A 99 Mozgalom

Mi vagyunk a 99 Mozgalom!

Magyarország következő fejezete minden magyar története lesz. A mai kiváltságosok köré berendezett ország helyett mindenkinek esélyt, mindenkinek jövőt, boldog életet kínáló hazát teremtünk. Itt az ideje, hogy új politikát építsünk, ami az ország 99%-nak érdekeit képviseli a leggazdagabbak 1%-a helyett.

Hitvallás – a 99 Mozgalom Kiáltványa

„…nem az a boldog ország, hol legtöbb gazdag ember, hanem az, hol legkevesebb szegény ember vagyon” (Deák Ferenc)

Újra kell egyesíteni Magyarországot!

Újra kell egyesíteni a hatalom által megosztott, válságoktól meggyötört, a járvány által megsebzett hazánkat!

A harmadik köztársaság sikereivel és kudarcaival, a koronavírus-járvány és a gazdasági-szociális válság kihívásaival szembesülve újra ki kell találnunk, hogyan szeretnénk együtt élni ebben az országban. Senki nem válaszolhatja meg ezt helyettünk. És végképp nem bízhatjuk ennek eldöntését azokra a kevesekre, akiknek féktelen uralma szétszakította az országot és a lehető legmesszebbre vitte a politikát attól, amiről szólnia kellene: a közös életünktől. Akik a közjó szolgálata helyett a kiváltságaik szolgálatába állították az államot. A hatalom számukra a pénz forrása, a pénz pedig a még több hatalomé. Ma 1 százaléknyi kiváltságos uralkodik a 99 százalékos többség felett.

Itt az ideje, hogy az ország lerázza magáról ezt az uralmat!

Mindannyiunknak szüksége van egy olyan Magyarországra, ahol senki sem kérdőjelezi meg a másik magyarságát, ahol senki nem bélyegzi meg, nem nézi le a másikat. Olyan Magyarországra, ahol senkinek nem kell nyomorognia, ahol sokkal könnyebb felemelkedni, és nehezebb lecsúszni. Ahol az öntudatos európai értékválasztással együtt jár a nemzet együvé tartozásának szolgálata. Ahol a szabadságot és a biztonságot az alkotmányos jogállam szavatolja, ahol a demokrácia intézményei erősebbek az erőszakos politikusoknál.

Az elmúlt évtizedek legfontosabb tapasztalata, hogy nincs stabil demokrácia összetartó társadalom nélkül. A politikai egyenlőség intézményes keretei önmagukban nem elegendőek a reménytelenség és a kiszolgáltatottság felszámolásához. A demokrácia akkor lesz tartós, ha az általa teremtett rendet a benne élők nagy többsége igazságosnak érzi. A demokrácia helyreállítása éppen ezért együtt kell járjon azzal, hogy jóvá tesszük a nagy többség által az elmúlt bő egy évtizedben elszenvedett jogi, erkölcsi és anyagi károkat. Jóvátételt Magyarországnak!

Mindannyiunknak szüksége van erre az újraegyesített Magyarországra, de most Magyarországnak van szüksége mindannyiunkra! Szükség van a konzervatívokra, mert szükség van a hagyományainkra. Szükség van a liberálisokra, mert szükség van a minden ember egyenlőségét, szabadságát és méltóságát garantáló intézményekre. Szükség van a baloldaliakra, mert égető szükség van a társadalmi szolidaritásra. És szükség van a zöldekre, mert soha nem feledkezhetünk meg az utánunk jövő generációkról.

Szükség van hivatásos politikusokra, de szükség van mindenki másra is, akik hajlandóak tenni azért, hogy jóvá tegyük Magyarországot! Vannak időszakok, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a sorsunk milyen hatalmas mértékben múlik a közös dolgainkon, azon, hogy számíthatunk-e egymásra a bajban. Most ilyen időket élünk. Magyarország polgárai most nem lehetnek egyszerűen magánemberek.

Szükség van a közös ügyeinken együtt gondolkodó és együtt cselekvő közösségekre. Ilyen rendhagyó időkben, rendhagyó közösségekre. Ennek jegyében indítjuk útjára a 99 Mozgalmat. Közösségünkhöz bárki csatlakozhat, aki híve és támogatója a változásnak, Magyarország újraegyesítésének. Célunk és hitünk nem több, nem is kevesebb: a kiváltságos kevesek 1 százalékának trónfosztása a 99 százaléknyi többség javára és érdekében. Hogy a hatalom embereit leváltsa az emberek hatalma. Hogy Magyarország fellélegezzen, megnyugodjon és mindannyiunk közös otthona legyen.

Milyen lesz a 99% Magyarországa?

SZOCIÁLIS JÓVÁTÉTEL

„A klasszikus értelemben vett, tisztességes jóléti államban a szociális jogoknak rendkívül erősnek, kikövetelhetőnek kell lenniük. […] Teljesen unikális módon létrejött a szegénységen bosszút álló állam.” (Ferge Zsuzsa)

Magyarország szociális válsággal küzd évtizedek óta, amely alapvetően szűkíti be több millió honfitársunk életlehetőségeit. Kialakult a szegénység szinte mozdíthatatlan tömbje, és bár az alul lévők számára a padló ragadós volt korábban is, az Orbán-érában szánt szándékkal el is torlaszolták a felfelé mobilitás útjait. A koronavírus-válság szociálisan érzéketlen kezelése csak tovább rontott a helyzeten és még nyilvánvalóbbá tette a rendszer hiányosságait. Amit elvett a hibás politika és a válság, azt vissza kell adni Magyarországnak! Szociális jóvátételre van szükség, a megélhetési válság felszámolására, az egyenlőtlenségek csökkentésére. Magyarországnak ma szociális demokráciára van szüksége, amely bebizonyítja, hogy lehetséges több embernek esélyt adni, lehetséges több emberen segíteni, lehet olyan országot építeni, ahol a jobb élet nem kevesek privilégiuma.

