A tehetséget támogatni kell, de azt, hogy ki számít tehetségesnek, nem lehet objektív mércével eldönteni, vallja Markó Béla, a Communitas Alkotói Ösztöndíj bizottságának elnöke. A fiatal erdélyi alkotóknak évről évre kiosztott ösztöndíjrendszert vizsgáltuk meg közelebbről, vetettük fel a nyilvánosságban felmerülő és saját kritikáinkat, kérdeztünk rá az elbírálás folyamatára és a szaktestületek munkájának körülményeire is.
Az RMDSZ az erdélyi magyar nyilvánosságban két szerepben van jelen, amelyek átfedései és átláthatatlanságai rendszeresen szülnek összeférhetetlenségi vitákat. A szervezet ugyanis egyrészt egy nemzeti kisebbség hivatalos érdekképviselete, amely szocio-kulturális feladatokat lát el, másrészt viszont egy klasszikus párt, amely választásokon indul, jelölteket állít, és kormánykoalíciókban vesz részt.
Az, hogy az érdekképviseleti és a politikai tevékenység nem különül el egyértelműen, szürkezónákat eredményez. Ezekben a zónákban működnek a szövetség alapítványai, mint az Iskola Alapítvány vagy a Communitas, amelyeknek elméletileg politikai függetlenséggel kellene ellátniuk a kulturális feladatokat. Bár a struktúra célja eredetileg az lehetett, hogy a döntéseket kiszervezzék a közvetlen politikai térből, a valóságban az erdélyi magyar szociokulturális szféra szereplői és az RMDSZ politikusai között szembetűnő az átfedés – ebből adódnak a leghevesebb kritikák.
A Communitas Alapítványt 1998-ban alapította meg az RMDSZ, támogatásait pedig pályáztatás útján nyújtja, több kategóriában: ifjúság, művelődés, sport, szórvány, könyvkiadás, sajtó, alkotói ösztöndíj, utazástámogatás és szakmai gyakorlatok. A 2024-2025-ös pályázati évben az Alapítvány pályázatokra fordított kiadása közel 1 millió 500 ezer euró (7 millió 500 ezer lej körül) volt összesen a fenti kategóriák között megosztva. Az alkotói ösztöndíjra szánt kiadás 735.253 lej volt, a teljes összeg kicsit kevesebb, mint 10 százaléka.
A Communitas Alapítvány bevételét az RMDSZ-től szerzi. Az RMDSZ bevételét, kisebbségi érdekvédelmi szervezetként, a központi költségvetésből szerzi. Az etnikumok közi viszonyokért felelős államtitkárság (DRI) évente kioszt egy bizonyos összeget a romániai nemzeti kisebbségek között, ennek pedig jelentős része, rendszerint nagyrésze, az RMDSZ-hez kerül, az RMDSZ pedig ennek egy részét a Communitashoz szervezi át. A 2026-os évre az RMDSZ-nek ítélt összeg 11 millió 650 ezer lej volt, ami a DRI költségvetésének közel 22 százaléka. Azt nem tudni pontosan, ebből mennyi került a Communitashoz, de a nyertesek számát és a juttatás összegét tekintve az alkotói ösztöndíj kerete idén 690 ezer lej körül lehetett.
De mi a Communitas Alkotói Pályázata és ki pályázhat?
A Communitas Alkotói Pályázatát husszonnégy évvel ezelőtt hozták létre, az első kiírás pedig 2003-as, akkor még csak tizenkét díjazott szerepelt a listán, de az elsők között szerepel Vida Gábor és Vallasek Júlia, akik azelőtt és azóta is az erdélyi magyar irodalmi szféra meghatározó szereplői. A korai években, a jelenlegi eljárásmóddal ellentétben, nem csak egyéni alkotók, hanem alkotói formációk is pályázhattak.
A Communitas Alkotói Ösztöndíjának célja a harmincöt év alatti romániai magyar fiatal alkotók anyagi támogatása az irodalom, a vizuális művészetek, a zeneművészet, a színház- és mozgásművészet, a film, televízió, rádió és multimédia területén. Ez, idén, egy évre szóló havi 1400 lejes összeget jelent.
A kiírásban úgy fogalmazza meg az alapítvány az ösztöndíj tétjét, mint „az erdélyi magyar kultúrát gazdagító művek létrehozását ösztönző alkotói feltételekhez való hozzájárulás, a művészet társadalmi közmegbecsülésének kifejezésre juttatása”. Ez az anyagi juttatás egyedülálló az erdélyi magyar kulturális közegben, mind kapacitását, mind pedig célját tekintve.
