Bruck András hívta fel – Orbán Ráchel és Tiborcz István Marbellába való költözése kapcsán – mai rövid írásában a The Guardian májusi cikkére a figyelmet. Most az írás egy részét lefordítottuk olvasóink számára.
Nacho Carretero és Arturo Lezcano
Tavaly ősszel az egyik reggelen körülbelül tucatnyi helyi lakos reggelizett egy kávézóban a tiszta marbellai ég alatt, a Szervezett Bűnözés Elleni Különleges Egység (Greco) irodái előtt, a Costa del Solon. Az ingatlan egy nem feltűnő épület egy munkásnegyed szomszédságában – és csak az észlelheti a részleteket, aki éles szemmel látja a bejáratot figyelő két biztonsági kamerát. A kávézó törzsvendégei kávét ittak és pirítóst ettek, nem is sejtve, hogy mindössze huszonnégy órával korábban, a város másik részén a Greco ügynökei kimentettek egy férfit egy garázsból, aki ugyan élt, de a lábujjába lyukakat fúrtak. Ez volt az amarre, avagy emberrablás legutóbbi helyi esete, amikor rendezték a bűnbandák közötti helyzetet.
Azon a délutánon Puerto Banúsban, a város leggazdagabb és legextravagánsabb környékén egy fiatal brit férfi, aki kötődik a szervezett bűnözéshez, kilépett egy Louis Vuitton üzletből, és hirtelen azt látta, hogy körülveszik Maghrebis, egy marseille-i klán „katonái”.
– Nem akartak semmi konkrétat – mondta. „Csak bámultak rám, és azt mondták:„ Mizújs? Ilyen dolgok történnek már egy ideje. Itt tényleg veszélyes a helyzet” – mondta, és nyilvánvalóan nem érzékelte bűnözőként a helyzet iróniáját.
Ugyanezen a napon, Új-Andalúziában, a város szélén lévő egyik luxus ingatlanprojekt mellett (ez azután épült, hogy felgyújtották itt a Sisú Hotelt) egy Rolls- Royce sietett át egy kereszteződésen, és összetört egy szembejövő autót. A sofőr, egy edzőruhás és tetovált fiatalember kiszállt, és megvizsgálta a sérüléseket, majd három mobiltelefont szorongatva kihívóan nézett a járókelőkre.
A 60 -as években, Spanyolország gazdasági „csodája” és fellendülése idején alakult át a Costa del Sol Dél-Európa turisztikai központjává. Először is az alacsony jövedelmű nyaralók nyüzsögtek a nyilvános strandokon. Aztán a sugárhajtású gépeken érkező feltörekvő osztály megtalálta paradicsomdarabkáját Marbellában. A régió fejlesztésének terve sikeres volt, de a siker hátrányokkal is járt. „Ez volt a Franco-típusú megállapodás – mondta Antonio Romero, író és egykori politikus, aki a régió szervezett bűnözés elleni küzdelmének egyik legszókimondóbb tagja. – Ti, bűnözők, jöjjetek ide pihenni, ne kövessetek el bűncselekményeket, és hozzátok a pénzeteket”. Így aztán, míg a hatóságok szemet hunytak, Marbella a globális bűnügyi elit elsődleges célállomásává vált.
A Costa del Sol a szervezett bűnözés déli határa – fővárosa a 147 633 lakosú Marbella. A Terrorelhárítás és Szervezett Bűnözés elleni Spanyol Hírszerző Központ adatai szerint legalább 113 bűnözői csoport működik itt, akik 59 különböző nemzetiséget képviselnek a térségben. A Costa del Sol hosszú földnyelv, amely 55 mérföldnyire húzódik a hegyek és a tenger között. Délen kevesebb, mint 10 mérföldnyi nyílt víz választja el a régiót Marokkótól, a világ legnagyobb hasistermelőjétől és az afrikai földrészen lévő Ceuta és Melilla autonóm spanyol tartományoktól. Kevesebb, mint egy órás autóútra van Európa egyik fő kokainimportjának központja, Algeciras kikötője. Az öböl túloldalán található Gibraltár brit tengerentúli területe, az adóparadicsom, amelyet egy kerítés választ el Spanyolországtól. Északra emelkednek Málaga és Granada hegyei, ez a marihuána termesztésének fő régiója Európában.