Az elmúlt tíz évben százmilliárdokat vontak ki a szociális ellátórendszerből, juttatások és szolgáltatások épültek le, váltak a korábbinál is nehezebben hozzáférhetővé. Több millióan élnek a létminimum alatt. A család- és lakástámogatások rendszere, valamint az adórendszer egyaránt a jobb helyzetben lévőket segíti, miközben a szegényeket segítség helyett megbélyegzés sújtja. A közmunkabér vagy a nyugdíjak reálérték-őrzése látszat csupán: morzsák azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a segítségre, arra a segítségre, amire Magyarországnak saját forrásaiból és az uniós támogatásokból igenis lenne ereje, ha a kormány nem folytatna szegénység- és egyenlőség-ellenes politikát, szemben a 99 százalék érdekeivel.

2022-től az új kormány, amely a mai ellenzék pártjaiból alakul majd meg, a társadalom többségét fogja képviselni. Célunk a legnagyobb igazságtalanságok mielőbbi felszámolása. Új irányt kell adni a szociálpolitikának, hogy végre a rosszabb helyzetben lévőknek járjon több támogatás. Ennek megfelelően alakítjuk át a lakáspolitikát, hogy előnyben részesüljenek a lakhatási szegénységben élők és a vagyon nélküli első lakást keresők. Emelnünk kell a mindenkinek járó családtámogatást, ki kell terjesztenünk az állami és önkormányzati szociális és mentálhigiénés szolgáltatásokat, fel kell számolnunk a gondoskodási válságot, csökkentve ezzel a nőkre nehezedő terheket. A rokkantnyugdíjasokat kárpótolni kell az elmúlt évtizedben elszenvedett, alkotmányellenes döntésen alapuló sérelmeikért, az öregségi nyugdíjasok számára pedig biztosítanunk kell annak a törvényi garanciáját, hogy ha emelkednek a bérek, akkor ezt az ellátásuk összege is követni fogja.

Valljuk, hogy a szociálpolitika a társadalom egészének jóllétét szolgálja, azt, hogy mindenkinek legyen joga és módja kikerülni a szegénységből, illetve elkerülni azt, s hozzájuthasson azokhoz a képességekhez, amelyek birtokában saját sorsát megválaszthatja és a közösség hasznos, megbecsült tagjaként élhet. Jól működő, a társadalmi szolidaritás elvét a gyakorlatba ültető intézményeket kell létrehoznunk, és olyan minimumgaranciákat alakítunk ki, amelyek biztosítják mindenki számára a megélhetés elfogadható szintjét. Ez nem csupán szociális, hanem emberiességi és civilizációs kérdés is: a méltósággal élhető élet áll elveink és terveink középpontjában, legelsősorban ennek az elvárásnak kell megfelelnünk.

IGAZSÁGOS GAZDASÁGPOLITIKA

„Miközben kevesek jövedelme hatványozottan növekszik, a többség egyre távolabb kerül e szerencsés kisebbség jólététől.” (Ferenc pápa)

Ma Magyarországon a gazdaságpolitika az 1% gazdaságpolitikája: valójában a rendszer kegyeltjeinek, a kiválasztottak szűk körének kedvez. Legfőbb célja a lojális fideszes oligarchák támogatása és a külföldi nagytőke jutalmazása. Az orbáni gazdaságpolitikának a Mészárosok, Tiborczok, Garancsik és társaik gazdagodása többet ér, mint a válság miatt bajba jutottak megsegítése, többet ér, mint a munkavállalók tisztességes bére, többet ér, mint a kisvállalkozások megsegítése, és ezerszer többet, mint a jövőért felelősséget vállaló zöld gazdasági fordulat végrehajtása. A mi gazdaságpolitikai ajánlatunk a többieknek, a morzsákkal jóllakatott 99%-nak szól.

Miközben a Fidesz „magyar modellről” és az unortodox megoldásokról szónokol, a maga szempontjából legkönnyebb utat választotta: alacsony bérű, kizsákmányolt munkavállalók tömegével nevezett be a világgazdaság versenyébe, amelynek hasznát a multinacionális cégek és a kormány telhetetlen klientúrája fölözi le. A munkaerő elvándorlása pontosan jelzi e megközelítés korlátait. Mindez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy a kormány változtasson a hozzáállásán. Az emelkedő árak, különösen az elszabaduló élelmiszerárak miatti egyre nehezebb megélhetés, és a magas jövedelműeket egyoldalúan kedvezményező – eközben pedig a kiskeresetűeket súlyosan megterhelő – 15 százalékos szja-kulcs egyaránt a társadalmi egyenlőtlenségek folyamatos növekedéséhez járul hozzá. A jövedelmi egyenlőtlenségek mellett az utóbbi évek NER tőkefelhalmozó politikája nem a rendszerváltás veszteseit hozta jobb helyzetbe, hanem az Orbán-hű oligarchákat. Itt az ideje, hogy az eddigi nyertesek szolidaritást mutassanak a társadalom 99%-ával: adót vetünk ki az óriás vagyonokra!

Az új kormány átfogóan felülvizsgálja az adórendszert, helyreállítva annak progresszivitását. Meggyőződésünk, hogy a teljesítmény ösztönzése akkor is lehetséges, ha az, aki teheti, nagyobb részt áll közös költségeinkből. Ez ugyanis mindenki számára megtérül a képzettebb, egészségesebb, s Magyarországon maradó munkaerő formájában. Az itthon maradáshoz nélkülözhetetlen a dolgozói szegénység felszámolása, a nettó minimálbér drasztikus emelése. Elkötelezettek vagyunk amellett is, hogy erősítsük a munkavállalók jogait, az új kormány folyamatos együttműködést vállal a szakszervezetekkel. A jó döntések biztosítéka az érdekeltek véleményének megismerése, meglátásaik beépítése a kormányzati lépésekbe.