A pályázási feltételek nem egységesek, területenként változik, hogy az alkotók pályázatainak mit kell tartalmazniuk, de minden esetben be kell nyújtaniuk egy (vagy több) olyan dokumentumot, amiből egy viszonylag átfogó kép rajzolódik ki eddigi szakmai tevékenységükről. Ez alól a színház- és mozgásművészet ágazat kivétel, ahol ez opcióként, lehetőség szerinti kitétként van megjelölve. Ezen túlmenően pedig, a film, televízió, rádió és multimédia illetve zeneművészet ágazatoknál esetenként jövőbeli projekttervet bemutató csatolmányt is mellékelniük kell az alkotóknak.
A pályázat feltétele, hogy az ösztöndíjban részesült pályázóknak az ösztöndíjuk időtartama alatt létrejött alkotások megjelentetésekor, bemutatásakor fel kell tüntetniük a pályázatot finanszírozó RMDSZ-t, valamint a kiíró és lebonyolító Communitas Alapítványt. Emellett pedig, az ösztöndíj lejártakor az ösztöndíjas köteles szakmai beszámolóban ismertetni, dokumentálni egy éves alkotói munkáját. Ugyanakkor fontos tisztázni, hogy mivel a pályázat nem projekt-alapú, az elszámolás nem von maga után következményeket, amennyiben az alkotó esetleg nem teljesítette a pályázáskor előrevetített projekt kivitelezését. A beszámoló inkább egy formai követelmény, mint számonkérési eszköz. Ezen felül pedig, aki egyszer részesült az ösztöndíjban, utána három évig nem pályázhatja meg újra.
Idén az alkotói ösztöndíjra 240 pályázat érkezett be, amelyből negyvenegy részesült pozitív elbírálásban. Ez azt jelenti, hogy minden díjazottra körülbelül öt visszautasított alkotó jutott. A beérkezett pályázatokat a bizottság tagjai bírálták el: Markó Béla elnök, András Lóránt, B. Fülöp Erzsébet, Béres András, Bocsárdi László és Bogdán Zsolt (színház- és mozgásművészet), Csíky Boldizsár, Márkos Albert és Vannai István Zsolt (zeneművészet), Balázs Imre József, Karácsonyi Zsolt, László Noémi, Lövétei-Lázár László és Szabó Róbert Csaba (irodalom), Bartha József, Kolozsi Tibor és Kispál Ágnes – Evelin (vizuális művészetek), Berszán-Árus György, Schneider Tibor és Szász Attila (film, televízió, rádió és multimédia). Az eredményeket pedig a Communitas kuratóriuma hagyta jóvá.
Markó Béla költő, a bizottság elnöke és az RMDSZ volt vezetője, akit megkerestünk kérdéseinkkel, elmondta, nem hisz abban, hogy a tehetség támogatás nélkül is feltétlenül érvényesülhet, a tehetséges fiatal alkotók támogatása pedig közösségi és állami felelősség. A Communitas Alkotói Ösztöndíja nem elég ahhoz, hogy az megélhetést jelenthessen, de pályakezdőknek segíthet az elindulásban.
Hogyan dől el, hogy ki részesül ösztöndíjban?
Az ösztöndíj egyik leggyakrabban vitatott vonatkozása az elbírálás folyamatára és a szaktestületek működésére vonatkozó átláthatóság hiányára vonatkozik. Ilyen például az, hogy holott az erdélyi kulturális szféra egy viszonylag kis közeg, ennek ellenére sem a pályázati felhívásban, sem az erre vonatkozó tájékoztató anyagokban és a Communitas oldalán sem olvasható eligazítás arra vonatkozóan, hogy hogyan mennek elébe összeférhetetlenségi helyzeteknek. Például mi van akkor, ha egy alkotó olyan ágazatban pályázik, amelyben közeli hozzátartozója a szaktestület elbíráló bizottságának tagja?
Markó szerint ilyen eset még nem merült fel, amennyiben pedig mégis adódna egy összeférhetetlenségi helyzet, annak a megítéléséről a bizottság közösen döntene. Megoldás például az, hogy az illető bizottsági tag egyáltalán nem vesz részt a kiértékelésben. Tisztázásként hozzátette, az ösztöndíjbizottság egésze nem bírál el pályázatokat, csak szaktestületenként, az egyes művészeti ágazatokkal foglalkozó bizottsági tagok foglalkoznak az abban a kategóriában pályázó alkotók kiértékelésével. Vannak kérdések, amelyeket közösen vitatnak meg – kétszer ül össze a teljes bizottság, egyszer a pályázat meghirdetése előtt, egyszer pedig utána –, de ezek többnyire elméleti kérdések a pályázat céljairól.
