Mostanra már mindenki tudja, hogy tegnap Orbán Anita külügyminiszter kiutasított tíz, kémkedéssel alaposan gyanúsítható orosz diplomatát Magyarországról. Erre ki-ki a maga módján reagált, de azt hiszem annyiban biztosak lehetünk, hogy nagyon kevesen lepődtek meg ebben a kis lángoktól öleltben attól a hírtől, hogy a budapesti orosz nagykövetségen kémkedés folyt (és nyugalom: a jövőben is így lesz).

Az én olvasóim csodálkozhatnak a legkevésbé, ugyanis még a választások előtt, egészen pontosan április nyolcadikán megírtam a The Insider és az Agentsztvo nyomán, hány és miféle hírszerző dolgozik az orosz követségen, milyen viszonyban vannak a külvilággal és egymással, sőt, még a nevüket is közöltem.

Ez az írás tegnap sajátos ódon született újjá: bizonyos oldalak saját felfedezésükként közölték az áprilisi információkat, ami azért kínos, mert érdekes módon pont arra a két forrásra támaszkodtak, amelyeket én jelöltem volt meg annak idején, és amelyeket a magyar sajtóban kizárólag én hoztam össze ugyanabban az írásban. Sőt, akkortájt rajtam kívül csak a Kontroll foglalkozott egyáltalán ezzel a kérdéssel. Tehát akár tőlem vették az adatokat, akár a Kontrolltól – ugyanazokat az információkat használták ők is, amiket mi, az én írásom aznap a déli órákban jelent meg, a Kontrollé este 22:41-kor – illett volna megjelölni a forrást.

Nem baj, majd legközelebb (sem) teszik meg.

Mindenesetre nálam is, a Kontrollnál is pont tíz kémről volt szó, név szerint, szóval csodálnám, ha a kiutasítottak névsora nagyon eltérne a miénktől.

Ugyanakkor nem érdemes komoly kémhisztériát kelteni, hiszen ez nyílt titok volt… ezek a különböző attasék nagyon gyakran csak fedőfoglalkozásként diplomaták, valójában kémek. Az egy dolog, hogy Magyarországnak nem voltak titkai Moszkva előtt, de a Bajza utcai követség állománya nem is igazán utánunk kémkedhetett, sokkal inkább az EU-ban zajló orosz hírszerzés hátterét biztosíthatta és az ottani munkát szervezhette. De mivel nem tegnap kezdték, hanem már sok éve, nem érdemes minden sarokban orosz kémeket keresni. Tegnap csak egy működő és – egyezzünk meg – alaposan elszemtelenedett hálózat bizonyos részét számolták fel.

Akkor most mi lesz? Az előző magyar kormány lakájmédiájának még aktív tagjai sírnak, mint a fürdősök, Bálint Botondtól Deák Dánielen át Vésey Kovács Lászlón keresztül a Minden Szóig és a Vadhajtásokig jósolgatják a „szörnyű következményeket”, melyek közül még az a legenyhébb, hogy éhen fogunk fagyni. Nincsenek a legjobb helyzetben, ugyanis Moszkva elég szűkszavúan reagált az afférra, abból a kevésből kell megéljenek, ami elhangzott, és ez édeskevés.

Egyáltalán, mi volt Moszkva reakciója?

Első lépésként Maria Zaharova külügyminisztériumi szóvivő közölte, miszerint:

„A budapesti ruszofób lobbinak adott válasz kemény és fájdalmas lesz.”

Jó, neki ez a dolga, ezért fizetik. Az lenne a csoda, ha mást mond.

Ezen kívül Sztanyiszlavov budapesti orosz nagykövet is tiltakozott, ékes szavakkal, de neki is ez a dolga.

A moszkvai külügy csak annyit mondott, miszerint:

„Oroszország a belátása szerint fog reagálni diplomatái kiutasítására.”

Ez a mondat zseniális, mert nagyon nehezen lehetne elképzelni, hogy Oroszország a belátása ellenére cselekedjen… nyilatkozott még Alekszej Csepa, az orosz Állami Duma, vagyis a parlament alsóházának nemzetközi bizottságának első alelnöke is, aki azt közölte, hogy:

„Magyarország döntése az Oroszországgal közös gazdasági projektek csökkentését vonhatja maga után. Moszkva válasza elkerülhetetlenül bekövetkezik majd.”