A gazdaság versenyképességét nem a gyenge forintárfolyam és az alacsonyan tartott bérek kell, hogy jelentsék, hanem a tudás, a technológia alapú magas hozzáadott érték. Az államnak nem az a dolga, hogy extra alacsony adókkal olcsóbbá tegye a nagyvállalatok működését, hanem az, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtson, infrastruktúrát működtessen, olyan szociális-oktatási-egészségügyi környezetet teremtsen, amely növeli a munkatermelékenységet. Kiszámítható kereteket biztosítunk a gazdaság szereplőinek, jogbiztonságot teremtünk gazdasági értelemben is. A gazdaság versenyképessége növelésének kulcsa a humán tőke fejlesztése. Az emberek jóllétét nemcsak a jövedelem által elérhető anyagi jólét határozza meg, hanem az is, hogy munkavállalóként milyen körülmények között dolgozik. Igazságos és emberközpontú munkaviszonyokra van szükség, szakítani kell azzal a gondolkodással, amely túlhajtott, bármikor lecserélhető, statisztikaként számontartott munkaerőként tekint az emberekre. Gazdaságösztönző politikánk középpontjában a kis- és középvállalkozások állnak, illetve az ő együttműködésük, partneri viszonyuk a globális gazdasági szereplőkkel. Célunk, hogy ne csak kis fejlettségi szigetek, hanem az ország gazdaságának legnagyobb része képes legyen kapcsolódni a legfejlettebb gazdasági szereplők tevékenységéhez a kölcsönös előnyök jegyében, a tudás, a képzettség, a kreativitás révén.

A DEMOKRÁCIA ÉS AZ AUTONÓMIÁK MEGERŐSÍTÉSE

„A demokráciának, a nép uralmának előfeltétele az, hogy az alávetettek megszabaduljanak a felettük kialakult hatalmi és uralmi szerkezetek társadalmi… lélektani nyomása alól. Meg kell tapasztalniok, hogy az úr és szolga viszonya nem szükségszerű és nem megdönthetetlen.” (Bibó István)

Az Orbán-rendszer az egyik legnagyobb pusztítást a jogállam és az ettől elválaszthatatlan társadalmi autonómiák világában vitte véghez. A kizárólagos hatalomgyakorlás útját állni hivatott független intézmények meggyengítése, ezekből a demokrácia iránt elkötelezett személyiségek eltávolítása az első pillanatban megkezdődött, és mára csak mutatóban maradtak a jogállam hívei a magyar állam igazgatásában. A jogállami védettségek hiánya miatt lehet elrabolni komplett gazdasági ágakat, einstandolni cégeket, törvényesíteni a rendszerhű figurák országos és helyi szintű lopásait, vagy éppen az állami vagyon példátlan kiszervezését.

Számos területen a Fidesz saját politikai logikájának kizárólagos érvényesítésére tesz újabb és újabb kísérletet, így a tudományban, a kultúrában, a vallási életben, a sportban, a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásban. Súlyos sérelmek érték az elmúlt évtizedben az önkormányzatiságot is, amelyek jóval a 2019 utáni nyílt gazdasági polgárháború előtti időre nyúlnak vissza. A kormány már 2010 után elkezdte az önkormányzatok jogköreinek szisztematikus felszámolását a feladat- és tulajdonelvonással és a párhuzamos kormányzati igazgatási rendszer kiépítésével, amely azonban nem az állampolgárok érdekeit, hanem a politikai irányítás közvetlenségét szolgálja. Különösen súlyos következményekkel jártak a szabad sajtó elleni támadások, kezdve a közszolgálatiság teljes felszámolásával az állami rádióban és televízióban és a független hírügynökségek ellehetetlenítésével, folytatva a teljesen egyoldalú médiahatóság létrehozásával. Ez a szerv szó nélkül tűrte a kormányt kiszolgáló „üzleti” körök behatolását független lapok, portálok tulajdonosi struktúrájába, azzal a céllal, hogy az adott médiumot átállítsák vagy felszámolják.

Helyreállítjuk a kormányzás demokratikus és jogállami jellegét. A részvételi demokrácia új eszközeit honosítjuk meg. A kormányzati munkában kiemelkedő szerepet biztosítunk az átláthatóságnak és a társadalmi párbeszédnek. Tiszteletben tartjuk a szakmai és területi autonómiákat. Megszüntetjük az egyénre szabott jogalkotást: kiszámítható és stabil, normatív jogszabályi környezetet teremtünk. Olyan intézményépítésbe kezdünk, amely okos szabályozással és elkötelezettséggel kellő ethoszt teremt ahhoz, hogy ne fordulhasson elő még egyszer a jogállamiság lebontása.

Tégláról téglára lebontjuk a jelenlegi kormánypártok által folyamatosan épített antidemokratikus mélyállamot. Visszaszerezzük a választók bizalmából hatalmat gyakorló kormányzat mozgásterét a nemzeti vagyon és a közpénzek, valamint a közpolitika alkotása és végrehajtása felett. Nem fogadjuk el legitimnek a következő választáson indokolatlanul túlnyúlva adott koncessziókat, közbeszerzéseket, vagyonkimentéseket: a választóktól származó demokratikus legitimáció teljes súlyával vetünk be minden szükséges jogi eszközt a népnek felelős kormányzás lehetőségének helyreállítása érdekében.