Az elbírálás folyamata a kritikák egy másik gyakori tárgya, így arra is rákérdeztünk, hogyan zajlik ez, vannak-e elbírálási kritériumok a beérkező pályamunkák esetében, illetve milyen szempontok alapján határozzák meg, mely pályázók részesülnek az ösztöndíjban és melyeket utasítják vissza.
Annak is vannak bizonyos előfeltételei, hogy kiket választanak be az esélyesek közé, magyarázta Markó. Lévén, hogy ez egy romániai magyar alkotókat támogató pályázat, így például azok, akik bár romániaiak, de Magyarországra telepedtek ki, nem kapnak ösztöndíjat. Azok viszont, akik mondjuk Magyarországon születtek, de ide költöztek és a romániai magyar kultúrát gazdagítják, esélyesekké válnak.
Ha formailag is rendben van a pályázat, akkor a döntő szempont Markó szerint a tehetség. „Na, most ez egy elég nehezen megfogható fogalom, és kérdés ugye, hogy miből lehet lemérni. Elsősorban az eddigi teljesítményből, de nem mennyiségi, hanem minőségi szempontból”– mondta. Mint kiderült, az elbírálás során a fő szempont az, hogy az adott szaktestület lát-e potenciált az illető pályázóban. Ennek a meghatározása pedig Markó szerint nem könnyű. Az irodalom esetében, amit ő is szakmájának tekint, valamivel egyszerűbb, mivel szövegek alapján kell döntést hozni, ami bár valamelyest továbbra is szubjektív lesz, egy egyértelműbb fokmérőt kínál. Színészek esetében, ezzel ellentétben, tisztában kell lenni azok korábbi tevékenységével, ugyanis az egyes előadásokról, szerepekről legtöbb esetben az alkotóknak nincs lehetőségük visszanézhető anyagokkal pályázni. De minden területen a pályázás feltétele a korábbi tevékenység bemutatása és ez alapján mérlegelnek a szaktestületek.
„Általában a szaktestületi tagok azért ismerik is őket, az az igazság és ennek alapján is ítélik meg, hogy kiben mekkora tehetséget látnak. Szerintem ez nehéz munka és nagy felelősség” – mondta Markó.
Ezen belül pedig, szaktestületenként változnak a kiértékelés folyamatának részletei, minden testület maga dönti el, hogyan jár el. „Arról hogy ők hogyan dolgoznak én csak egyet tudok: hogy közösen. Nem kötelezzük őket semmire”- tette hozzá.
A szaktestületek tagjait Markó Béla kéri fel erre a feladatra, ő teszi meg a javaslatokat. Nem nagy a változás egyik évről a másikra, olyanok is vannak a jelenlegi testületekben, akik maguk is kedvezményezettjei voltak az ösztöndíjnak a korai években. A tagok kiválasztásakor a szakterületen belüli hozzáértés és jártasság mellett a regionális lefedettséget is szem előtt tartják. Így például az irodalom esetében, magyarázta Markó, amellett, hogy minden tag romániai magyar irodalmi folyóirat főszerkesztője, tevékenységüknek és ezért rálátásuknak helyszíne megoszlik, van köztük marosvásárhelyi, kolozsvári és csíkszeredai is.
Tisztázta továbbá, hogy bár vannak területek, ahová egy projekttervvel kell pályázni, az alkotókat nem ez alapján bírálják el. Ez arra szolgál, hogy a bíráló testület tagjai lássák, merre akar haladni a pályán, hogyan akar továbbmenni. Voltak szakmai viták testületen belül arról, hogy projekt-alapúvá kellene tenni a pályázatot, ám ezzel ő sohasem értett egyet. Szerinte az alkotómunka ennél kiszámíthatatlanabb és ezért nem is érdemes ilyen feltételekhez kötni.
„Lehet, hogy valaki regényt tervez, de végül tárcanovellákat fog írni. Vagy színészek esetében, nem tudni előre, miben fognak végül játszani és miben nem. Legyenek terveik, jó, ha ezeket teljesítik, de ha nem, akkor sem veszi vissza az ösztöndíjat tőlük senki”– mondta Markó. Hozzátette, a jövőbeli projektterv bemutatása azért fontos, hogy a pályázók számára is egyértelmű legyen, van egy elvárás velük szemben, hogy folytassák a munkát, az alkotást.
