Ion Iliescunak 2017 márciusa óta, amikor a 89-es forradalom ügyének kivizsgálása miatt a legfőbb ügyészségre idézték be, nem volt nyilvános szereplése. Nem nyilatkozott, nem jelent meg a nyilvánosság előtt. A 94 éves volt államfő, aki vasárnap ünnepelte születésnapját, úgy döntött, hogy megtöri a csendet. A kimerítő interjúban arról is beszélt, tudja, hogy mémek keringenek róla az interneten, hogy nem a remény hal meg utoljára, hanem Iliescu stb. A demokratikus Románia első elnöke elsősorban azokról a társadalmi változásokról beszélt, amelyeket ő indított el. Meglátása szerint az „egészséges demokrácia magában foglalja a megbocsátást és az igazságot” is. Sajnál bizonyos epizódokat a forradalom utáni első évekből, mondta Iliescu, és itt kétségtelenül a bányászjárásokra célzott. De szerinte ez elkerülhetetlen volt.
Ion Iliescu volt államfő, aki elég régóta a nyilvánosságtól visszavonultan él, ma tölti 94. évét. A 89-es fordulat utáni első elnöke volt Romániának, akit a forradalom dossziéjában, illetve a bukaresti bányászjárások miatt is bíróság elé állíttatnának az ügyészek. Szokatlan módon, talán a születésnap miatt, Ion Iliescu interjút adott Ionuț Vulpescu volt kulturális miniszternek, amelyben arról beszél, hogyan látja a mai politikai életet és társadalmat, mi késztette arra, hogy a politikába lépjen, és miért tartják egyesek Amerika-, mások pedig oroszbarátnak.
„Nincs olyan román elnök, aki ezt az országot a NATO felé mozdította volna, ha nem úgy gondolkodna mint Dush. De mi szeretjük a szlogeneket” – mondta Iliescu az Avangarda podcastben, amelyet Ionuț Vulpescu készített.
Arra a kérdésre, hogy milyen eredményeket ért el három mandátuma alatt, Iliescu a következőket emelte ki:
„Úgy gondolom, hogy egy modern, szabad Romániát és egy nyitott társadalmat hagytam magam után. Az EU-ba és a NATO-ba való integráció érdekében tett lépéseim nemcsak a legjobb válasz azoknak, akik rosszindulatúan úgy tekintettek rám, mint a december utáni Románia újrahasznosított kommunizmusának vezetőjére, hanem a legjobb bizonyítékként arra, hogy a mai Románia azokon a törekvéseken alapul, amelyeket a forradalom utáni első években megfogalmaztam”.
“Romániának modern alkotmánya van, amelyet persze bizonyos szempontból időszakosan felül lehet vizsgálni, egy beteljesült amerikai álom és egy európai család: demokratikus törvények, NATO-integráció, kulcsfontosságú partner napjaink geopolitikájában és az uniós integrációban.”
Véleménye szerint ma „a konfrontáció kultúrája legyőzi az építkezés kultúráját” és „a politikai ellenfelek kevésbé tisztelik egymást”, „feudalizálták a beavatkozási területeket, alábecsülték a párbeszéd képességét, elszalasztották a szakembereket”.
Iliescu felidézte, hogy egy 2021-es felmérés eredményei szerint a romániai lakosság 63 százaléka nosztalgiával tekint vissza a kommunizmusra, és az így érzők többsége „egyidős a román demokráciával”, azaz alig több mint harminc éves. Szerinte a fiatalok azért hajlamosak a politikai radikalizmusra, mert hiányoznak az őket védő és támogató politikák. Ugyanakkor csak azok érezhetnek nosztalgiát a kommunizmus évei iránt, akik nem élték meg a Ceauşescu-rendszer által importált koreai modellt – magyarázta. „Paradox módon 1989-ben azoknak harcoltuk ki a szabadságot, akik úgy gondolják, hogy enélkül is meglennének” – nyomatékosította.
Hozzátette, a fiatal generációk nem tudják, milyen nehéz volt „a helyes pályára állítani az országot”. „A mostani fiatalok már beleszülettek az európai politikai családba. Ők európai polgárok. Nagyon könnyű bírálni, ha nem ismered a régi időket, nem éltél akkor, és egyre kevesebbet mesélnek róluk” – fogalmazott Ion Iliescu.
Beszélt arról is, hogy „sajnálattal tekint” a rendszerváltó forradalom utáni években történt bizonyos epizódokra, helyzetekre, „de ami megtörtént, az elkerülhetetlen volt, ami pedig nem történt meg, az lehetetlen”.
Mivel tölti napjait manapság a volt elnök? Elég sok dokumentumfilmet néz, és „töretlen lelkesedéssel figyeli a sport világát”. Kedvencei közé tartozik a snooker és a tenisz. Még mindig olvas újságokat, a nyomtatott sajtót részesíti előnyben, és sajnálja, hogy nem jár már színházba és koncertekre.