Az új kormány legfontosabb feladata, hogy ismét jogállamot teremtsen Magyarországon, és megerősítse az autonómiákat az országban. Az élet minden területét kedvezően érinti majd, ha a hatóságok végre ismét politikai hovatartozásra való tekintet nélkül üldözni fogják a bűnt, miközben a médiában érvényre jutnak a tisztességes versenyt szolgáló jogi és piacszabályozási feltételek, egyúttal a közhivatalok a klientúra helyett az állampolgárok szolgálatát állítják tevékenységük középpontjába. Teret fogunk adni az önkormányzatoknak, hogy az emberekhez legközelebbi fórumon születhessenek a hétköznapi életet leginkább érintő döntések. Biztosítjuk, hogy ezek végrehajtására pénz és jogkör egyaránt rendelkezésre álljon. A civil szervezetek, érdekképviseletek az új kormánynak nem ellenfelei, hanem partnerei lesznek akkor is, amikor éppen vitatkozunk. Fontos számunkra az egyházakkal és a határon túli magyar szervezetekkel való jó kapcsolat is, de nem azon az alapon, mint most, hogy a kormány politikai céllal lényegében saját magához láncolja ezeket a szervezeteket, amelyek aztán foglyul ejtik az egész közösséget. Mi a társadalom valódi, saját hangjának fogunk teret nyitni. Abban hiszünk, hogy a kormány nem tudhatja jobban, mit akar a társadalom, a jó döntéseknek pedig elengedhetetlen feltétele, hogy meghallgassuk és meghalljuk az emberek és szervezeteik hangját.

A VIDÉKI MAGYARORSZÁG FELEMELÉSE

„…azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen…” (Göncz Árpád)

Habár a Fidesz gyakran tünteti fel magát a vidéki magyar társadalom kizárólagos képviselőjeként, valójában a magyar vidéknek tett ígéreteit nem teljesítette egy évtized alatt. Nem épült ki a magyar gazdák gazdaságilag és környezetileg egyaránt fenntartható, a vidéki életformának új értelmet adó, a kistelepülések reneszánszát megalapozó új birtokszerkezete és országos érdekvédelme. Ehelyett az Orbán-rendszer az egyik legrosszabb magyar történelmi tradíciót, a nagybirtokrendszert állította vissza új formában, amelynek révén a NER klientúrája szó szerint, fizikailag, tulajdonjogi értelemben is birtokolja Magyarország területének jelentős részét. Mindeközben a kistelepülések semmivel sem váltak életképesebbé, nem tértek vissza a falvakba az alapvető közszolgáltatások, az iskola, a posta, a helyben lakó orvos, nem javult a helyközi közlekedés. Számos helyen a legalapvetőbb piaci szolgáltatások is hiányoznak, jó, ha van legalább egy kisbolt, ahol esetleg még újságot is árulnak, és szinte teljesen eltűntek a helyi közösségi élet színterei. Egy-egy első világháborús emlékmű, letérkövezett főtér és virágos körforgalom a helyi közösség büszkeségének számít, de azt is látnunk kell, hogy ez hiánytünet. Pontosan ez az, aminél a vidéki Magyarország többet érdemel.

A vidéki Magyarországon valójában kevesek vagyona és mások felett gyakorolt hatalma szélesedett, miközben sokak kiszolgáltatottsága vált szinte végtelenné. Az új nagybirtok által kínált állások és a helyi hatalom által kiporciózott közmunka olykor előrelépésnek tűnhet, azonban az uniós forrásbőség közepette ezek csupán morzsák, amelyeket a kormány a vidéki lakosságnak juttat a jól szervezett és elérhető oktatás, egészségügy, közlekedés, minőségi lakhatás és közösségi élet helyett. Nem véletlen, hogy a fogadkozásokkal szemben a kormány nem tudta megállítani a vidéki népesség elvándorlását: aki teheti, továbbra is menekül. Azt sem tudta a kormány elérni – mert nem is tett érte semmit –, hogy az ország négy legszegényebb régiója, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl kiszabaduljon az Európai Unió húsz legszegényebb régiójának dicstelen köréből.

A jelenlegi kormány vidékpolitikája az alamizsna, a miénk az átfogó vidékfejlesztés lesz. Felül kell vizsgálni az elmúlt évtized birtokpolitikáját és a mostanra kialakult megdöbbentő egyenlőtlenségek törvényes alapjait. Kiskirályságok helyett az életképes birtokok, családi gazdaságok és a kölcsönös érdekeken alapuló szövetkezés hívei vagyunk, amit nem kikényszeríteni, hanem ösztönözni szeretnénk. A vidék ugyanakkor ma már távolról sem kizárólag a mezőgazdaságról szól, éppen ezért van szükség a kistelepülések élhetőségéhez az elérhető jó minőségű oktatásra, egészségügyre, a közösségi közlekedés fejlesztésére, hogy a vidéken élő emberek szükségleteik szerint kapcsolódhassanak be az ország vérkeringésébe. Támogatni fogjuk a helyi vállalkozásokat, amelyek élettel töltik meg a falvakat, és arra is erőfeszítéseket teszünk, hogy ezek a vállalkozások együttműködési lehetőséget találjanak a nagyobb gazdasági szereplőkkel. A vidéki polgárosodás megerősítéséhez az agráriumot meghaladó területeken is gazdasági biztonságot kell teremteni, több lábon álló, sokszínű vidéki gazdaságot kell kialakítani, a tájat vonzó állapotban kell megőrizni, és az infrastruktúrát a kor színvonalára kell fejleszteni. A méltányos, hatékony, megfizethető és fenntartható közlekedés minden magyar embert megillet. Olyan közösségi közlekedést építünk, amelyben a vasút és a közúti közlekedés szerves, egymásra építő egységet alkot: nagyobb távolságokra kiszámítható, pontos menetrendet tartó vonatokkal, a pályaudvarokig pedig modern, alacsony károsanyag-kibocsátású buszokkal utazhatunk.

