A héber naptárban most a Tévét nevű hónap fut – annak a tizedik napja (aszara bö-
tevet) egyike a zsidó rituálé szerinti böjtnapoknak; ez a nap idén egybeesett a Karácsony első napjával, péntekkel (2020. december 25.)
Miért böjtöltek tegnap az izraeliták?
Tévét hónap tizedike mindenképpen szerencsétlen napként jegyeztetett be a zsidó
kalendáriumba, tragédiák sorozata történt ezen a napon. A legnagyobb gyászt
(és a böjtöt) Jeruzsálem végzetes ostromának kezdete váltotta ki: Nabukodonozor
babilóniai hódító király 2445 évvel ezelőtt, a ’polgári’ (nem zsidó bibliai)
időszámítás előtti 425-ben újra megtámadta a Szent Várost; két és fél év ostrom után
áttörte a városfalakat, majd a Szentélyt is megsemmisítette. (Áv hónap 9-dikén; ez a
tisa bö-av; szintén böjt- és gyász-nap.) Ezután hurcolták a megmaradt zsidókat a
babiloni fogságba. (Egy Wikipédián lelt adat szerint 599-ben volt az első –
sikertelen – ostrom-próbálkozása; az ellentmondások feloldása a történészek dolga;
mindenesetre a ’nem-zsidó’ évszámokat figyelmen kívül lehet hagyni…)
De az aszara bö-tevet más tragédiáknak is emléket állít. Ezekből íme egy, talán a
legfurcsább.
Időszámításunk előtt 246-ban ugyanis ezen a napon fejeződött be a héber Biblia
görög nyelvre fordítása, amit II. Ptolemaiosz fáraó rendelt meg, mivel meg akarta
ismerni a zsidók különleges hitének és vallásgyakorlásának alapjait. A Biblia
fordítását hetvenkét zsidó tudós rabbira bízta, akiket Jeruzsálemből hozatott el
Alexandriába, és külön helyiségbe ültetve őket azt parancsolta, hogy addig nem
jöhetnek ki, amíg el nem készül a fordítás. Tévét hónap tizedik napjára a hetvenkét
bölcs hetvenkét fordítást prezentált – és mind a hetvenkettő szó szerint megegyezett.
Ez természetesen, különösen egy ilyen monumentális szöveg esetén, lehetetlen volna
isteni beavatkozás nélkül…
Ez lett a Septuaginta (görögül: hetven; tehát kissé kerekítettek), latin rövidítéssel
LXX – amely alapját képezte a későbbi más nyelvű (főként keresztény)
fordításoknak, egyebek között a jeromosi Vulgatának. Ugyan a Biblia lefordítása
görög nyelvre manapság sokkal inkább tűnne emberfeletti teljesítménynek, semmint
gyászos eseménynek, a Talmud rabbijai tragédiaként tekintenek rá, és hasonló súlyú
bűnként említik, mint az aranyborjú bálványának elkészítését (amit a zsidók az alatt
’abszolváltak’, míg Mózes a Sinai hegyen a Tórát, a Tízparancsolatot kérte és kapta
a Mindenhatótól) – Isten igéje ugyanis innentől, a görögre fordítástól kezdve kikerült
a nagyvilágba, megszűnt a zsidók kizárólagos birtoka lenni, s utat nyitott a
hagyománytól eltérő értelmezéseknek.
Csak megjegyzésként: a Korán 1143-as latinra fordítását a muszlimok nem élik meg
gyász- és böjtnapként, viszont egyetlen kanonizált változatnak a mohamedi arab
szent írást fogadják el. (Azaz semmilyen fordítást nem ismernek el ekvivalens szent
szövegnek, csak a jobb megértét elősegítő segédanyagnak.) A zsidó rabbik is csak a
héber (és részben arám) nyelvű kanonizált Tanach-ot (Tóra, Próféták és egyéb
Írások) – ’keresztényül’: az Ó-Szövetséget – ismerik el Szent Írásnak, de fordításainak a tanulmányozását a zsinagógán és a zsidó vallási iskolákon kívül nem tiltják.
Mégis furcsa (és kissé kirekesztő…), hogy az izraeliták a Szent Könyvük más
nyelvre fordítását tragédiaként élik meg. Persze minden vallásnak szíve joga, hogyan
ítéli meg a saját rituáléit…