„A Costa del Sol egyfajta csomópont vagy ‘együttműködő tér’, ahol a világ szinte minden jelentős bűnözői csoportja valamilyen módon jelen van” – mondta nekünk a szervezett bűnözést nyomozó magas rangú rendőri ügynök. „Ez egy bűnözőkből álló ENSZ a globalizált világ számára. Marbella turisztikai központ, de bűnügyi központ is.” Marcos Frías, a Központi Szervezett Bűnözés Elleni Brigád főnöke azt mondta: „Ha a liverpooli bűnbanda főnöke nagy mennyiségben akar kábítószert forgalmazni, akkor tudja, hogy meg kell jelennie Marbellában. Nincs más választása.” A másik oldal is így látja. „Vannak itt csoportok a világ minden tájáról” – mondta a Camorra, a nápolyi maffiaszervezet egyik tagja, aki évek óta Marbellában él. „Különböző nemzetiségű emberek, mindenféle munkát végeznek. Nem keveredünk, de folyamatosan együttműködünk. “A maffiózók megkülönbözhetetlenek milliomos szomszédaiktól. Marbella nem annyira gazdag hely mint inkább gazdag emberekkel teli hely. Egy gyors keresés 3974 találatot eredményez az 1 millió eurót meghaladó értékű házakra – ez százzal több, mint amennyi egész Madridban van –, egy olyan városban, ahol az egy főre jutó jövedelem (21 818 euró) kevesebb, mint a spanyol átlag. A maffiózók otthona más milliomosok otthona mellett van, akiknek esetleg nincs kapcsolatuk a szervezett bűnözéssel. Autóik rendes üzletemberek kocsijai mellett parkolnak; jachtjaik ugyanazokban a kikötőkben állnak, és ugyanazokban az éttermekben étkeznek. „A szervezett bűnözés nagyrészt láthatatlan” – mondta Ricardo Álvarez-Ossorio ügyvéd. „Gazdagok, jól élnek, pénzt költenek… A szervezett bűnözés táplálja és fenntartja Marbellát. Ők és a sejkek. És ezzel mindenki jól jár. ”
Az utóbbi években a helyzet romlott. A főnökök elkezdték magukkal hozni „katonáikat”, akik most Puerto Banús vagy Új -Andalúzia utcáin menetelnek. „Fiatal gengszterek, fegyveresek és valóban veszélyesek – mondta a Greco Costa del Sol egyik tagja, és nem csak a rendőrség panaszkodik. A nápolyi maffiózó, aki évek óta Marbellában él, ugyanígy érez: “A fiatal srácok, akik most idejönnek, nem élnek semmilyen kódex szerint, nem tisztelnek senkit és semmit.”
Egy maffiózó, aki nem akarta megadni a nevét (Francescónak hívtuk), beleegyezett, hogy találkozik velünk egy Puerto Banúsi étteremben, ahol mindig asztal vár rá. Egyik csésze kávét itta a másik után, és azt mondta, hogy a bűnözés új kultúrája tönkreteszi a Costa del Solt: „Ami megváltozott Marbellában, az az, hogy most megjött az alsóbb osztály. Ezek a fickók itt szaladgálnak a cuccaikkal, miközben a főnökeik Dubajban vannak.”
Kétségtelen, hogy a marbellai táj megváltozott, és hogy új bűnözői réteg érkezett, s ez az átalakulás gyökere. “Ebédelsz egy jó étteremben és a melletted lévő asztalnál észreveszel egy albánt, csillag tetoválással, majd a másik asztalnál egy gengsztert az ír maffiából. A minap sorban álltam az élelmiszerboltban, és az előttem álló gyerek megfordult, és Kalasnyikov volt a homlokára tetoválva. Itt régebben nem volt ilyen. “
The Guardian
A teljes írás itt olvasható angolul. Sajnos előfizetéshez kötött.
Címkép: Bűnügyi nyomozás miatt elkobzott Ferrarri Marbellában (The Gurdian)
Forrás: Újnépszabadság