Támogatjuk a helyi tradíciók ápolását, a lokális közösségek magukra találását, a kistelepülési közélet szárba szökkenését. Nekünk nem az a célunk, hogy izoláljuk és leuraljuk a vidéki Magyarországot, hanem az, hogy közelítsük egymáshoz a város és a vidék világát, növeljük az együttműködést, az átjárhatóságot, javítsuk a kistelepüléseken élők élethelyzetét, vonzóvá, választásra érdemessé tegyük a vidéki életformát is Magyarországon.

EURÓPAI SZÍNVONALÚ EGÉSZSÉGÜGY

„Az elérhető legjobb egészségi állapot élvezete minden emberi lény alapvető jogainak egyikét alkotja, bármilyen legyen is faja, vallása, politikai nézete, gazdasági vagy társadalmi helyzete.” (WHO)

Aki szegényebb, az kevesebb ideig él és élete során rövidebb ideig egészséges. Aki elmaradottabb településen vagy régióban él, évekkel korábban meghal. Ez a mai magyar valóság. A magyarországi egyenlőtlenségek életévekben fejezhetők ki, részben azért, mert a szegényebbek közül sokkal többen végeznek egészségkárosító munkát, részben azért, mert számukra sokkal nehezebben elérhető és megfizethető a minőségi egészségügyi szolgáltatás. Ezek a hazai társadalmi viszonyok legkeményebb, legdurvább tényei. A koronavírus-járvány csak megerősíti annak relevanciáját, hogy a politika középpontjában az embernek kell állnia, ezen keresztül pedig az egészségben töltött életévek maximalizálásának.

Magyarországon ma, európai összevetésben, az egyik legalacsonyabb az egészségügyi kiadások aránya a nemzeti össztermékből, és ezen belül is alacsony a közkiadások mértéke. Az állam egyszerűen keveset költ az egészségügyre, az embereket arra kényszeríti, hogy oldják meg maguk azt is, ha betegek, és azt is, ha egy családtagjuknak tartós ápolásra, gondozásra van szüksége. Ezekkel a teljesen hétköznapi problémákkal küzd szinte minden magyar család, mert magának kell eltalálni, hova forduljon, és sokkal rosszabb esélyük van azoknak, akik kevesebb pénzzel és kevesebb ismeretséggel rendelkeznek.

Bármilyen egyszerűen is hangozzék, az egészségügynek ma elsősorban pénzre van szüksége: európai szintre kell emelni a GDP-arányos egészségügyi költést, de nem mindegy azonban, hogyan költjük ezt el. Modern épületek is kellenek, de üres kórházakkal, ahova nem lehet dolgozókat verbuválni, nem sokra megyünk. Az egészségügyi beruházásoknak nem az a célja, hogy az Orbán-rendszer betonozási és térkőbizniszét szolgálja ki. Viszont emelni kell a szakdolgozók bérét, meg kell újítani az eszközparkot, be kell tölteni a két megyényi üres háziorvosi státust. Meg kell erősíteni az alapellátást a helyi igényekhez és lehetőségekhez igazodó ellátási formákon, az alapellátásban dolgozó szakdolgozók számának növelésén, illetve a praxisközösségek terjesztésén keresztül. A megerősített alapellátással levesszük a felesleges terhet a szakellátásról és a sürgősségi osztályokról, amelyek így a valódi feladatukra tudnak koncentrálni.

A szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek szomorú élmezőnyébe tartozó országként óriási jelentősége van a szűrővizsgálatoknak, amiként a – társadalmi frusztrációk lecsapódásaként tömegesen kialakuló – pszichés betegségek időben történő felismerésének és kezelésének is. A következő évek során rendkívül fontos lesz a poszt-Covid állapotok szűrése, felismerése és ellátása is, valamint a szétvert népegészségügyi intézményrendszer újbóli felépítése, megerősítése, emellett szakmailag megalapozott pandémiás forgatókönyvek kidolgozása esetleges későbbi válsághelyzetekre.

A koronavírus-járvány megmutatta, hogy az egészségügyben dolgozók hivatástudata az önfeláldozásig menően példamutató, mi azonban elsősorban megbecsülni szeretnénk őket. Ez jó nekik is, és ez a jó a társadalom egészének is. Jól szervezett, az állampolgárok számára átlátható, a forrásokat szakmai szempontok szerint összpontosító egészségügyi rendszerre van szükségünk, amely nem annak függvényében gyógyítja meg az embereket, hogy ki tudja kifizetni a magánrendelést vagy kinek van nagyobb esélye ismerősök révén eljutni egy specialistához. Mindenkinek jár, hogy a lehető leghamarabb a legjobb ellátásban részesülhessen: ez nem kegy, hanem jog. Az új kormány feladata mindenekelőtt a jól működő, mindenki által elérhető, magas színvonalú ellátást nyújtó közegészségügy létrehozása lesz. Ehhez joga van az embereknek, akiknek adóiból, járulékaiból működik az egészségügy. Az alapvető emberi minimumhoz tartozik, hogy mindenkinek legyen esélye egészségesen és hosszú ideig élni, bárhová is született az országon és a társadalmon belül.

ESÉLYTEREMTŐ OKTATÁS

„Állampolgárok helyett engedelmes rabszolgákat nevelünk, ami súlyos bűn, mert roncsolja a nemzeti létet.” (Vekerdy Tamás)

Mindaz, amit 2010 után az Orbán-rendszer az oktatás területén tett, évtizedekkel veti vissza Magyarország fejlődési lehetőségeit. Az ideológiai szempontok egyre gyakoribb beszüremkedése a tananyagba, a tankönyvpiac letaposása, a központosított oktatásirányítási rendszer, a pedagógusok szinte katonai rendbe szervezése, a valódi érdekképviseletek elleni elszánt kormányzati küzdelem, s mindeközben a gyerekek életkori, pszichológiai sajátosságainak háttérbe szorítása jellemzi a jelenlegi oktatási rezsimet. Szó sincs gyerekközpontú, készségekre fókuszáló oktatásról, a huszonegyedik század technológiai eszközeinek szerves bekapcsolásáról a tanításba, tanulásba.

A járvány idején kényszerűen elrendelt digitális oktatás rávilágított arra is, hogy a legszegényebb gyerekek nemhogy hátrányt szenvednek, de egyenesen ki is esnek az oktatási rendszerből, ha szociális okokból nem rendelkeznek a – ma már a hétköznapi életben is nélkülözhetetlen – technikai eszközökkel és internet-hozzáféréssel. Ugyanezek a gyerekek azok, akik a jelenléti oktatás során a legtöbbet küzdenek a tananyaggal, mert hátránnyal indulnak az elsajátításában. Mindennek következtében tehetségek ezreit nem ismeri fel, pazarolja el és veszíti el az ország, amely pedig oly büszke a magyar agy erejére.

A mai Magyarországon az oktatásnak olyan átalakításra van szüksége, amely az oktatási rendszert képessé teszi mindarra, amihez ma csak kerülő úton juthatnak hozzá a gyerekek és a szülők. Alapvető nemzeti érdeknek tartjuk a kreativitást előtérbe helyező pedagógiai megoldások, a minőségi nyelvoktatás, a digitális írástudás és a szövegértés fejlesztésének támogatását. Előtérbe kell helyezni a tanulni tudás képességének fejlesztését, a személyre szabott oktatási megoldások alkalmazását, a különleges nevelési igényű gyerekek oktatásához szükséges módszerek és asszisztencia rendszerszintű hozzáférhetőségét, a hátrányos helyzetű gyerekek integrált felzárkóztatását, az iskolát megelőző integrációs programok működtetését is.

Mindehhez a tanárok és az intézmények autonómiája, a bérek emelése, a gyerek-tanár-szülő viszony új alapokra helyezése, a tudásról alkotott fogalmaink átértékelése, a tanárképzés gyökeres átalakítása, a szegregációs mechanizmusok következetes felszámolása szükséges. Az iskolák működtetése terén is fontosnak tartjuk, hogy az új kormány együttműködjön az egyházakkal, az azonban elfogadhatatlan, hogy az állam kisebb mértékben támogatja a saját intézményeit, mint az egyházakéit.

Az állami érdekek, azaz a teljes magyar politikai közösség érdekeinek érvényre juttatását kell középpontba állítanunk a felsőoktatásban is. A jog erejével vizsgáljuk felül az egyetemek és velük együtt az állami vagyon példátlan kiszervezését, amelyről bizonyosan kijelenthető, hogy nem szolgálja a színvonalas tudományos kutatás és a magas szintű oktatás célját, miként a felsőoktatási autonómiát sem. Szabad ország, szabad egyetem: nívós tudományos tevékenység, amely az egész nemzet javát szolgálja, csakis ott folytatható, ahol politikai szempontok nem kötik meg az oktatók, kutatók, hallgatók kezét és gondolkodását. Ugyanezt tartjuk érvényesnek a közoktatásra is, ahol a valódi érdekképviseleteket támogatjuk, és felszámoljuk a jelenlegi bürokratikus irányítási szerkezetet.

ZÖLD MAGYARORSZÁG

„Egyszerre kell szolgálnunk azokat, akik félnek a hónap végétől, és azokat, akik félnek a világ végétől.” (Nicolas Hulot)

Az elmúlt bő évtizedben semmilyen jel nem mutatott arra, hogy az Orbán-kormány megértette volna az éghajlati és ökológiai válság súlyát, és a zöld célkitűzéseket valóban komolyan venné. A kormány által kialakított gazdasági növekedési modell középpontjában a rendszer klientúrája által birtokolt építőipar áll, amelynek útjából még a meglevő gyenge jogszabályi és intézményi környezeti korlátokat is eltakarították. A magyar kormány visszahúzó erő az európai klímacélok megfogalmazásában, viszont az atomenergia egyik legelszántabb támogatója, amelynek hazai zászlóshajója a teljesen átláthatatlan, orosz geopolitikai célokat szolgáló atomerőmű-biznisz, egyre növekvő költségekkel. Minimális a lakossági energiatakarékossági programok szerepe, ráadásul ezeket nem kapcsolták össze a lakástámogatási rendszerrel sem. Emellett a levegőszennyezettség mindennapos egészségi kockázat a lakosságnak, súlyos terhet jelent az egészségügyi ellátórendszernek, és évente több mint tízezer magyar halálát okozza.

2022-től az új kormány számára kiemelt terület lesz a klímavédelem, valamint a társadalmi és a környezeti fenntarthatóság. A kormányzás minden területét át kell, hogy hassa a fenntarthatóság melletti elköteleződés. A zöld átmenethez példátlan lehetőséget jelent Magyarország számára az európai uniós helyreállítási alap és az új hétéves költségvetési ciklus, amelyeknek egyaránt meghatározó iránya a klímavédelem és a zöld gazdaság fejlesztésének támogatása.