Ezzel ő sem mondott sokat – nekem egyébként az a véleményem, hogy szimmetrikus válaszra számíthatunk első körben, tehát legalább tíz magyar diplomata kiutasítására, de olyan apokalipszisre, amilyent a volt fideszesek huhognak a fülünkbe, egyáltalán nem.

Létezik még egy orosz reakció, amit Vlagyimir Dzsabarov, az Oroszországi Föderációs Tanács Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának első helyettese fejtett ki a Parlamentszkaja Gazetának adott interjúban szeptember 8-án, kedden. Ő gazdasági válaszlépésekkel fenyegetőzik:

„Sajnos, véleményem szerint Magyar Péter, aki idén május óta tölti be a magyar miniszterelnöki posztot, egyszerűen elkezdte tönkretenni mindazt, amit elődje, Orbán Viktor elért. Orbán nagyon sok erőfeszítést tett annak érdekében, hogy pragmatikus és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokat alakítson ki országaink között, többek között többször is járt Moszkvában, és találkozott Vlagyimir Putyin elnökkel. Magyar viszont nyilvánvalóan az Európai Uniónak akar kedvezni. Lehet, hogy arra is számít, hogy hűségéért cserébe az EU újra megnyitja Magyarország számára azt a hitelkeretet, amelyet néhány évvel ezelőtt befagyasztottak. De mindenesetre úgy vélem, hogy ez számunkra nem jelent nagy problémát.

Magyarország egy kis ország, és ha elveszítjük őt stabil gazdasági és politikai partnerként, az számunkra nem jelent különösebb kárt. Ugyanez nem mondható el magáról Magyarországról.

Ők ugyanis a gázt a gázt például a mi „Török Áramlat” gázvezetékünkön keresztül kapják (korábban Péter Szijjártó, Magyarország külügy- és külgazdasági kapcsolatokért felelős minisztere kijelentette, hogy napi 18,7 millió köbméterről van szó). Elfogadom, hogy Magyar még megbánhatja a tettét, amikor a helyi magyar üzletemberek érthetően elmagyarázzák neki, milyen veszélyt jelent az országra és gazdaságára egy ilyen jelentős üzemanyag-forrás elvesztése, és bemutatják a számításokat és a várható veszteségek összegét.”

Rendben van, ez fenyegetés – de lássuk, ki fenyegetőzik, ki is ez a Dzsabarov? Ki vagy te, Vlagyimir Mihajlovics, galambocskám?

Színes egyéniség: a Föderációs Tanácsban a Nemzetközi Ügyek Bizottságának első elnökhelyettese. Ez nem túl magas rang, de ennyi jutott neki. Ezen túl a Komi Köztársaság végrehajtó hatóságát képviseli (2025 szeptemberétől) a Föderációs Tanácsban. 1952. szeptember 29-én született. Felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A Szamarkandi Állami Építészeti és Építőipari Intézetben szerzett diplomát, majd a Taskenti Műszaki Egyetem posztgraduális képzését, valamint a Szovjetunió KGB-jének F. E. Dzerzsinszkij nevét viselő Vörös Zászló Főiskoláját végezte el. A műszaki tudományok kandidátusa.
2009 decemberétől az Orosz Föderációs Közgyűlés Föderációs Tanácsának tagja. 2009 és 2025 között a Zsidó Autonóm Terület állami hatóságának törvényhozó testületét képviselte a Föderációs Tanácsban. Egyéb kitüntetései mellett megkapta „Az Oroszországi Föderáció biztonsági szerveinek érdemes munkatársa” tiszteletbeli címet is.

Aha. Szóval a FEDZ-en végzett, a KGB-akadémián, és mindemellé nem csak érdemes, hanem címzetes csekista is. Akkor ne csodálkozzunk azokon, amiket beszél, és ne is tekintsük a szavait kőbe vésett szentírásnak. Nem érdemes beléjük kapaszkodni vagy elhinni őket: neki most ez a szerepe, ezt mondja.

Feltűnő azonban, hogy akár a volt magyar kormány lakájait, akár a kevés moszkvai reakciót nézzük, mindenki valahogy úgy állítja be a történteket, miszerint a kémek kiutasítása Magyar Péter saját, személyes döntése lett volna, az ő okait elemezgetik, őt teszik felelőssé – nos ez nem biztos, hogy teljesen így van. Nekem speciel az a véleményem, a Robert Lansing Intézet elemzése alapján, hogy nem kizárólag Magyar Péter és nem is csak Magyarország szempontjai játszottak közre az események alakulásában. Bőven vannak európai uniós szempontok is, melyeknek érvényt kellett szerezni. Vagy elfelejtettük volna például az elmúlt hét németországi terrorhullámát?

