Nyolcvanhárom éve, 1938. november 9-én kezdődött meg a nemzetiszocialista Németországban a zsidók nyílt üldözése. Az állami vezénylettel szervezett pogrom a Kristályéjszaka elnevezést a betört kirakatokból szertehulló üvegszilánkokról kapta. Történelmi előzményként azonban az osztrák klerikofasiszta mozgalom már a 19. század végén is használta a kifejezést az általa rendezett pogromokra.
A kristályéjszaka fordulópontot jelentett, mert az addig politikai, jogi eszközökkel üldözött zsidóknak immár a fizikai erőszakkal is szembe kellett nézniük, innen egyenes út vezetett a „végső megoldáshoz”, több mint hatmillió európai zsidó meggyilkolásához. Angela Merkel német kancellár a pogrom 75. évfordulóján közzétett üzenetében a Kristályéjszakát a német történelem legsötétebb fejezetének nevezte, és arra szólította fel honfitársait, hogy semmilyen formában se tűrjék el az antiszemitizmust. A United for Intercultural Action elnevezésű diszkriminációellenes európai hálózat kezdeményezésére 1995 óta rendezik meg november 9-én a fasizmus és antiszemitizmus elleni küzdelem nemzetközi napját.
A náci Führer, Adolf Hitler a sikertelen müncheni sörpuccs után a börtönben töltött kilenc hónap alatt diktálta le cellatársának, Rudolf Hessnek ideológiai és politikai programját. A nemzetiszocializmus fajelméletének és élettér-politikájának alapelveit összegző Mein Kampf (Harcom) 1925-26-ban jelent meg, és szerzőjének hatalomra jutása után kötelező olvasmánynak minősült. Hitler fő ellenségének a zsidóságot és a marxizmust nevezte meg, amely mögött nemcsak a Szovjetuniót, hanem a zsidókat is látni vélte.
A 67 milliós Németországban ekkoriban mintegy félmillió zsidó élt, jelentős részük asszimilálódott, német nyelven beszélt, hazafias érzelmektől fűtve harcolt az első világháborúban. Hitler 1933. január 30-án foglalta el a kancellári tisztséget, ezután szinte azonnal megkezdődtek az antiszemita incidensek, bojkottálták a zsidó üzleteket, korlátozták a zsidók arányát a felsőoktatásban, majd nyugdíjazták a zsidó tisztviselőket. Az antiszemita intézkedéseket 1935-ben a nürnbergi törvények szentesítették jogilag, amelyek a zsidó fogalmát is meghatározták. A „német vér és becsület védelméről” alkotott jogszabály megtiltotta a házasságot és a nemi kapcsolatot zsidók és nem zsidók között, és egyéb megalázó rendelkezéseket is tartalmazott, a birodalmi állampolgárságról szóló törvény szerint a politikai jogok birtokosa, Reichsbürger (birodalmi polgár) csak német lehetett, mindenki más, így a zsidók is az alacsonyabb Staatsangehöriger (állampolgár) kategóriába tartoztak.
A zsidók üldözése egyre erőszakosabb formákat öltött. 1938-ban rendeletáradattal iktatták ki őket a közéletből, s az év végén egy párizsi merénylet már az erőszakos fellépésre is lehetőséget biztosított. A francia fővárosban egy tizenhét éves, szülei Németországból való kitoloncolása ellen tiltakozó zsidó fiú, Herschel Feibel Grynszpan megölte a német követség titkárát, ezt kihasználva adott utasítást Hitler és a náci propagandagépezetet irányító Goebbels a spontán tiltakozásnak álcázott pogromra.
A nemzetiszocialisták által feldühített, őrjöngő tömeg az 1938. november 9-éről 10-ére virradó éjszaka csaknem száz (más adatok szerint több száz) zsidót lincselt meg, amit a hatóságok tétlenül szemléltek. Mintegy harmincezer gazdag zsidót elhurcoltak, a koncentrációs táborból csak azzal a feltétellel szabadultak, hogy vagyonukat hátrahagyva kivándorolnak. Az éjszakai támadások során felgyújtottak 267 zsinagógát, nyolcezer zsidó üzletet, ezek kirakatát betörték, zsidók lakásait fosztották ki és rongálták meg.
„Mindaz, ami leírható, kevés annak tükrözésére, ami valójában történt” – egy szemtanú ezzel az egyetlen kétségbeesett mondattal összegezte a történteket.
A nemzetiszocialisták ezen az éjszakán 267 zsinagógát raboltak ki és rongáltak meg, valamint romba döntöttek és felgyújtottak közel 7500 zsidó üzletet. További zsidó házak és lakások százait fosztották ki és rongálták meg Ausztriában és Németországban. Meglincseltek közel száz zsidót, és 30 ezer körülire tehető azok száma, akiket ekkor hurcoltak különböző koncentrációs táborokba. A merénylet későbbi következménye volt a zsidók vagyonadója.
A porosz belügyminiszteri tisztséget is betöltő Göring a károk helyreállítását is a zsidó érdekvédelmi szervezetekkel fizettette meg, a feldúlt üzletekért járó biztosítási összegeket a náci állam elkobozta. Az utcákat másnap reggel az összetört kirakatok apró szilánkjai borították, innen származik a Kristályéjszaka (Kristallnacht) elnevezés. A pogrom világszerte hatalmas visszhangot keltett és elszörnyedést okozott, hiszen a Harmadik Birodalomban akkor még sok külföldi újságíró dolgozott, akik terjedelmes tudósításokat küldtek haza.