Támogatjuk a megújuló, nem környezetszennyező energiaforrásokat. Mindeközben ösztönözzük a lakosság energiatakarékos közlekedését, lakhatását, beépítve a klímavédelmi szempontokat a lakásépítési és -felújítási programokba, a település- és közlekedésfejlesztési tervekbe. A klímaválság jelenlegi szakaszában szép szavaknál sokkal többre van szükség, sajnos nem elégedhetünk meg azzal, ha harcolunk a műanyag szívószálak ellen. Alapvetően felül kell vizsgálni környezeti szempontból is a hazai hulladékgazdálkodást, de a gazdasági szereplőkkel partnerségben át kell tekintenünk a Magyarországon zajló ipari és mezőgazdasági tevékenységek teljes spektrumát, hogy a szükséges zöld átalakításokat végrehajthassuk, és a magyar gazdaság klímabarát, körforgásos irányba való átalakítását megvalósítsuk. Megóvjuk és helyreállítjuk Magyarország természeti örökségét, értékes és pótolhatatlan természeti rendszereit.

Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a zöld átmenetnek igazságossági, egyenlőtlenségi szempontokat is figyelembe kell vennie. Nem hárulhat a fenntarthatósági fordulat terhe a rosszabb helyzetben lévő társadalmi csoportokra. Alkalmazni fogjuk a szennyező fizet elvét, mert megengedhetetlen, hogy egy-egy gazdasági szereplő profitjának környezetkárosító következményeit az emberek és más vállalkozások adóiból fizessük meg. Kiemelten fontosnak tartjuk az energiaszegénység elleni küzdelmet: az energiahatékonysági programok egyszerre szolgálnak fenntarthatósági és szociális szempontokat. Nemcsak szavakban kívánunk a nemzetközi környezetvédelmi tárgyalások progresszív szereplőivé válni, hanem tényleges hazai intézkedésekkel is hozzá fogunk járulni ahhoz, hogy a világ és a Kárpát-medence az évszázad végére is élhető terület maradjon. Meggyőződésünk, hogy a zöld gazdaság és a klímavédelem nem teher a gazdasági életen, hanem lehetőség a vállalkozások számára, ahol megtalálják a számításukat – miközben azt is meg kell értenünk, hogy csakis a fenntarthatósági szempontokkal összhangban tudjuk az ország jövőjét biztosítani.

ÁTLÁTHATÓSÁG ÉS KORRUPCIÓ ELLENI HARC

„Aki lop, az tolvaj, s az ok, amely őt lopásra bírta, akármilyen legyen is, a tolvaj nevet nem törli le róla.” (Széchenyi István)

A Fidesz e területeken volt a legaktívabb, itt nyújtotta az ország számára egyik legkárosabb teljesítményét. A korrupció, vagyis a közjavak politikai kapcsolatok révén történő magánjavakká változtatása a mai Magyarországon nem eseti, hanem iparszerű, nem egy-egy „megtévedt” szereplő botlása, hanem a rendszer lényegéhez tartozik. Miként az is, hogyan lehet ezeket az aktusokat minél tovább eltakarni a nyilvánosság elől, vagy olyan helyzetet teremteni, hogy csak utólag, a lopás törvényesítését követően lehessen kikövetkeztetni, ki gazdagodott az emberek rovására. A lopás méretei is megdöbbentőek, hiszen nem közbeszerzésekből leeső öt-tíz-húsz százalékos „alkotmányos költségekről” van szó, hanem hatalmas állami részvénypakettek, egész cégek, vagy akár teljes gazdasági ágazatok átjátszásáról. A szervezett rablásnak ezt a rendszerét az új kormánynak azonnal fel kell számolnia, és olyan helyzetet kell teremtenie, hogy az igazságszolgáltatásnak módja legyen visszaszerezni a közjavakat a magyar társadalom számára.

Az átláthatóság hiánya – gyakran szoros összefüggésben a korrupcióval – minden területen elképesztő méreteket ölt. Törvénnyel nehezítették meg az Orbán-rendszerben, hogy a független sajtó közadatokhoz juthasson hozzá. Éjjel benyújtott salátatörvények tartalmaznak alapvető rendelkezéseket, kormánypárti egyéni képviselői indítványokkal kerüli meg a kormány a társadalmi egyeztetési kötelezettséget, a menekültügyi és a járványügyi veszélyhelyzet tetszőleges hosszabbításával pedig általános rendeleti kormányzást vezettek be, ami azt jelenti, hogy mára végképp a teljes önkény uralkodott el.

Az új kormány egészen más módon kívánja megszervezni az ország vezetését. Számunkra alapelv a döntések nyitottsága, ami teljes összhangban van azzal a célkitűzésünkkel, hogy az érintetteket, érdekképviseleteket, társadalmi szervezeteket rendszeresen meghallgassuk, bevonjuk a döntések előkészítésébe. Sőt, ennél többet is fogunk tenni: növekvő mértékben szeretnénk támaszkodni az állampolgárok részvételére, de nem álkonzultációk, hanem a valódi véleménynyilvánítás útján. Az új részvételi módszerek fontos gyakorlóterepei az önkormányzatok, ahol már most is számos részvételi kísérlet zajlik, az új kormány ezek országos politikai alkalmazására törekszik majd. Amellett, hogy így széles kör érezheti magáénak a végső döntéseket, a folyamatos nyilvánosság a legfontosabb biztosítéka annak, hogy a korrupciót visszaszorítsuk és legyőzzük.

