédes célig
Ha azt mondom, hogy „néma tavasz”, akkor néhányan talán az idei évre gondolnak; a világjárvány következtében elmaradt koncertekre, a megüresedett színházakra és mozikra, a kietlen vendéglőkre, az elnéptelenedett utcákra, terekre s nem utolsó sorban az elcsendesedett óvodákra és iskolákra. Lesznek olyanok is, akiknek Rachel Carson, amerikai biológus könyve jut eszükbe, és az a korszak, amikor íródott.
A második világháborút követő években, évtizedekben, amikor a Néma tavasz (1962) megjelent, a tudományos kutatások, eredmények látványos fejlődést és széleskörű változást tükröztek. Ebben az időszakban markáns haladás történt a nukleáris energia felhasználásában, a műanyagok elterjedésében, a repülőgép- és rakétaiparban, az antibiotikumok és a növényvédő szerek alkalmazásában stb. A tudományos vívmányok gyakran erőteljes környezetterhelést vontak maguk után. Míg az említett könyv leginkább hipotézisként mutatott rá az ok-okozati összefüggésekre, sorra jelentek meg olyan tanulmányok, amelyek kimutatták, igazolták, hogy mi az ára a természetre nézve egyik-másik ipari vagy mezőgazdasági újításnak. A Néma tavasz hangtalan felkiáltójelként vonta magára a figyelmet, és mint könyvet – talán mint jelenséget is – sokan a világméretű zöldmozgalom kiindulópontjaként tartják számon.
Tény, hogy a huszadik század utolsó harmadában elkezdődött azoknak a tömörüléseknek, fórumoknak, kiadványoknak és egyezményeknek a sora, amelyek rávilágítottak, rávilágítanak a gazdasági folyamatok szociális és környezeti vetületeire. A Római Klub kiadványát, A növekedés határait heves viták követték, de abban a többség egyetértett, hogy ha a gazdasági tevékenységek figyelmen kívül hagyják a természeti és társadalmi tényezőket, akkor annak drámai következményei lesznek az emberiség jövőjére nézve. Az Egyesült Nemzetek Szövetségénél is fókuszba került a gazdasági, társadalmi és környezeti problémák összefonódása; ezt bizonyítja a témában megszervezett globális fórumok sora: Emberi Környezet (1972, Stockholm), Környezet és Fejlődés (1992, Rio de Janeiro) és Fenntartható Fejlődés (2002 Johannesburg, 2012 Rio de Janeiro). A fenntartható fejlődés fogalmát a Közös Jövőnk jelentés (1987) így határozta meg: „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációit abban, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”.
A fenntartható fejlődés szempontjából meghatározónak bizonyult a 2015. év. Ekkor fogadta el az ENSZ 193 tagállama – természetesen beleértve Magyarországot és Romániát – az új integrált fenntartható fejlődési és fejlesztési keretrendszert, az ún. Agenda 2030-at. Az Agenda középpontjában a Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals, SDG) állnak, összesen tizenhét célkitűzés:
