A Magyar Nemzet cikke egy csíkszeredai csendőrkiképző központ 30 éves ügyét használja fel arra, hogy a román állam székely közösség elleni állítólagos támadását és az RMDSZ vezetőinek „árulását” tematizálja, ám valójában inkább egy politikai manipulációs manővert hajt végre, amely féligazságokkal és szélsőséges retorikával próbálja aláásni a párt hitelességét. Az RMDSZ most szembesül azzal, hogy a korábban választott szélsőséges narratíva hosszú távon nem tartható fenn következmények nélkül, és saját radikalizálódott bázisa is könnyen ellene fordulhat.
A Magyar Nemzetben már-már a székelység teljes pusztulásának víziójával állt elő a „Brutális román provokáció készülődik Csíksomlyón…” című véleménycikk szerzője, aki nem más, mint Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője. Szerinte a román állam egy hosszú évtizedek óta tartó terv részeként próbálja meg aláásni a székely és magyar közösségek érdekeit Csíkszeredában speciel, és egész Székelyföldön általában. A szerző azt állítja, a román állam a csíksomlyói kegytemplom és a Somlyó-nyereg szakrális helyének közvetlen szomszédságában kívánja felépíteni az ország egyik legnagyobb csendőrségi kiképzőbázisát, amely magában foglalna lőteret, gyakorlótereket és laktanyaépületeket. A cikk szerint a román hatóságok ezt a területet jogtalanul vették el a jogos tulajdonosoktól, megfosztva őket a reprivatizációs joguktól, és a magyar közösség évtizedekig tartó pereskedésének eredményeként végül a román bíróságok a belügyminisztérium javára döntöttek.
A szerző élesen bírálja Korodi Attila csíkszeredai polgármestert és az RMDSZ-t, akik szerinte nem képviselik megfelelően a magyar közösség érdekeit, és inkább a román állammal való kiegyezést választják, mintsem hogy határozottan fellépjenek a magyarok jogainak védelmében. Név szerint sorra veszi Kelemen Hunort, Csoma Botondot, Winkler Gyulát és Csíkszereda polgármesterét, Korodi Attilát, és leírja, az RMDSZ gyávasága és passzivitása a székelyek és a magyarok fokozódó elnyomásához vezethet, és ha ez így folytatódik, akkor a román állam kiteljesíti az erdélyi magyarság asszimilációját és megfélemlítését. A szerző arra szólítja fel a magyar közösséget, hogy álljanak ellen a román állam nyomásának, és harcoljanak jogaikért, akár radikálisabb eszközökkel is.
A szélsőjobbos kirohanások nemcsak hogy érzelmileg teljesen a román állam ellen hangolják az olvasót, hanem a féligazságok és csúsztatások segítségével olyan veszélyes szürkezónába vezetik, ahol már nehéz megkülönböztetni a valóságot a torzított tényektől. A szerző szándékosan felnagyít bizonyos eseményeket és összefüggéseket, miközben elhallgat másokat, így az olvasó könnyen azt hiheti, hogy a magyar közösség minden esetben áldozat, és a román állam egy összeesküvés részeként igyekszik elnyomni a magyarokat. Ezzel a manipulációs technikával nemcsak hogy eltorzítja a valóságot, hanem felerősíti a feszültségeket is, aminek hosszú távú veszélyes következményeit a magyar-román viszonyban nem egyszer tapasztaltuk. Az ilyen jellegű szélsőjobbos propaganda nem a megoldások felé tereli az olvasókat, hanem mélyíti az árkokat, a megosztottságot és az ellenségeskedést.
Mi a valóság a csíkszeredai terület esetében?
A Csíkszeredában található öthektáros terület története több mint három évtizedet ölel fel, és számos jogi és politikai csatározás tárgyát képezte. Az alábbiakban részletesen bemutatom az eseményeket, amelyek végül ahhoz vezettek, hogy a terület valóban a csendőrség tulajdonába kerüljön. A székelyföldi sajtó végig követte a történetet, egy kis utánaolvasással könnyen össze lehetett rakni az események a kronológiáját. Korodi Attila polgármesterrel is beszéltem, aki szintén helyrerakott bizonyos információkat a történetben, elmondta hol tart most az ügy, és vázolta a megoldási lehetőségeket.
Az érintett öthektáros terület Csíkszeredában található, a Hunyadi János utcában, közel a rádióleadó toronyhoz és a Kalász lakótelepi temető szomszédságában. Aki ismeri a várost, tudja, hogy az egyébként tekintélyes méretű ingatlan jóval közelebb van a városközponthoz, mint a csíksomylói útvonalhoz: mintegy 3-4 kilométerre helyezkedik el a kegytemplomtól és a Somlyó-nyeregtől, és nincs is közvetlenül a zarándokútvonal mentén, így a zarándokok nem haladnak el mellette a templom felé vezető útjuk során. Ha meg is épülne a tervezett kiképzőközpont sem vizuálisan, sem fizikailag nem befolyásolná közvetlenül a zarándoklat élményét vagy a szakrális helyek környezetét.
A telek egyébként valóban a csíksomlyói római katolikus plébánia tulajdonát képezte az államosítás előtt, és az már 1991-ben benyújtotta visszaigénylési kérelmét több, korábban a tulajdonában lévő területre, amelyek közül az egyik éppen ez az öthektáros parcella volt.
A területet 1996-ig az akkor állami tulajdonban lévő Agroprodcom Rt. kezelte, azonban 1996 augusztusában a Nicolae Văcăroiu vezette kormány egy 684-es számú kormányhatározattal állami köztulajdonná nyilvánította a területet, és azt térítésmentesen a Belügyminisztérium, azon belül pedig a csendőrség ügykezelésébe adta.
A jogi és politikai küzdelmekbe Csíkszereda városvezetése 2008-ban kapcsolódott be, amikor azt kérte, hogy a területet vegyék ki az állami köztulajdonból, és adják vissza a város vagy a plébánia tulajdonába. Azonban ezt a kérést elutasították, és a terület továbbra is a csendőrségnél maradt.
2010-ben Korodi Attila, aki akkor parlamenti képviselő volt, a parlamentben felhívta a figyelmet arra, hogy a csendőrség nyomást gyakorol az illetékes intézményekre annak érdekében, hogy az öthektáros területet megszerezzék, és csendőrlaktanyát építsenek ott. Ez a kérdés ekkor már több mint egy évtizede vitatott volt.
Csíkszereda 2012-ben egy általános városrendezési tervet fogadott el, amely a szóban forgó területet zöldövezetként jelölte meg, ezzel szerették volna elejét venni annak, hogy a csendőrség elkezdje a beépítést. Ezzel szemben a csendőrség érvelése az volt, hogy a terület speciális besorolású, az ország védelmi szükségleteit szolgálja, így nem vonatkozhat rá a zöldövezeti besorolás. A belügyminisztérium pert indított a rendezési terv érvénytelenítése érdekében, amely végül jogerősen sikerrel zárult, és a rendezési tervet 2017-ben érvénytelenítették.
2018-ban Csíkszereda új általános rendezési tervet fogadott el, amely már tartalmazta a terület speciális övezeti besorolását. Ez lehetővé tette, hogy a csendőrség építkezési korlátozások nélkül megvalósíthassa terveit a területen. Korodi Attila polgármester magyarázata szerint a speciális övezetté nyilvánítással a város tulajdonképpen elveszített minden jogi eszközt arra vonatkozóan, hogy befolyásolhassa, mi épül meg a telken.
A jogi küzdelmek azonban nem álltak meg itt, 2022 nyarán egy magánszemély, majd nem sokkal később a csíksomlyói római katolikus plébánia pert indított a 684-es számú kormányhatározat érvénytelenítése érdekében. Ezeket a kereseteket a Marosvásárhelyi Ítélőtábla egyesítette, és 2023 márciusában hirdetett ítéletet, amelyben elutasította mindkét keresetet. A felperesek megfellebbezték ezt, és a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékhez fordultak, de 2024 tavaszán az is helybenhagyta az ítéletet. Ezzel a döntés jogerős, elméletileg már semmi sem akadályozhatja meg azt a beruházást, amelyet a csendőrség tervez a területre.
Korodi Attila: Ez nem egy friss téma, a végleges bírósági döntés is hónapokkal ezelőtt jött ki
Amint a kronológiából kiderül, a városnak nagy mozgástere nem volt a történetben, mert sem tulajdonosként, sem visszaigénylőként nem szállhatott be a jogi vitába. Azokat a kiskapukat, amiket talált, megpróbálta érvényesíteni. Az áprilisban megszületett jogerős döntés és a Magyar Nemzet felháborodott cikke között azonban eltelt néhány hónap, és a városvezetés ezalatt tenni próbált a pozitív eredményért. A polgármester szerint a megyei csendőrség szintjén nem éltek vissza eddig sem a helyzettel, és úgy véli, megvan arra a hajlandóság, hogy tárgyalások útján rendezzék a kérdést.
Korodi elmondta, többször ültek le a tárgyalóasztalhoz, és a témáról a korábbi liberális belügyminiszterrel, Lucian Bodeval is egyeztettek. A személyes találkozón felvetették annak a lehetőségét, hogy a vitás területet elcseréljék egy másik csíkszeredai beltelekkel. Eddig nem állt ilyen a városháza rendelkezésére, de épp a közelmúltban sikerült egy olyan területet telekkönyveznie a városnak, ami megfelelne a követelményeknek.
Korodi Attila látta a megyei csendőrség terveit is a kiképzőközpontról, ami korántsem Románia egy gigantikus komplexum. A tervek szerint egy tornaterem, egy földalatti, zárt lőtér, illetve garázs, parkolók létesülnének a területen.
A polgármester szerint a csendőrségi kiképzőkomplexumnak elsősorban nem a zarándokútvonalhoz van köze, hanem a városközponthoz való közelsége zavaró, és a városrendezési logika értelmében azon a telken sokkal inkább iskolákat tudna elképzelni, mert hiány is van belőlük a városban. A helyi közösség szempontjából ezért tartaná észszerűnek egy csere lebonyolítását a megyei csendőrséggel, amire valójában csak most nyílt lehetőség, hogy van már mit felajánlania.
Korodi nyilatkozatát és a véleménycikk állításait összehasonlítva gyorsan kiderül, hogy a valós helyzet és a cikkíró által festett kép eléggé eltér egymástól. A szélsőjobbos uszítás félelemkeltő freskója után Korodi nyilatkozata megnyugtató, mert kiderül, a valóság sokkal árnyaltabb és kevésbé drámai. A gigantikus méretű, szimbolikus jelentőségű csendőrségi bázis képe, amit a székely közösség szakrális helyén építenének fel, gyorsan lecserélhető egy normál méretű és elsősorban helyi jelentőségű létesítményére.
Továbbá, a polgármester által említett tárgyalások és a területcserére való nyitottság teljesen más fényben tünteti fel a helyzetet, mint ahogy azt a cikk sugallja. Korodi pragmatikus megközelítése, ami a helyi közösség érdekeit helyezi előtérbe, és a tárgyalások útján való megoldáskeresést hangsúlyozza, szöges ellentétben áll a feszültségkeltő retorikával. A valóságban nem összeesküvés zajlik, hanem párbeszéd és a kompromisszumkeresés, és köze nincs ahhoz az eltorzított, dramatizált narratívához, ami a tények figyelmen kívül hagyása és a helyi közösség érdekeinek ismerete nélkül íródott.
Kelemen Hunor a Facebookot választotta, hogy tisztázza a helyzetet
Szerdán jelent meg a Magyar Nemzetben a szóbanforgó cikk, amiben a Pesti Srácok főszerkesztője gyakorlatilag felmossa a földet az RMDSz-es vezetőkkel, és másnap, mindenféle kontextus nélkül, hisz a romániai magyar sajtóban egyáltalán nem volt téma az elmúlt hetekben a csendőrségi központ, kiposztolta a Facebook-oldalára, hogy az RMDSZ ellenzi a kiképzőtér létesítését Csíkszeredában.
„Nincs keresnivalója a csendőrség kiképzőtelepének Csíkszereda központjában! A kiképzőközpont terve 1996-ban jelent meg először, és a város lakossága és az RMDSZ már akkor tiltakozott ellene. Ma is elhibázottnak és tévesnek tartjuk azt, hogy a csendőrség Csíkszeredában országos kiképzőközpontot akar építeni a városközponthoz és a temetőhöz közel” – írja bejegyzésében az RMDSZ elnöke.
Így folytatja: „ Az RMDSZ meggyőződése, hogy egy ilyen beruházást nem lenne szabad még csak megtervezni sem a Csíkszeredában élő emberek megkérdezése nélkül. Egyrészt Székelyföldnek más beruházásokra van szüksége, másrészt ezzel a román állam azt üzeni a székely embereknek, hogy nem bízik bennük. Ez rossz üzenet volt korábban is, rossz üzenet ma is!”
Az RMDSZ elnökének Facebook-bejegyzése zavart és értetlenséget keltett a követőkben, sokan nem értették, miért hozta fel a csendőrségi kiképző központ ügyét, amikor erről az elmúlt hetekben nem volt szó a nyilvánosságban. Kelemen ahelyett, hogy tisztázta volna a helyzetet és csillapította volna a feszültségeket, inkább maga is hozzájárult a románellenes hangulat fokozásához, anélkül, hogy egyértelműen elmagyarázta volna, miért éppen most került elő ez a téma. A kontextus hiánya miatt a bizonytalan követők azt hitték, máris kezdődik az építkezés Csíkszeredában. A tájékozódni óhajtók pedig első keresésre könnyen rábukkanhattak az előző nap megjelent, erősen irányított cikkre, ami pontosan azt magyarázta el nekik, hogy mennyire inkompetens volt az ügyben az RMDSZ.
Az RMDSZ-es fekete lista tanulsága: a szélsőséges narratívák mindig visszaütnek
Az RMDSZ politikusai nem képviselik megfelelően a magyar közösség érdekeit, vezetői gyávák, engedékenyek, sőt, néha árulók, a román állam titkos terveinek végrehajtásában is cinkosságot vállalhatnak, miközben saját közösségüket cserben hagyják, derül ki a szövegből, ami személyre lebontva is közli, hogy kivel mi a baj.
Korodi Attila:
- Csíkszereda polgármestere, nem áll ki a magyar közösség érdekéért, és túlzottan engedékeny a román állammal szemben;
- december 1-jén, Románia nemzeti ünnepén, román nemzeti színekkel világíttatta ki a művelődési házat Csíkszeredában;
- inkább a román állammal való kiegyezést választja, mintsem hogy határozottan fellépjen a magyarok jogainak védelmében.
Winkler Gyula:
- Az RMDSZ európai parlamenti képviselője, szövetségesként szerepelt a Soros-féle Open Society listáján;
- Brüsszelben a néppárti-liberális vonalat erősíti.
Csoma Botond:
- Az RMDSZ szóvivője és Kolozs megyei elnöke a CEU-n tanult, és mellette a magyar kormány elleni petíciózott;
- a román titkosszolgálatok felügyeletével kapcsolatos parlamenti bizottság tagja;
- vállaltan szabadelvű és sorosista nézeteket vall.
Kelemen Hunor:
- Bár nemzetibb karakter, mint elődje (!), 2012-ben a román állam katonai ezredesi ranggal kívánta kitüntetni, amit végül visszautasított.
- Tőle sem lehet bátorságot és határozott fellépést várni.
A magyar kormány hivatalos szócsövének számító Magyar Nemzet hasábjain véleményt osztogató szélsőjobbos publicista épp a legnormálisabb megnyilvánulásokat listázza, miközben dezinformációs manővert hajt végre, amiben a tényeket keveri a féligazságokkal és szándékos hangulatkeltéssel. Ha hozzátesszük, hogy a propagandalapot a Karmelitában szerkesztik, akkor nehéz elhinni, hogy véletlenül nyitottak tüzet az RMDSZ-re. A kritikának álcázott támadás mögött politikai szándék húzódik, ami teljesen független attól, hogy a csendőrségi kiképzőközpont ügye – egy több mint harmincéves történet, amelyet a jelenlegi polgármester épp most igyekszik megoldani – hol tart.
