Rendkívül tartalmas összeállítás következik, amely egyben újságírói bravúr: alább a Telex.hu külpolitikai szakírójának három egymást követő cikke olvasható (a harmadik társszerzővel); az írások néhány óra leforgása alatt jelentek meg a találkozó napján. Emlékezetes teljesítmény, nem csoda, hogy a legjobb tükrözése volt a magyar sajtóban a világtörténelmi eseménynek, és nem csoda, hogy a Telex.hu népszerűsége, olvasottsága nőttön-nő.
I. HÁTTÉR ÉS ELŐZETES
Mélyponton a viszony, de Biden és Putyin sem bánja a feszültséget (Nyilas Gergely)
Szankciók, legyilkosozós odamondogatások, évtizedes sérelmek felemlegetése, diplomaták kölcsönös kiutasítása után találkozik Genfben Joe Biden és Vlagyimir Putyin. A nyilvánosságnak szánt hangulat nem is akar baráti lenni, és Biden számos kérdésben szembesíteni akarja az orosz elnököt, mégis úgy vélik, a feszültségek ellenére van olyan terület, ahol képes lesz Washington és Moszkva az együttműködésre. Putyin már azzal nyer, hogy a hidegháborút idéző kiemelt szerepben érezheti magát orosz vezetőként, Biden pedig a kemény belépővel valójában előkészítette, hogy az elődjét, Donald Trumpot sújtó oroszbarátság vádja nélkül megegyezzen a legfontosabb kérdésekben, ami orosz viszonylatban a nukleáris fegyverek mennyiségének szabályozását jelenti.
Nemcsak orosz, de még szovjet vezetővel sem találkozott az Egyesült Államok elnöke olyan pillanatban, amikor ennyire feszültek voltak az amerikai–orosz kapcsolatok, mint most, Joe Biden és Vlagyimir Putyin szerdán Genfben tartott találkozója előtt. Ez nagyon más lesz, mint Donald Trump bizalmas hangulatú megbeszélése az orosz elnökkel 2018-ben. Hogy ez nyilvánvaló legyen, arról mindkét fél gondoskodott:
- Mindkét ország hónapokkal ezelőtt hazarendelte saját nagykövetét.
- Biden lényegében gyilkosnak nevezte Putyint.
- Áprilisban egymás diplomatái közül utasítottak ki tíz-tíz főt.
- Putyin néhány nappal a találkozó előtt a szentpétervári gazdasági fórumon kijelentette, hogy az Egyesült Államok igyekszik visszafogni Oroszország fejlődését.
- Moszkvában tavaly 16 évre ítéltek el egy egykori amerikai haditengerészt kémkedés vádjával.
- És mellesleg mindkét fél hadgyakorlatot tartott a másik közelében.
Aztán ott vannak még az odaszúrások, mint Putyiné, aki arról beszélt a CNBC-nek adott interjújában, hogy a Capitoliumot megrohamozó tömeg – amely Biden elnökválasztási győzelmének hivatalos véglegesítését akarta megakadályozni, Donald Trump beszédétől feltüzelve – nem egyszerű rendbontókból állt, hanem olyan emberekből, akik politikai követeléssel érkeztek, ami azt jelenti hogy az Egyesült Államok kettős mércét alkalmaz a hazai és az orosz tüntetőkkel szembeni rendőri fellépések összevetésekor.
A másik irányban pedig Biden adta meg az alaphangot, aki hosszú európai körút végén érkezett Genfbe. Előbb az angliai Carbis Baybe ment a G7 háromnapos csúcstalálkozójára – 17 éven át G8 volt, amíg 2014-ben Oroszországot a Krím annexiója miatt ki nem zárták az eredete szerint a legfejlettebb gazdaságokat tömörítő klubból –, ahol elmondta, hogy a Nyugat versenyben áll a világ autoriter rendszereivel, amely alatt Kínát és Oroszországot értette. Aztán tett egy kitérőt II. Erzsébethez, akiről előbb zavarba ejtően nyilatkozva azt mondta, hogy az édesanyjára emlékezteti – egyébként csak 17 év van közöttük – majd a protokollból azzal lógott ki, hogy elmondta a sajtónak, hogy a királynő az orosz és a kínai elnök felől érdeklődött –, noha nem illik elárulni, hogy a beszélgetés nem politikamentes volt.
Innen a brüsszeli NATO-csúcsra ment, ahol arról beszélt, hogy a szövetségeseknek fel kell ismerniük az Oroszország és Kína jelentette, a nemzetközi biztonságra veszélyt jelentő kihívásokat, mert sem Oroszország, sem Kína nem cselekszik az elvárható módon.
Mit lehet ebből a találkozóból kihozni?
A fentieken túl azonban volt kölcsönös udvariaskodás is: az orosz elnök azt mondta amerikai kollégájáról, hogy „nagyon tapasztalt, kiegyensúlyozott, diplomata”, Biden pedig méltó ellenfélnek nevezte Putyint a NATO-csúcs utáni brüsszeli sajtótájékoztatón. Sőt, ezúttal arra a kérdésre is árnyaltabban válaszolt, hogy még mindig gyilkosnak tartja-e Putyint, aki ezen állítólag nevetett.
„Köszönöm a kérdést, én is nevetek. Nézze, feltettek nekem egy kérdést, arra én őszintén válaszoltam, de nem hiszem, hogy ez számít a találkozónkat illetően.” Biden szerint ennél fontosabb, hogy a NATO-ban konszenzus van arról, hogy itt van a találkozó ideje. „Mindenki, akivel személyesen beszéltem, tíz vagy tizenkét vezetővel, azt mondta, örülnek annak, amire elszántam magam.”
Méghozzá arra, hogy egyértelművé tegye, hol tudna az Egyesült Államok – és úgy általában a Nyugat – együttműködni Oroszországgal, „ha úgy dönt”. „Ha azonban úgy határoz, hogy az együttműködés helyett a korábbiakhoz hasonló módon cselekszik, a kiberbiztonsággal és egyebekkel kapcsolatban”, akkor
„világossá kell tennünk, hol húzódnak a vörös vonalak”
– mondta Biden a brüsszeli sajtótájékoztatón, utalva a SolarWind elleni hekkertámadásra, amely révén kormányzati rendszerekhez férhettek hozzá vélhetően Oroszországhoz köthető hekkerek. A feltételezések szerint orosz (vagy kelet-európai) bűnözői csoportokhoz köthető, például a legnagyobb amerikai üzemanyagvezeték-hálózatot ért zsarolóvírusos támadásokat is fel akarja hozni Biden az amerikai elnökválasztásokba történt orosz beavatkozások mellett. Az oroszok ezt tagadták, de az amerikai hírszerzés márciusi jelentése szerint Putyin 2016 után 2020-ban is megpróbálkozott befolyásolni az amerikai elnökválasztást, és megtolni Donald Trump szekerét.
Biden egy kérdésre azt is elmondta, hogy ha az orosz ellenzéki Alekszej Navalnij meghalna a börtönben, az azt „jelentené, hogy Oroszország nincs tekintettel az alapvető emberi jogokra. Ez tragédia lenne, és csak rontana a kapcsolatain a világ többi részével és velem.” Mindez válasz Putyin már idézett interjújára, amelyben az orosz elnök azt mondta, nem rajta múlik, így nem is tudja garantálni, hogy Navalnij élve kerül ki a börtönből.
A Fehér Ház szóvivője, Jen Psaki korábban már jelezte, hogy az ukrajnai helyzet mellett szó lesz a genfi találkozón Belaruszról is. Az országot 27 éve irányító, hatalmát az augusztusban elcsalt választáson meghosszabbító Alekszandr Lukasenko elnök a maratoni tüntetések után az ellenzékkel szemben bebörtönzésekkel lép fel. Ennek legutóbbi és nagy nemzetközi vihart kavart fejezete volt Raman Prataszevics esete, akit egy Athénból Vilniusba tartó, de Belarusz légterén áthaladó Ryanair-gépről szedtek le, rábírva a pilótát egy állítólagos bomba ürügyével, hogy szálljon le Minszkben. A nemzetközi közösség lényegében példátlan állami légi kalózkodásnak minősítette a történteket, amelyek után a nemzetközi járatok elkerülik a posztszovjet állam légterét, az orosz hatóságok viszont több moszkvai járatnak sem engedélyezték az útvonalváltást.
Mindezek után az nem meglepő, hogy a kora délután kezdődő, várhatóan négy-öt órán át tartó genfi találkozóról annyit már tudni, hogy a megbeszélések után közös sajtótájékoztató helyett külön-külön állnának a sajtó elé.
Jó, de akkor mit lehet ebből a találkozóból kihozni?
Nagyjából azt, amit Biden beiktatása után írtunk az amerikai–orosz kapcsolatok várható alakulásáról. Nem lesz barátkozás, sem szívélyes hátba veregetés, de lehetnek területek, ahol készek az együttműködésre, ahogy ezt Biden vagy valamivel részletesebben Putyin is megemlítette:
- nukleáris fegyverek mennyiségének szabályozása,
- globális terrorizmus elleni fellépés,
- a világjárvány visszaszorítása
- és a klímaváltozás mérséklése.
A valódi lista ennél azonban rövidebb.
A klisészerűen emlegetett témákból elsősorban a nukleáris fegyverek terén van együttműködésre esély, egyrészt, mert ez múlik leginkább valóban a két félen, másrészt, mert már van eredménye is, hiszen 2021 elején, a lejárta előtti utolsó pillanatban újabb öt évre már sikerült meghosszabbítani az Új START-egyezményt. Ebben azonban még bőven van vita, Moszkva szerint Washington 101 egységgel meghaladta a rakétaindító állomások és bombázók 800 egységben meghatározott felső határát, az amerikaiak szerint viszont a kifogásolt 41 B-52-es nehézbombázó és az 56 Trident ballisztikus rakétát tengeralattjáróról indító egység nem alkalmas nukleáris töltetekhez, így az egyezményen kívül esik.
