Összeállításunk címét a 24.hu-tól kölcsönöztük. különböző felöletekről összegyűjtött szemelvények igyekezetünk szerint nem csak az esemény hátterét és lefolyását világítják meg, hanem máig és a jövőben is ható következményeit is. A világtörténelem kereke szemünk láttára fordult akkorát, amilyenre a modern korban csak a két háború és annak járulékos borzalmai késztették.
Harangzúgással és egyperces csenddel kezdődtek meg a New York-i Ground Zero emlékhelyen a 2001. szeptember 11-i terrortámadások 20. évfordulós megemlékezései. Az eseményt pontosan húsz évvel az Egyesült Államok területén valaha elkövetett leghalálosabb terrortámadás kezdeti időpontja után nyitották meg. Joe Biden amerikai elnök, Barack Obama és Bill Clinton volt elnökök, Rudy Giuliani, New York akkori polgármestere, a kongresszus tagjai és más tisztségviselők csatlakoztak az áldozatok hozzátartozóinak tömegéhez a New York-i szeptember 11-i emléktéren. Az emlékmű ott áll, ahol a terroristák által eltérített repülőgépek nem sokkal egymás után becsapódtak a World Trade Center ikertornyaiba, megsemmisítve azokat.
Biden New Yorkba, Virginiába és Pennsylvaniába is elutazott, hogy a húsz évvel ezelőtti terrortámadás mindhárom helyszínén részt vegyen a megemlékezésen, de beszédet egyik helyen sem mondott. Pénteken, egy a Fehér Ház által közzétett, előre rögzített videoüzenetben az elnök nemzeti egységre szólította fel az amerikaiakat. „Számomra ez szeptember 11. központi üzenete. (…) Az egység a legnagyobb erősségünk. Az egység nem azt jelenti, hogy ugyanazt kell hinnünk, de tisztelnünk kell egymást és ezt a nemzetet” – fogalmazott Biden. „Ez a feladat áll előttünk, hogy ne csak az erőnk példájával, hanem a példánk erejével mutassunk utat. És tudom, hogy meg tudjuk tenni” – tette hozzá.
Az Amerikai Egyesült Államoknak különleges szerepe, küldetéstudata van a világban, amelyet részben a sorsnak, részben saját munkájának köszönhet, és amely felhatalmazza arra, hogy rendet teremtsen a világban, miközben saját magát nem kell alávetnie minden szabálynak. Másképpen fogalmazva: Amerika cselekedetei befolyásolnak másokat, viszont nem hagyja magát befolyásolni. Bár egy közel 3000 ember életét követő merényletsorozat önmagában is elég ahhoz, hogy nyomot hagyjon egy ország életében, a fenti két tényező csak felerősítette azt a sokkot, amelyet szeptember 11-e okozott: tényleg meg merte valaki támadni Amerikát?
A megemlékezésen részt vett George W. Bush is, aki a terrortámadások idején volt az Egyesült Államok elnöke. Bush beszédében szintén az egységre helyezte a hangsúlyt. „A szeptember 11-i támadásokat követő hetekben és hónapokban büszke voltam arra, hogy egy elképesztő, ellenálló, egységes népet vezethetek. Ami Amerika egységét illeti, azok a napok távolinak tűnnek” – fogalmazott a volt elnök. „Magyarázatok és megoldások nélkül jöttem. Csak azt tudom elmondani, amit láttam. A megpróbáltatás és gyász napján azt láttam, hogy emberek milliói ösztönösen megragadják a szomszédjuk kezét, és összefognak egymással. Ezt az Amerikát ismerem” – tette hozzá.
A nyilvános szerepléseket rég nem vállaló, 96 éves Jimmy Carter mellett Donald Trump is hiányzik a fejet hajtó amerikai elnökök sorából. Trump nem vesz részt hivatalos megemlékezésen; korábban azt nyilatkozta, hogy ellátogat a manhatteni emlékműhöz, a Ground Zero-hoz, de hogy ezt mikor és hogyan teszi, azt nem árulta el, és az irodája is megtagadta a választ az erre vonatkozó kérdésekre. Az viszont biztos, hogy ma este kommentátori szerepet vállal egy floridai boxmeccsen. (Holyfield vs. Belfort – a szerk. megj.)
Gyönyörű nap volt. Csodálatos nap volt. Verőfényes nap volt. Mint egy görög kórus, egymás után idézik fel a békeidőben legfontosabbnak számító információt a húsz évvel ezelőtti őszi napról Spike Lee New York-i arcai: azt, hogy 2001. szeptember 11-e tökéletes reggellel indult. Szükség is van erre a derűs verőfényre, hogy megrázó egzisztenciális hátteret adjon mindannak, ami aztán 8 óra 46 perctől kezdve velejéig megrázta a várost.