De Lengyelország is elégedetlen. Az Európában fokozódó orosz hibrid tevékenységek fényében Lengyelország Oroszország diplomáciai jelenlétének szisztematikus csökkentését szorgalmazza az Európai Unió egész területén. Varsó kezdeményezése nem csupán számos orosz diplomata esetleges kiutasítását irányozza elő, hanem azt is, hogy a maradók mozgását az akkreditált ország területére korlátozzák, valamint szigorítsák a vízumszabályokat. Lényegében Lengyelország azt javasolja, hogy ahelyett, hogy az egyes azonosított orosz hírszerző tisztekre reagálnának, inkább bontsák le annak az infrastruktúrának egy részét, amely potenciálisan támogathatja tevékenységüket Európában.

Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter 2026. szeptember 3-án, a Weimar-háromszög találkozóját követően elhangzott beszédében kijelentette, hogy az EU-tagállamokban akkreditált mintegy 2000 orosz diplomata körülbelül 40 százaléka dolgozhat az orosz hírszerző szolgálatok számára. Ha ez a becslés tükrözi a hivatásos hírszerző tisztek és más kapcsolódó személyzet jelenlétének tényleges mértékét, akkor a kérdés túlmutat a hírszerzés céljából történő diplomáciai álca hagyományos használatán. Ez egy jelentős és állandó orosz hírszerző infrastruktúra működésére utal az Európai Unión belül.

A központi probléma nem annyira az orosz diplomaták számában rejlik, hanem inkább abban, hogy egy ilyen hálózat milyen funkciókat tölthet be potenciálisan. A diplomáciai státusz kedvező feltételeket biztosít a legális tartózkodáshoz, kapcsolatok kiépítéséhez, találkozók szervezéséhez, utazáshoz, védett kommunikációs csatornák használatához és a Moszkvával való kapcsolattartáshoz. A schengeni térségben érvényes szabad mozgással kombinálva ez potenciálisan lehetővé teszi, hogy egyetlen hírszerzési központ olyan műveleteket támogasson, amelyek messze túlmutatnak azon az országon, amelyben személyzete akkreditálva van.

Éppen ezért a lengyel kezdeményezésnek olyan következményei lehetnek, amelyek messze túlmutatnak egy újabb diplomáciai kiutasítási hullámon. Varsó gyakorlatilag azt javasolja, hogy fosztják meg az orosz hírszerző szolgálatokat egyik legfőbb operatív előnyüktől Európában – azaz attól a képességtől, hogy a transznacionális diplomáciai infrastruktúrát hírszerzési és egyéb titkos műveletek lebonyolítására szolgáló platformként használják.

Miután 2022 után az európai országokból nagyrészt kiutasították az orosz hírszerző tisztviselőket, Moszkva kénytelen volt részben módosítani működési modelljét. Ahelyett, hogy szinte kizárólag diplomáciai fedésben működő hivatásos tisztekre támaszkodnának, az orosz szolgálatok egyre inkább távolról toborzott ügynökökhöz, bűnözői hálózatokhoz, közvetítő struktúrákhoz és úgynevezett „feláldozható ügynökökhöz” fordultak – olyan személyekhez, akiket konkrét feladatokra toboroztak anélkül, hogy hosszadalmas ügynökképzésen vettek volna részt.

Ez a decentralizáció azonban nem jelenti azt, hogy a diplomáciai fedőidentitás elvesztette jelentőségét. Éppen ellenkezőleg: megváltozhatott a funkciója!

„A diplomáciai fedőidentitás alatt működő hivatásos hírszerző tisztenek nem feltétlenül kell személyesen szabotázst végrehajtania, vagy közvetlenül irányítania a műveletet végrehajtó ügynököt. A tiszt értéke inkább a hírszerzésben, a potenciális informátorok azonosításában, a kapcsolatok fenntartásában, a műveleti környezet felmérésében, a logisztikai támogatás biztosításában, az információk továbbításában és a tartalék kommunikációs csatornák létrehozásában rejlik.”