A globális terrorizmus elleni együttműködésnek ellentmond, hogy Moszkva az amerikai hírszerzési forrásokra hivatkozó New York Times tavalyi cikke szerint vérdíjat ajánlott az afganisztáni táliboknak amerikai katonák megöléséért. A járvány elleni küzdelemben meg nem Szputnyik V-vel oltanák be amerikaiak millióit, ahogy amerikai vállalatok vakcinái sem igen juthatnak el Oroszországba. A vakcinadiplomáciában is szemben állnak, a Washington Posthoz márciusban eljutott irat szerint tavaly – tehát már Trump alatt kezdve, de Biden alatt folytatva – az Egyesült Államok arról győzködte Brazíliát, hogy ne vásároljon az orosz vakcinából. A brazil szervek csak június elején döntöttek úgy, hogy korlátozott mennyiségben mégis vásárolnak a Szputnyik V-ből.
Azt már önmagában is eredménynek tartották, hogy az időnként a hidegháborút idézően rossz viszony ellenére Putyin és Hszi Csin-ping kínai elnök is részt vett áprilisban a Biden által szervezett klímacsúcson. A klímaváltozás elleni fellépés ugyan nem kétoldalú megállapodásokon múlik, de a világ szén-dioxid-kibocsátásának hetedéért felelős Egyesült Államok és a további 4-6 százalékért felelős Oroszország hozzáállása globális szinten is mérhető hatással van a kibocsátásra.
A Trump utáni Egyesült Államok hajlandó visszatérni a párizsi egyezményhez, amelyből Oroszország ugyan nem lépett ki, de a 2016-os aláírás óta még nem ratifikálta, ami esetleg alkualap lehet a klímaváltozás elleni együttműködés címén, esetleg bizonyos amerikai garanciákért, amelyek biztosítják, hogy Oroszországnak nem kell újabb szankciókkal szembenéznie, és így gond nélkül beüzemelhetik a Németországba irányuló, majdnem kész Északi Áramlat-2 földgázvezetéket. Ez valójában már eldőlt, már csak Berlin miatt is – elvégre Biden Trumppal ellentétben a nyugati szövetség megerősítését is megcélozta –, minden bizonnyal ezért maradt ki a gázvezeték említése a NATO-csúcs összegzéséből.
Putyin már elérte, amit akart?
Aláírandó egyezmény nincsen tervben – ez nem lenne kudarc, elvégre Reykjavíkban sem írt alá semmit Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov, mégis mérföldkőnek számít az amerikai elnök és a szovjet pártfőtitkár 1986-os tárgyalása. Igaz, nagy jelentőségűnek számított a szintén bármiféle megállapodás nélkül zárult Kennedy–Hruscsov-találkozó Bécsben 1961 júniusában, aztán két hónappal később megépült a berlini fal, egy évre rá meg jött a kubai rakétaválság.
Persze, nagy különbség, hogy akkor a Szovjetunió a bipoláris világ vitathatatlan főszereplője volt az Egyesült Államok mellett, ami azért messze nem igaz a mai Oroszországra. Épp ezért mondhatta a BBC tudósítója, Steve Rosenberg, hogy az orosz elnök már a találkozó puszta tényével célt ért, mivel a hidegháborús szereposztást idézi fel, amelyben az orosz elnök azonos súlycsoportú, ráadásul Biden szavaival „méltó ellenfélként” jelenhet meg az amerikai elnök mellett, amin a legyilkosozás sem rontott, sőt, erősített. Mindezt úgy, hogy az orosz GDP az amerikainak 7,5 százaléka, a katonai költségvetése pedig az amerikainak alig 8 százaléka.
Igaz, az utóbbi még mindig elég az Egyesült Államok atomarzenáljával összevethető mennyiségű atomfegyver fenntartásához, az utolsó területhez, ahol Oroszország teljes joggal szuperhatalomnak vallhatja magát. Ettől eltekintve egy óriási kiterjedésű, hatalmas ásványkincsekkel rendelkező, sok területen megkerülhetetlen, de végső soron regionális hatalom, amelynek gazdasága alig nagyobb Spanyolországénál.
Porladó atomhatalom
Valójában Oroszország épp attól tart, hogy atomhatalmi potenciálja fokozatosan gyengül: a folyamat legalább 20 éve tart, mióta az Egyesült Államok 2002-ben kilépett az 1972-ben kötött Rakétavédelmi Rendszert Korlátozó Szerződésből (ABMT). Ez az atomtölteteket hordozó ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszerek fejlesztését és telepítését korlátozta. Ez ugyan a védelmi képességeket érintette, valójában az atomarzenál bevetésének lehetőségét csökkentette, mert mindkét fél kölcsönösen sebezhető maradt egymás atomfegyvereitől – ez volt a hidegháború békéjét fenntartó, kölcsönösen biztosított pusztítás elve, amit Oroszország szerint meg kellett volna őrizni, ám ezt Washington elhagyta. Valójában az elmúlt 20 évben kölcsönösen mondták fel azokat a megállapodásokat, amelyek a világ – és főként Európa biztonságát szavatolták az elmúlt 50 évben.