Az RMDSZ számára, gondolom, a tanulság egyértelmű: nem lehet szélsőjobbos szlogenekkel és kettős beszéddel kampányolni választások előtt, és utána visszaidomulni elfogadóbbá, európaibbá, mert a politikai partnerek megszorongatják. Az ultranacionalista vonatra felültetett erdélyi magyaroknak pedig nem kell nagyon sokszor azt mondani, hogy az RMDSZ nem elég nemzeti.
Amikor az EP-választások során az RMDSZ beleállt a fideszes narratívába, amikor Románia helyzetét állandó válságként festette le, az EU-t egy folyamatos apokalipszis helyszíneként ábrázolta, ahol változás kell, amit a szuverenista oldal fog elhozni, kijelölte saját kényszerpályáját. Ez a retorika nemcsak felesleges pánikot keltett, hanem megerősítette a szavazókat és a politikai partnereket abban, hogy az RMDSZ erősen jobbra tart, mert az a helyes oldal.
Az RMDSZ most ugyanennek a szélsőségességnek a jegyében kap támadást, és ez világosan jelzi, hogy hosszú távon nem lehet eredményes stratégiát építeni olyan retorikára, ami az uszításra alapoz. Hiteles, nyugodt és a valós problémákra koncentráló politikai megközelítés helyett az RMDSZ most szembesül azzal, hogy a korábban választott szélsőséges retorika és kettős beszéd hosszú távon csak elbizonytalanítja támogatóit, és megágyaz azoknak a támadásoknak, amelyek éppen a saját radikalizálódott bázisukból érkeznek majd, ha a Budapestről irányított sajtót módszeresen elkezdik ellene hangolni.
Egy kis kronológia a csíkszeredai csendőrségi kiképzőközpont történetéhez
- 1991: A csíksomlyói római katolikus plébánia benyújtja a visszaigénylését a Csíkszeredában található területekre, amelyek korábban a tulajdonukban voltak.
- 1996 augusztus: A Nicolae Văcăroiu vezette kormány 684-es számú kormányhatározata alapján a szóban forgó 5 hektáros területet állami köztulajdonná nyilvánítják, és a Belügyminisztérium ügykezelésébe adják.
- 2008: Csíkszereda városvezetése kéri, hogy a területet vegyék ki az állami köztulajdonból, azonban ezt az igényt elutasítják.
- 2010. május 4.: Korodi Attila parlamenti képviselő a parlamentben beszámol arról, hogy a csendőrség nyomást gyakorol az intézményekre, hogy a területet ne a csíksomlyói plébánia, hanem a csendőrség kapja meg. A csendőrség csendőrlaktanya építését tervezi a területen.
- 2012: Csíkszereda általános rendezési terve elkészül, amelyben a területet zöldövezetként jelölik meg, megtiltva a beépítést. A Belügyminisztérium pert indít a rendezési terv érvénytelenítésére.
- 2014: A Pénzügyminisztérium 668-as számú rendelete speciális besorolást ad a területnek az ország védelmi szükségletei miatt.
- 2017: A rendezési tervet jogerős bírósági döntéssel érvénytelenítik.
- 2018: A város új általános rendezési tervet fogad el, amely már tartalmazza a speciális övezeti besorolást, lehetővé téve a csendőrség számára az építkezést.
- 2022 nyara: Egy magánszemély pert indít a Marosvásárhelyi Ítélőtáblán a 684-es számú kormányhatározat érvénytelenítése érdekében. Hamarosan a csíksomlyói római katolikus plébánia is hasonló keresetet nyújt be.
- 2023 március: A Marosvásárhelyi Ítélőtábla elutasítja mindkét keresetet.
- 2023 április: A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék tárgyalja a fellebbezéseket.
- 2024 tavasza: A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék jogerős ítéletet hoz, elutasítva a fellebbezéseket, így már nincs jogi akadálya a csendőrségi kiképzőközpont építésének.
- 2024 nyara: Korodi Attila elkezdi a tárgyalásokat a megyei csendőrséggel, területcserét javasolva.
