Mircea Dinescu román költő – ő az, aki román televízióban 1989. december 22-én kihirdette a forradalom győzelmét – meséli az alábbi történetet.
A roma származású világhírű román hegedűművész, Ion Voicu külföldi vendégszerepélésről tért haza gépkocsival. Az elegáns Mercedest felesége, egy mutatós szőkeség vezette, a határon természetesen ő intézte a formaságokat, a művész bágyadtan várakozott az anyósülésen.
Amikor a hölgy visszatért, boldogan, hogy szabad az út, egy rendőr fontoskodva megkérdezte tőle: – Asszonyom, azt a csókát a kocsiról nem kellene eltávolítani? (Románul a cigányok csúfneve cioara – varjú, csóka.)
A szelíd asszony egy másodperc alatt magából kikelt anyafarkassá változott: „Szerencsétlenje, hogy merészeled így megsérteni a világ legnagyobb hegedűművészét, akinek Ceausescu elvtárs személyesen adta át a Szocialista munka hőse kitüntetést?! Ezt megkeserülöd, hadbíróság elé viszlek, rasszistája!”
A rendőr halálra váltan dadogott valamit, aztán remegő kezekkel kiemelte a radiátorba szorult döglött madarat, amely a magyar pusztán esett áldozatul a limuzinnak. Letette a hölgy lába elé, és azért illendőnek tartotta magyarázattal és bocsánatkéréssel szolgálni: – Tudja meg, elvtársnő, hogy erre gondoltam, nem a művész úrra.