Legutóbb a Nyitott Égbolt szerződés vesztette értelmét: előbb Trump léptette ki az Egyesült Államokat, majd erre reagálva Oroszország az év elején bejelentette, júniusban életbe is léptette döntését, amely szerint lezárja légterét az eddig Európa, Észak-Amerika és Oroszország felett fegyvermentes gépeknek szabad légtéri megfigyelést biztosító szerződés előtt. (A magyarázat egyszerű volt: az Egyesült Államok kilépésével Oroszország nem végezhet légterében megfigyeléseket, míg Washington az európai szövetségesek révén továbbra is hozzájuthatna az orosz adatokhoz. Biden már jelezte, hogy nem lép vissza a szerződésbe, kézenfekvően azért, mert műholdas megfigyeléssel is megoldja a feladatot az eddigi kölcsönös szerződés nélkül.)
A Kreml nyugati árulásként fogja fel a NATO bővítését is. Orosz értelmezésben ennek a folyamatnak a várható folytatása vezetett 2008-ban a grúziai, majd 2014-ben az ukrajnai konfliktushoz is, és azon belül a Krím orosz elcsatolásához. Eszerint tehát az erőfitogtatással és agresszióval vádolt Kreml csak érdekszférájának maradékát, a valódi szuverenitását jelentő mozgástér biztosítékait próbálja megvédeni, valójában folyamatosan visszaszorulva. Más kérdés, hogy ennek az érdekszférának a megtartásához a ’90-es években sem a politikai szándék, sem a gazdasági erő nem volt meg – vagy Moszkva akkor úgy vélte, a volt szovjet térség enélkül is felé fog gravitálni –, mostanra a politikai igény már megvan, a gazdasági kétségtelenül nagyobb, mint 20 éve, bár nem feltétlenül van arányban az ambíciókkal.
A hidegháborúnál is fagyosabb a viszony
Putyin szerint a nyomulást az orosz érdekeket figyelmen kívül hagyó Nyugat kezdte, aminek eredménye az lett, hogy egy ellenséges szövetség erői csak szorosabbra vonták a gyűrűt Oroszország körül, amihez az utolsó lépést Ukrajna NATO-tagsága jelentené, amit Moszkva nem engedhet meg, ezért kénytelen lenne lépni, ha ez megtörténne.
Arra egyelőre kevés az esély, hogy Ukrajna a NATO teljes jogú tagja lenne – már csak az orosz területi viták miatt is, de enélkül, 2007-ben sem vállalta a katonai szövetség, hogy tagjelöltté tegye a Franciaországnál nagyobb méretű, 45 milliós országot -, de Biden nem tette meg azt a szívességet Putyinnak, hogy ezt így ki is mondja a hétfői sajtótájékoztatón. Továbbra is arról beszélt, hogy ahhoz Ukrajnának kell feltételeket teljesítenie – például visszaszorítania a korrupciót –, azaz, a tagság elméletben továbbra is lehetséges.
Az Ukrajna körüli feszültség – a katonai értelemben legforróbb napok elmúltával is – végigkíséri a következő éveket, ezért is korlátozódik a genfi találkozó értékelése pusztán a tárgyalás tényére.
„Az orosz–amerikai kapcsolatok most bizonyos értelemben rosszabbak, mint a hidegháború idején”
– mondta a USA Todaynek Dmitrij Trenyin. A moszkvai Carnegie Intézet vezetőjének van viszonyítási alapja, elvégre 1985-től hat éven át volt az atomfegyverekről szóló genfi amerikai–szovjet tárgyalásokon a szovjet delegáció tagja. A szovjet hadsereg egykor NDK-ban szolgáló katonatisztje szerint a találkozó – amelyen az Északi-sarkért folyó egyre erősebb verseny mérsékléséről is szó lehet – arra biztosan jó lesz, hogy kölcsönösen jelezzék egymásnak, melyek azok a bizonyos vörös vonalak. Az általában optimistán nyilatkozó Trenyin tőle szokatlanul drámai hangot ütött meg:
„Egy lépésre vagyunk az összeütközéstől a szó legszorosabb értelmében. Egy olyan összeütközéstől, amely katonai konfliktushoz, akár nukleáris háborúhoz is vezethet. Már majdnem elértünk az orosz–amerikai kapcsolatok végpontjához.
II. A TALÁLKOZÓ
Biden: Mindig jobb szemtől szemben találkozni (Nyilas Gergely)
„Ahogy mondtam, azt gondolom, hogy mindig jobb szemtől szemben találkozni” – mondta Joe Biden amerikai elnök a találkozó kezdetén, míg Vlagyimir Putyin orosz elnök arról beszélt, hogy reméli, a Genfben tartott első találkozójuk eredményes lesz. Kölcsönösen elmondták, vannak megvitatandó témák, amelyek átbeszélése közös érdek, így fontos lehetőségként tekintenek a találkozóra
Az elnökök kényelmetlen fotelekben és a külügyminiszterek szemlátomást még kényelmetlenebb székeiben való fotózkodása után elkezdődött a szűk körű tárgyalás négyesben. Az elnöki és külügyminiszteri kvartett megbeszélése két órán át tartott. Ezután köezdődött a szintén bő két órásra tervezett nagyobb létszámú delegációk részvételével tartandó tárgyalási szakasz.
Antony Blinken már tweetelt is egyet az emberi jogok védelmének fontosságáról, megemlítve, hogy az ENSZ tíz éve fogalmazta meg az üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elveket.
Trumppal fesztelenebb volt, mégsem volt eredményes
Miután a 18. századi Villa la Grange-hoz megérkeztek, ott Guy Parmelin svájci elnök köszöntötte őket, és megtörtént az első kézfogás is Biden és Putyin között. A két elnök külügyminisztereik, amerikai részről Antony Blinken, orosz részről Szergej Lavrov kíséretében néhány fotó erejéig a villán belül is a sajtó rendelkezésére állt, a háttérben egy földgömbbel.
Kérdéseket is odakiáltott néhány újságíró, de ezekre az elnökök nem válaszolta, de Biden bólintott arra a kérdésre, hogy „bízik-e Putyinban, megbíznak-e egymásban.”
A fotózás és az ilyenkor szokásos udvarias csevegés kissé kaotikusra sikerült, a nagy háttérzajt az okozta, hogy az orosz biztonsági emberek a Fox News szerint túlságosan hátra akarták szorítani a fotósokat, akadályozva munkájukat. Ezután a kitereléskor is vita kerekedett több amerikai újságírók, a Fehér Ház delegációjának néhány képviselője, illetve az orosz biztonságiak között a durvának tartott kiterelés miatt.
Az bizonyos, hogy a hangzavarra egy ideig Biden, Putyin és a külügyminiszterek is felfigyelnek.
A közjátéktól eltekintve a találkozó eddig a tervezett ütemben halad, a tervek szerint a tárgyalás után közös sajtótájékoztató nem lesz, helyette Putyin, majd Biden külön-külön áll a sajtó elé.
A találkozó előzményeiről, a mélyponton lévő amerikai–orosz viszonyról és a Genfben várható kérdésekről ebben a cikkünkben írtunk részletesen>>>
„Miért lenne harcias a hangulatunk, nem háborúzni megyünk” – mondta az orosz elnöki szóvivő nem sokkal azelőtt, hogy Putyin gépe leszállt Genfben egy óra előtt. Dmitrij Peszkov szavai azonban a harcias hangulat tagadásával is jelzik, hogy minden korábbinál feszültebb légkörben találkozik első alkalommal Putyin és a januárban beiktatott Biden. Az amerikai elnök nem sokkal fél kettő előtt érkezett a villához.
Utoljára republikánus elődje, Donald Trump találkozott négyszemközti megbeszélésen az orosz elnökkel, 2018 nyarán, Helsinkiben. Washington és Moszkva viszonya már akkor sem volt felhőtlen, de a két elnök személyes kapcsolata igen. Igaz, Trump ezzel akkor csak az érzetet erősítette, hogy Putyin befűzte őt: az amerikai elnök saját titkosszolgálatának információit megtagadva közölte, hogy nincs oka kételkedni Putyin szavaiban, aki azt mondta, hogy Oroszország nem próbálta meg befolyásolni az amerikai elnökválasztást.
Ilyen kijelentésre Bidentől nem lehet számítani, a szankciókkal sújtott viszonyt diplomaták kölcsönös kiutasítása, nemzetközi egyezmények felmondása kíséri, és az amerikai elnök számos ügyet, többek között az ellenzéki Alekszej Navalnij bebörtönzését is fel akarja hozni.
Az amerikai elnök azonban azt is jelezte, hogy kész együttműködni orosz kollégájával – akit ezúttal nem gyilkosnak, hanem méltó ellenfélnek nevezett –, „ez nem a barátságról vagy a bizalomról szól”, hanem olyan területek kijelöléséről, amelyekben a két ország együtt tud működni – mondta Biden még a hétfői NATO-csúcs után Brüsszelben, nem részletezve a lehetséges területeket.
Putyin a maga részéről a nukleáris fegyverek mennyiségét szabályozó egyezmények, a globális klímaváltozás, a terrorizmus elleni harc és a világjárvány területeit említette, ahol el tudja képezni a kooperációt.
Vannak azonban olyan témák, amelyekről bizonyosan szó lesz, de szintén bizonyosan nem az együttműködésre futnak ki, legfeljebb a vörös vonalak kijelölésére. Biden már korábban jelezte, hogy
- szó lesz Ukrajnáról,
- a belarusz helyzetről,
- az Oroszországhoz köthető kibertámadásokról,
- az amerikai választást érintő befolyási kísérletekről,
- a bebörtönzött orosz ellenzéki Alekszej Navalnijról, akiről Putyin a CNBC-nak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy nem tudja garantálni, hogy élve kerüljön ki a börtönből,
- és a tavaly kémkedés vádjával Moszkvában 16 évre elítélt egykori amerikai haditengerészről, Paul Whelanról és a kilenc évre elítélt Trevor Reedről, aki a vád szerint egy bárban ittasan megtámadott egy rendőrt. Ezt az Egyesült Államok moszkvai nagykövete abszurdnak nevezte.