Régi adósságokat is törlesztenünk kell az átláthatóság terén, mivel az elmúlt harminc év politikai osztályának közös szégyene, hogy ez még most is téma: az ügynökakták teljes nyilvánossága, kutathatósága és megismerhetősége nem halasztható tovább. Ennek gyakorlati jelentősége is lehet, hiszen a mindmáig rejtett érdekszövevények feltárása módosíthatja képünket arról, hogy mi miért történt a közelmúlt Magyarországán. Egyúttal fontos szimbolikus lépésnek tartjuk a teljes aktanyilvánosságot, amely azt az üzenetet hordozza, hogy még Magyarországon is lezárható a múlt, kimondható a felelősség, és lehetőség van a továbblépésre. Erre a közös élményre talán most nagyobb szüksége van a magyar társadalomnak, mint valaha.

A MAGYAR NEMZET HELYE A VILÁGBAN

„Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként – lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.” (Antall József)

A magyar emberek legnagyobb része elszántan Európa-párti, a Fidesz kitartó Unió- és nyugatellenessége ellenére is. Az ezt egymás után, évek óta megerősítő felmérések világosan mutatják, hogy Magyarország – dúljanak a különböző táborok között bármilyen elkeseredett viták is – a nyugat részeként képzeli el magát, és joggal tarthatjuk a harminc évvel ezelőtti rendszerváltás nagy eredményének a „kompország” megérkezését a nyugati oldalra.

E kiindulópontból kell szemlélnünk azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Orbán-rendszer tesz, hogy miközben learatja a nyugati szövetségi rendszerekből származó előnyöket, egyidejűleg kétes és veszélyesen szoros, Magyarországot alávetett helyzetbe sodró kapcsolatokat alakítson ki a keleti birodalmakkal és a közép-ázsiai diktatúrákkal. Nem lehet nem észrevenni azt a hangnemet, ahogyan a Fidesz az amerikai vagy európai uniós bírálatokra reagál, közben pedig azt a negédességet, amellyel az orosz és a kínai politikai befolyásszerzést, vagy az azeri és török tekintélyelvű rendszerek lépéseit üdvözli.

Magyarország új kormánya számára az lesz a legfontosabb, hogy megerősítsük a bizalmat nyugati szövetségeseinkkel, biztosítva megbecsült helyünket a szabad és a szabadságért küzdő világ országainak körében. Új korszakot kell nyitni a külpolitikában is: arra törekszünk, hogy Magyarország ne a probléma része, hanem a megoldás része legyen minél több esetben a világot és Magyarországot közvetlenül érintő folyamatokban. Magyarország két értékalapú szövetség tagja: a NATO-nak és az Európai Uniónak, és mi hívei vagyunk az euro-atlanti szövetségi rendszernek és az európai együttműködés elmélyítésének. Ez az elkötelezettség nemhogy kizárná a magyar nemzeti érdekek szolgálatát, de ez egyenesen a legfőbb nemzeti érdek – amitől még konkrét ügyekben lehetnek vitáink partnereinkkel, amelyeket a magyar emberek javára fogunk lefolytatni. Ez a két értékalapú szövetség az, amely Magyarország külpolitikai mozgásterét meghatározza, és e két értékelvű szövetség keretein belül folytatunk kiszámítható, elvszerű külpolitikát. Magyarországnak ezen szövetségek határain kívül is számos nemzeti érdeke van. Ezeket a nemzeti érdekeket minden esetben követni fogjuk, és ezeket a nemzeti érdekeket mindig úgy fogjuk képviselni, hogy az összhangban legyen az értékalapon megszerzett szövetségeseinkkel.

Az is nemzeti érdek, hogy Európa szolidárisabb és szociálisabb legyen, és a hazánk felzárkózását szolgáló uniós források ne a NER gazdasági és politikai elitjét, hanem a magyar emberek érdekét szolgálják. Az uniós források olyan történelmi lehetőséget biztosítanak az országon belüli különbségek felszámolására, és a felzárkózásra először is a közép-európai partnereinkhez, majd Nyugat-Európához, amilyen még sosem adódott. Fontosnak tartjuk, hogy az Európai Unión belül szorosan együttműködjünk közép-európai társainkkal, akikkel nemcsak történelmünk, hanem az érdekeink is közösek. Mindemellett, a világ valamennyi országához hasonlóan, együttműködésre törekszünk a felemelkedő ázsiai, dél-amerikai, afrikai országokkal, ám ez csakis egyenrangú kapcsolatokat, a kölcsönös gazdasági és kulturális előnyök megtalálását szolgálhatja, és semmiképpen sem vezethet a demokrácia iránti elvi elkötelezettségünk feladásához.

Újra kell egyesíteni a magyar nemzetet is. Senki sem kérdőjelezheti meg a másik magyarságát, senki sem bélyegezheti meg a másikat, sem a haza, sem a haladás nevében. Megosztás helyett összefogásra van szükség a nemzetpolitikában is: az egyetemes magyarság összetartozását erősítő politika mellett állunk ki. Magyarország számára kiemelt feladat, és egyben lelkiismereti kérdés is a határon túli magyarokhoz való viszony rendezettsége, a nemzet kulturális, nyelvi együvé tartozásának szolgálata. Szívünkön viseljük a szomszédos államokban élő magyarok, a világban szétszóródott magyar diaszpóra és az utóbbi bő évtizedben nyugatra vándorló százezrek sorsát egyaránt. A határon túli magyar közösségek élénk kulturális tevékenységének és pezsgő közéletének támogatása közös nemzeti érdek, ugyanakkor véget kell vetni annak, hogy a budapesti kormány saját politikai céljai mentén dönt a határon túli szervezetek támogatásáról. A hazai politikai ellentétek exportálása felmérhetetlen károkhoz vezet.

Minden esetben fellépünk a magyar kisebbségekkel szembeni intézkedések ellen. Célunk ugyanakkor a békés, barátságos, bizalomra épülő szomszédsági politika, élénk helyi, településközi, gazdasági és kulturális kapcsolatokkal.

Forrás: a 99 Mozgalom honlapja