Az Infovilág cikke. Lapszemle.
A The New York Times magyarországi idő szerint hajnalban azt írta, hogy Donald Trump földcsuszamlásszerű győzelmet aratott az iowai republikánus jelöltállító gyűléseken, és ezzel megtette az első óriási lépést afelé, hogy az ellene indult büntető eljárások ellenére ő legyen a demokrata Joe Biden kihívója a novemberi elnökválasztáson.
Az iowai szavazatok 95 százalékának összegzése alapján a helyzet úgy állt, hogy Trump az előzetesen sokak által pszichológiai határértéknek tekintett 50 százalékot nagyon kevéssel ugyan, de meghaladó arányban, konkrétan mintegy 51 százalékkal győzött. A másik, igen erősen valószínűsített adat szerint mégsem az elmúlt időszakban feljövőben levő Nikki Haley volt ENSZ-nagykövet, hanem a csökkenő népszerűségű Ron DeSantis floridai kormányzó végzett a második helyen. DeSantis több mint 21, Haley 19 százalékon állt nem sokkal a teljes körű összegzés előtt. Ez annak ellenére alakult így, hogy a The New York Times szerint Haley az iowai kampány során Trumpot gyakorlatilag nem, szinte kizárólag csak DeSantist támadta. Az iowai ezüstéremnek azonban az elemzők inkább csak arra a meg nem valósult esetre nézve tulajdonítottak volna jelentőséget, ha Trump nem arat túl nagy arányú győzelmet. A következő, New Hamphire-i előválasztásnak az a sajátossága, hogy ott a nem pártelkötelezett polgárok is szavazhatnak.
A The New York Times felhívja a figyelmet arra is, hogy Trump az elmúlt hónapokban kőkeményen ostorozta De Santist, aki inkább azt a taktikát választotta, hogy nem teszi kölcsönössé a másik ócsárlását. Ezzel nem sokra ment ugyan, de halódó kampánya most azért némi új életre kelt. Igaz, DeSantis az eddigi jelzések szerint sokkal rosszabbul áll New Hampshire-ben, mint Haley, aki Iowában a várakozásokat alulmúlva szerepelt.
A jobboldali populisták éve lesz-e 2024? – kérdezi a zdf, a német közszolgálati televízió 2. csatornájának kommentárjában Ulf Röller brüsszeli tudósító. Megállapítja: Donald Trump személye magát a rendszert kérdőjelezi meg, hiszen a Capitolium ostroma óta nincs kétség az iránt, hogy az exelnök nem tiszteli a demokráciát. Európában pedig – írja a szerző – Orbán Viktor számos európai jobboldali populista számára az a faragott szobor – németül Gallionsfigur –, amit régen a hajók orrán helyeztek el. Az ilyenfajta retorika felvirágzásának szociális összefüggéseit boncolgatva Röller idézi Florian Hartleb politológust, aki szerint a háborútól, a lecsúszástól, illetve az idegenektől való félelemből fakadó elbizonytalanodás már nem a társadalom peremén jelentkezik, hanem a középosztály köreiben.
A zdf kommentárírója hangsúlyozza, hogy a jobboldali populisták számára akadályok az európai intézmények, és felhívja a figyelmet Björn Höckének, a türingiai AfD-elnöknek arra a kijelentésére, hogy – idézem – „az EU-nak meg kell halnia azért, hogy Európa élhessen”.
Végezetül arról, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke és európai parlamenti frakcióvezetője interjút adott az osztrák tévének, és abban figyelmeztetett a jobboldali populista, Európa-kritikus pártok előretörésére, ugyanakkor – mint mondta – nem számol azzal, hogy ezek a pártok többséget szereznek a júniusi EP-választáson. Az Osztrák Szabadságpárt címére azt a szemrehányást tette, hogy egyformán ítéli meg Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt, és ez úgymond kívül esik a Néppárt értékközösségén.
Weber szerint nincs szükség arra, hogy valamilyen módon elkerüljék az év második felében esedékes, soros magyar EU-elnökséget. Nehéz időszakra számít, de abból indul ki, hogy a magyar elnökség alatt nem a jogszabályalkotás lesz az előtérben, hanem a politikai tisztségek újraelosztása. A néppárti elnök bírálta Magyarországot, amiért blokkolja az EU pénzügyi kereteiről szóló döntéshozatalt, és ehhez nem akar hozzájárulni mindaddig, amíg a jogállami hiányosságok miatt visszatartott pénzt nem kapja meg.
Weber szerint nem szabad alkudozásba bocsátkozni: Magyarországnak teljesítenie kell, összhangba kell hoznia törvényeit az Európai Unió jogával, nem szabad engedni, hogy Orbán gúnyt űzzön az Európai Unióból.
Az osztrák Der Standard reagálást kért az ország pártjaitól a Weber-interjúra. A szélsőjobboldali Szabadságpárt EP-képviselőcsoportjának a vezetője felháborodottan fogadta a néppárti elnök szavait, az osztrák szociáldemokraták és a zöldek arra hívták fel a figyelmet, hogy miközben Weber szavakban óv a jobboldali populistákhoz való közeledéstől, vezetése alatt az Európai Néppárt látványosan jobbra tolódott.
Kiemelt kép – Donald Trump – beillesztése: u7szerk.