- A nagykövetekről is szó lesz, ugyanis most egyikük sincs állomáshelyén, a két ország kölcsönösen hazarendelte őket, miközben egymás diplomatái közül tucatnyit kiutasítottak.
III. RÉSZLETEK, KIÉRTÉKELÉS
Biden: Elértem, amit akartam a Putyinnal tartott találkozóval (Iván András/Nyilas Gergely)
Hüvelykujját felfelé mutatva távozott Joe Biden a Vlagyimir Putyinnal folytatott genfi tárgyalás befejezésekor. Az amerikai és az orosz elnök megbeszélései a tervezett öt óra helyett három és fél órán át tartottak, de sajtóértesülések szerint ez nem a kudarc jele, az előbb szűk körben – a két elnök és külügyminisztereik jelenlétében – folytatott megbeszélések, majd a szélesebb delegáció részvételével tartott második tárgyalási szakasz is jó hangulatban telt, különösen az egyébként kifejezetten feszült amerikai-orosz viszony ismeretében.
A találkozót a 18. századi Villa la Grange-ban tartották. A találkozó előzményeiről, a mélyponton lévő amerikai–orosz viszonyról és a Genfben várható kérdésekről ebben a cikkünkben írtunk részletesen>>>
Közös sajtótájékoztatót azonban a felek nem tartottak, hanem a terveknek megfelelően külön-külön álltak az újságírók elé, a sort Putyin kezdte, utána következett Biden. Közös sajtótájékoztató nem volt, közös nyilatkozat azonban igen.
Abban a témában, amelyben mindkét oldalon a legkézenfekvőbbnek látják az együttműködést: az atomfegyverek területén.
A nyilatkozat szerint a két ország „igazolta, hogy még a feszült időszakban is képesek a közös célok érdekében haladást elérni a stratégiai területen, biztosítva a kiszámíthatóságot, csökkentve a fegyveres konfliktus kockázatát és a nukleáris háború jelentette fenyegetést”. A szöveg bizonyságul az Új START-egyezmény idei meghosszabbítását hozza fel – amelyet a lejárta előtti utolsó pillanatban sikerült életben tartani újabb öt évre. „Tartjuk magunkat az elvhez, amely szerint az atomháborúnak nem lehet győztese”, így nem szabad utat adni neki. A stratégiai stabilitás érdekében kétoldalú párbeszéd indul a felek között, mondja ki a nyilatkozat, ami jelzi, hogy az Új START meghosszabbítása ellenére is vannak rendezendő kérdések a felek között a nukleáris fegyvereket és a célba juttató rendszereket illetően.
A Fehér Ház közleménye szerint Biden a találkozón egy amerikai bölény kristályszobrát és egy napszemüveget ajándékozott Putyinnak. Arról nem tudni, hogy az orosz elnöktől kapott-e valamit Biden.
Biden: Jó hangulatban telt a tárgyalás
Az amerikai elnök elmondta, mi volt a célja a találkozóval, fontosnak tartotta, hogy személyesen legyenek ezek kimondva, hogy ne lehessen semmilyen félreértés abban, mit akar kommunikálni. „Elértem, amit akartam” – mondta.
- Világossá akarta tenni, hol lehetnek azok a területek, ahol érdekeik közösek Oroszországgal, és ahol lehetőségük van az együttműködésre.
- Közvetlenül akarta közölni, mik az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek érdekei, és hogy ezek megsértése válaszlépéseket von maga után.
- Világossá akarta tenni, milyen értékek mentén építi politikáját, és hogy ezeket személyesen tőle hallja Putyin.
„Elmondtam, hogy nem Oroszország vagy bárki más ellen, hanem az amerikai nép érdekeit követve alakítom ki az agendát” – mondta, kiemelve az értékeiket, és hangsúlyozva, hogy továbbra is fel fognak szólalni, amikor emberi jogsértések merülnek fel. Megjegyezte, hogy a majdnem négy órányi tárgyalás hangulata nem volt feszült, és ha most nem is sikerülhet rendezni a kérdéseket, meg fogják találni ehhez az utat a találkozó után.
„Ez nem a bizalomról szól”, hanem az érdekekről – mondta a sokadszor elhangzó kérdésre Biden. Volt, hogy nem értettek egyet, ellenvetéssel éltek, ami természetes, de egészében pozitív hangulatban telt a tárgyalás. Biden arra az újságírói kérdésre is válaszolt, hogy eredetileg úgy lehetett tudni, négy-ötórás lehet a találkozó, ami végül három és fél óra alatt ért véget. Szerinte ez részben azért volt, mert ebből két óra a részletekbe menő, közvetlen megbeszélés volt Putyin és közte.
Szíriában közös érdek a humanitárius katasztrófa elkerülése, ahogyan Afganisztánban a terrorizmus visszaszorítása is – sorolta az együttműködés lehetséges területeit az elnök.
Biden elmondta, hogy szó volt Belaruszról, Ukrajnáról, amelynek területi integritását és függetlenségét kiemelt fontossággal kezeli az Egyesült Államok.