Stoltenberg NATO-főtitkár hangsúlyozta, le kell vonni az afganisztáni kivonulás tanulságait, mert bár a nemzetközi koalíció húsz éves jelenléte alatt egyetlen terrortámadást sem intéztek az ország területétől a szövetséges országok ellen, az elmúlt hetek fejleményei drámai fordulatot hoztak az afgán emberek számára. Az új afgán vezetéstől számon kell kérni kötelezettségvállalásait a terrorizmus elleni fellépésre, az emberi jogok biztosítására, és arra vonatkozóan, hogy a magukat veszélyben érzők elhagyhassák az országot – jelentette ki. „Húsz évvel ezelőtt a szövetségesek összefogtak a szolidaritás jegyében. Jelenleg, amikor még veszélyesebb világgal kell szembenézniük, Észak-Amerikának és Európának továbbra is egyesítenie kell erejét a NATO keretein belül a közös biztonság szavatolására” – fogalmazott.
Szeptember 11-e talán leghírhedtebb összeesküvés-elmélete szerint a World Trade Center tornyai nem omolhattak össze csupán a repülők becsapódásai miatt, hanem irányított robbantás történhetett (egy meredekebb elmélet szerint hologrammal repülőknek álcázott cirkálórakéták találták el). Ennek a tézisnek az a központi érve, hogy a repülőket hajtó kerozin nem ég olyan hőfokkal, hogy az meg tudná olvasztani a felhőkarcolók acélszerkezetét (kísérletek bizonyítják, hogy de igen, meg tudja, ráadásul az acélszerkezet már bőven az olvadáspont előtt megroggyan). A Pentagonra zuhanó Boeing 757 sem úszta meg: egyes konteók felfedezték, hogy a hadügyminisztérium washingtoni épületén ütött hasadék nem egyezik meg a repülő alakjával, és a kormányzat valójában egy rakétatámadást akar eltussolni. A Capitolium épülete felé tartó United Airlines 93-as járatáról a roncsok szétszóródásából pedig egyesek azt olvasták ki, hogy a gép nem a gépeltérítőkkel harcba szálló utasok hősiessége miatt zuhant le még azelőtt, hogy elérhette volna az amerikai törvényhozás épületét, hanem azért, mert egy amerikai vadászgép lelőtte.
A „valójában nem is X vagy Y történt” elméletek egy része nem megy tovább a leleplezésnél, vagy pedig valamilyen kormányzati összeesküvésre történő homályos utalgatásnál. De rengeteg elmélet szakosodott arra, hogy „valójában” kik és miért követhették el a támadásokat és hogyan titkolták el ezek a titkos háttérszereplők a valóságot. Lássunk néhányat: az amerikai kormányzat, a szaúdi kormányzat, Izrael és a Z.S.I.D.Ó.K., biztosítótársaságok és brókerek stb.
A The Falling Man, azaz A zuhanó ember a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokról készült leghíresebb fényképpé vált húsz év alatt, de amikor a tragédia másnapján megjelent, olyan dühös haragot váltott ki az emberekből, hogy évekig sehol nem lehetett látni. Ez volt az a fotó, amivel sokáig senki nem akart szembesülni, ami elől az emberek elfordították a fejüket.
Richard Drew fotós egészen addig nem tudta, hogy milyen fényképet készített, amíg az AP szerkesztőségébe érve a laptopján el nem kezdte nézni a fotóit. Az egyik képet látva azonnal tudta, hogy egy igazán különleges pillanatot kapott el.
A fotón egy férfi látható, aki lehetetlennek tűnő nyugalmat árasztva zuhan egyenesen fejjel lefelé, már-már méltóságteljes pózban, a két épület határán, tökéletes szimmetriában a tornyokkal, olyan érzetet keltve, mintha nem is a másodpercek múlva teljesen biztosan bekövetkező halál felé tartana.
A fényképet feltöltötte az AP rendszerébe, és másnap több száz amerikai lapban jelent meg szerte az országban és az egész világon. És aztán soha többé. A fotó elemi felháborodást váltott ki az amerikaiak körében, akik egymás után telefonáltak és írták a dühös leveleket a szerkesztőségeknek, amiért lehozták a több mint 2600 áldozat egyikének utolsó pillanatait megörökítő felvételt. „Szeptember 11-e után sokan kérdezték tőlünk, hogy mi volt a legnagyobb trauma számunkra, és azt várták, hogy az épületek összeomlását fogjuk említeni. Szerintem a legtöbbünk, ha nem mindannyiunk számára az ugrók voltak a legnagyobb trauma.” Így emlékezett vissza tíz évvel később az FBI egyik ügynöke, Wesley Wong.
Ez az a kép, amelyik csakugyan ezer szónál többet mond.