– írja a Robert Lansing Intézet névtelen, de professzionista szakértője, és könnyen beláthatjuk: a magyar döntés pont ezt a hátteret tüntette el a toborzott, eldobható szabotőrök mögül, a szőnyeget rántotta ki alóluk.

Azt látjuk, hogy pont most nőtt meg jelentősen az európai elhárító szolgálatokra nehezedő terhelés, amikor Oroszország továbbra is jelentős számú, hivatalosan akkreditált személyzettel rendelkezett, akik viszonylag szabadon tudnak működni az európai térségben. Illetve – tízzel már kevesebben vannak. Még ha az orosz diplomáciai személyzetnek csak egy része is lát el hírszerzési feladatokat, létszámuk csökkentése megnöveli Moszkva operatív nehézségeit, megnehezíti a hálózatok fenntartását, és arra kényszeríti az orosz szolgálatokat, hogy nagyobb mértékben támaszkodjanak a kevésbé biztonságos csatornákra.

A lengyel javaslat legerősebb elemei azonban talán nem is maguk a kiutasítások, hanem inkább az orosz diplomaták mozgásának azokra az országokra való korlátozása, ahol akkreditálva vannak.

A jelenlegi modell szerint egy schengeni államban akkreditált diplomata lényegesen szélesebb körű földrajzi mozgásszabadsággal rendelkezik. Hírszerzési szempontból ez jelentős előnyt jelent: az egyik adott országban elhárítási megfigyelés alatt álló tiszt potenciálisan felhasználhatja a szomszédos államot találkozókra, felderítésre vagy egyéb operatív tevékenységekre.

Ez egyúttal lehetőségeket teremt a határokon átnyúló operatív támogatásra is. Egy németországi műveletet például elméletileg nem feltétlenül kell kizárólag egy németországi orosz diplomáciai képviseletről támogatni. Egy másik EU-tagállamban állomásozó személyzet vagy erőforrások is elvégezhetnek bizonyos támogató feladatokat.

Nos: ezért volt szükség a budapesti kígyófészek felszámolására. Pont ezért. Ha ez más uniós tagállamokban is megtörténne (meg fog történni), arra Moszkva valószínűleg európai diplomaták szimmetrikus kiutasításával reagál majd, miközben hírszerzési és szabotázs-tevékenységeinek még nagyobb részét átirányítja illegális ügynökökre, megbízottakra és távolról irányított hálózatokra. Oroszország diplomáciai jelenlétének csökkentését ezért erőteljesebb elhárítási intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek a nem diplomáciai orosz HUMINT-ügynököket, feláldozható ügynököket, határon átnyúló közvetítőket és távoli toborzási hálózatokat célozzák meg.

Az EU számára a központi kérdés ennek következtében már nem egyszerűen az, hány orosz hírszerző tiszt működik diplomáciai fedésben, hanem az, hogy az európai kormányok készek-e átállni a nemzeti szinten széttagolt kiutasításokról egy egységes, a schengeni térségre kiterjedő elhárítási rendszerre.

Mivel Sikorski beszéde szeptember harmadikán hangzott el, teljesen világos, hogy a lengyel javaslatnak megfelelő intézkedésről volt szó Budapesten. Nem csakis és kizárólag a magyar kormány önálló döntését láttuk (bár persze nélkülük nem történhetett volna semmi), hanem egy közös, európai kémelhárítási művelet egyik felvonását. Épp ezért értelmetlenség olyan találgatásokba bocsátkozni, hogy a kémek kiutasítása gesztus volt-e Kijevnek vagy közeledés Brüsszelhez, fricska Moszkvának vagy üzenet Peking számára: ennek az akciónak világos és érthető célja volt, és ha megfigyeljük, a szomszédos Romániában is tegnap fogtak el egy meglehetősen kvalifikáltnak tűnő, szabotázsra készülő orosz ügynököt. Távolról sincs kizárva tehát, hogy az európai elhárító szolgálatok elkezdték végre összehangolni a tevékenységüket. Ami viszont nagyon rossz hír Moszkvának.

Mindenesetre a fentiekből is látható: van egyszerű, logikus magyarázat is a tegnapi eseményekre. Nem érdemes túlmagyarázni őket.

Annyiról van szó csupán, hogy tegnaptól egy orosz kémfészekkel kevesebb van Európában.

És egyáltalán nem baj, hogy ez Magyarországnak köszönhető.

Forrás: Forgókínpad