Alekszej Navalnij halála Oroszországra nézve pusztító hatással lenne
– mondta egy kérdésre válaszolva a bebörtönzött orosz ellenzékiről. Ha Oroszország nem a nemzetközi normák szerint lép, annak következményei lesznek, hangsúlyozta.
Biden szerint Putyin számára világos, hogy következményei lesznek annak is, ha folytatódnak a kibertámadások és újabb kísérleteket tesz Oroszország az amerikai választások manipulálására. (Oroszország hivatalosan természetesen nem ismeri el, hogy a fentiekhez köze volna.)
Biden azt mondta, azt is hangsúlyozta, hogy van olyan kritikus infrastruktúra – tizenhat ilyet határoztak meg amerikai oldalról -, amiket nem érhet kibertámadás, szerinte mindkét oldalnak egyet kell abban értenie, hogy ezek kívül esnek bármilyen kiberhadviselésen. Szerinte ezek nem csak elvek, „a felelős országoknak lépéseket kell tenniük olyan bűnözők ellen, akik a területükről zsarolóvírusos támadást követnek el.” Azt nem mondta, Putyin mit válaszolt azon túl, hogy egyetértettek abban, hogy szakértőket bízzanak meg az ügyben. Biden azt is jelezte Putyinnak, hogy az Egyesült Államoknak „jelentős kiberképességei vannak”, és válaszolni fog bármilyen jövőbeli kibertámadásra.
Reagált Putyin felvetésére, aki párhuzamba állította az orosz tüntetőket és a Capitoliumra rontókat, ezzel igyekezve élét venni az orosz ellenzékiekkel szembeni hatósági fellépéseket érő kifogásoknak. Az orosz elnök szerint a Capitoliumhoz politikai követelésekkel előállt polgárok mentek, mégis börtön vár közülük több száz emberre, és volt halálos civil áldozata is a január 6-i zavargásoknak.
Biden szerint nevetséges az összevetés: január 6-án – amikor a vesztes Donald Trump által feltüzelt tüntetők meg akarták akadályozni, hogy a törvényhozás hitelesítse Biden elnökválasztási győzelmét – tüntetők akarták elfoglalni a Capitoliumot.
Oroszországban viszont békésen tiltakozó tüntetőkről van szó, akik meg vannak fosztva a lehetőségtől, hogy éljenek a szólásszabadsággal.
Biden azt is mondta, hogy a következő hónapokban dől el, hogy a szerdai találkozó előrelépést hozott-e. A BBC szerint azonban a sajtótájékoztatója után az újságírók még feltettek kérdéseket a pódiumról távozó amerikai elnöknek, aki arra a kérdésre, miért bízik abban, hogy Putyin változtat bármin, miután nem tartott be korábbi ígéreteket, azt mondta: „Ha ezt nem értik meg, akkor rossz szakmában vannak.” A BBC szerint amikor újból arról kérdezték a reptéren is, hogy milyen konkrét eredményt sikerült elérni, azt mondta, „majd meglátjuk.” Azt is hozzátette, hogy úgy tűnik, soha nem tesznek fel pozitív kérdést.
Bidennek a Putyinnal tartott találkozóval véget ért az első külföldi körútja elnökként, amely során részt vett a G7-csúcson, NATO-csúcson és tárgyalt az EU-s vezetőkkel is. Svájcból az Air Force One-nal hazaindult Washingtonba.
Putyin elmondta, amit el akart
„Nem volt ellenséges hangulat a találkozón”
– összegzett az orosz elnök a saját sajtótájékoztatóján. Putyin nagyon konstruktívnak tartotta a találkozót, Bident „tapasztalt államférfinak” nevezte, akivel részletekről tudtak két órán át beszélni, ez nem minden politikussal lehetséges. „Nagyon különbözik Trump elnöktől” – tette hozzá. Azt mondta, egyetértettek, hogy a nagyköveteik térjenek vissza a másik országba, azonban azt mondta, azt nehéz megmondani, hogy a mélyponton lévő kapcsolatok javulnak-e.
Az orosz elnök azt mondta, hogy átadtak információkat az Egyesült Államoknak a feltételezett kibertámadások ügyében, de Washington nem reagált eddig. Putyin szerint elkötelezettek a párbeszéd mellett a kiberbiztonság kérdésében, de az amerikai olajvezeték-hálózatot ért hekkertámadás mellett arról beszélt, hogy Oroszországban az egészségügyi rendszert érte hasonló támadás. Szerinte az amerikai vezetés csak gyanúsítgat, miközben szakértői egyeztetésekre lenne szükség.
Putyin arról is beszélt, hogy az Egyesült Államok kongresszusi határozatokban Oroszországot ellenségnek tartja, ami megmagyarázza az orosz vezetés fellépését is bizonyos hazai szervezetekkel szemben. „Miközben ellenségnek minősül Oroszország, az Egyesült Államok kimondja azt is, hogy kész politikai szervezeteket támogatni. Ebből adódik a kérdés: milyen szervezeteket támogatna? Nyilván nem olyanokat, amelyek erősítik Oroszországot, hanem azokat, amelyek gyengítik.”
Putyin szerint ezek olyan szervezetek és személyek, amelyek az amerikai politikai célkitűzések megvalósításán dolgoznak Oroszország területén – ezzel ki is zárta az ellenzék legismertebb alakját, Alekszej Navalnijt és az általa alapított, ám szélsőségesnek nyilvánított, így felszámolásra kényszerített korrupció ellenes szervezetét (FBK).
A Capitoliumra rontók is csak ellenzékiek
Navalnij neve előkerült a tárgyaláson, Biden megemlítette az emberi jogok kérdését, közölte Putyin – nem említve a börtönbe zárt ellenzéki politikus nevét -, majd ezután az emberi jogok betartását vette elő.
Beszélt a Capitolium január 6-i megrohamozásáról: ismét elmondta, hogy oda politikai követelésekkel mentek az emberek, mégis, volt, akit lelőttek, pedig fegyvertelen volt, több mint négyszáz embert akár 25 év börtön fenyeget, elítélésük esetén. Aztán szóba került a közbiztonság, „az Egyesült Államokban minden nap lelőnek valakit”, akár úgy, hogy azzal gyereket is veszélybe sodornak.
Aztán Afganisztánról beszélt, ahol volt, hogy esküvői menetre szórtak bombát, 120 ember halálát okozva.
„Ki a felelős, ki a gyilkos?”
– kérdezte Putyin, utalva arra, hogy Biden korábban gyilkosnak nevezte őt. „Guantánamo a mai napig működik, semmilyen törvénynek, sem nemzetközinek, sem amerikainak nem felel meg, mégis működik.” „Ezek volnának az emberi jogok? Nem hiszem.”
Szavai szerint a tárgyaláson részletesen szó volt az Északi-sarkvidékről: Putyin visszautasította, hogy militarizálnák az övezetet. „Semmi olyat nem teszünk, amit a Szovjetunió idején nem tettünk”, azt állította, hogy az ország csupán helyreállította elvesztett képességeit. Gazdasági téren készek együttműködni, kiemelt jelentősége van a tengeri útvonalnak, amely már most is több mint fél éven át járható, és az orosz atommeghajtású jégtörök – és a klímaváltozás – révén Putyin reményei szerint ez hamarosan egész évre kiterjed.
Nem zárta ki, hogy Oroszországban elítélt és fogva tartott amerikai állampolgárokkal ügyében „kompromisszum szülessen, a két ország külügyminisztériumi fognak dolgozni ezen”. Konkrétan nem említette a tavaly 16 évre kémkedés vádjával elítélt Paul Whale és a szintén katonamúltú Trevor Reeds nevét, akit hivatalosan azért ítéltek el, mert egy bárban kitört verekedés után rendőrre támadt. Az amerikai nagykövet szerint a vád abszurd, és Biden is hangsúlyozta, hogy ezt a kérdést folyamatosan napirenden fogják tartani.
Putyin szerint ő csak reagált
Az elnök elmondta, hogy szóba került a sajtószabadság kérdése, de az volt az érzése, hogy az amerikai delegáció nincsen tisztában a saját szabályozásukkal. Meglepőnek tartotta, hogy az kifogásolható, hogy Oroszországban is létezik a külföldi ügynök fogalma, miközben a Szputnyikot vagy a Russia Todayt az Egyesült Államokban külföldi ügynöknek nyilvánították az 1930-as évek óta érvényben lévő törvény alapján. Az, hogy Oroszországban is született hasonló törvény, amely alapján több sajtóorgánum, így a Szabad Európa Rádió külföldi ügynök, az csupán reakció az amerikai lépésre – mondta.
Szankciók helyett üzletelni kellene
Putyin szerint a szankciók Oroszországgal szemben értelmetlenek voltak, mert azzal az amerikai fél is legalább annyit veszített, mint az orosz. A két ország kereskedelmi forgalma 28 milliárd dollár. Hogy az amerikai üzleti élet sem a szankciók híve, azt Putyin szerint mutatja az is, hogy a hónap elején tartott szentpétervári gazdasági fórumon a legnagyobb delegáció, több mint 200 ember épp az Egyesült Államokból jött.
Nem keresték egymás lelkét
Megkapta a kérdést, amely még George W. Busht idézte, aki egykor azt mondta, belenézett Putyin szemébe, és látta a lelkét. (Joe Biden meg 2011-ben alelnökként beszélt arról, hogy nem látta.)
„Láttuk egymás lelkét, nem láttuk… nézze, nem kell nekünk örök szeretetre megesküdnünk, mindannyian saját országaink érdekeit képviseljük. Ha azt kérdezi, milyen tárgyalópartner Biden, akkor elmondhatom, hogy konstruktív, kiegyensúlyozott, tapasztalt.” Egy nyelvet beszélnek, olyan kép rajzolódott ki benne, amely alapján úgy véli, rendezni tudják a vitás kérdéseket, legyen szó kiberbiztonságról, Ukrajnáról vagy az északi sarkkörről.
Putyin közölte, sem őt nem hívta meg Biden a Fehér Házba, sem ő nem invitálta az amerikai elnököt a Kremlbe. „Az ilyen meghívásokhoz a helyzetnek meg kell érnie” – mondta.
