Tompa robajok hallatszanak, egyre mélyülnek a kráterek, fokozódik a feszültség – Parajdon vasárnap éjjel is folytatódtak a bányában a szakaszos beomlások. A hangjuk – lassú, mély csobbanások – már a felszínen is hallhatók: egy-egy üreg mennyezete megadja magát a víznyomásnak. A szakemberek szerint ez most a legjobb forgatókönyv: ha a bánya lassan, részleteiben omlik be, nem keletkezik hirtelen árhullám. Kora reggel a helyszínen járt Bogdan-Gruia Ivan miniszter és a megyei prefektus is, a vészhelyzeti csapatok pedig drónokkal, szenzorokkal, és folyamatos mérésekkel figyelik a folyamatokat. A környék egy része kiürült, kiköltöztették az embereket. A helyiek csalódottak, felelősöket követelnek, és attól tartanak, hogy a turizmusra épülő falu jövője végleg elsüllyed. A hatóságok délután újabb lakossági fórumot tartanak, ahol ígéretek szerint konkrétumok is elhangzanak majd.
Parajdon vasárnapról hétfőre virradó éjjel nem történt drasztikus fordulat, de a helyszínen tartózkodók és a szakemberek is megerősítették: folyamatos a figyelem, a parajdi sóbánya felszínén egyre tágulnak a beomlás nyomán keletkezett kráterek.
A közvetlenül veszélyeztetett környék kísértetiesen csendes. A Bányák utcájába már nem engedik be az autókat, az utcakép elnéptelenedett: se turisták, se árusok, csak rendőrök és újságírók álldogálnak, némán figyelve a fejleményeket. A híres bánya bejárata – a jól ismert vasrácsos kapu – lezárva, a környék lecsupaszított, vészhelyzeti üzemmódban él.
A Korond-patak mentén védőgátakat emeltek: több száz méteren keresztül homokzsákok sorakoznak, amelyeket kék gumírozott fóliával borítottak, hogy eltereljék vagy tompítsák az esetlegesen lecsapó víz útját. A zsákok ott magasodnak a patak mentén, a kis lejáróknál, ahol a víz legkönnyebben utat találna magának a falu belseje felé. A falu más része – távolabb a bányától – még élettel teli: emberek mennek munkába, gyerekek iskolába, de Sóhát környéke már nem része ennek a ritmusnak. Ott csak a várakozás van, és a visszafojtott aggodalom.
Akikkel sikerült beszélni a helyszínen, egybehangzóan azt mondták: alig aludtak az éjszaka folyamán. A sötétség, a bizonytalanság és a távolból hallatszó csobbanások különösen nyomasztóvá tették az éjjelt. „Nappal valahogy könnyebb, akkor látja az ember, mi történik körülötte. De amikor besötétedik, minden hang ijesztőbb, és nem tudod, mi következik” – mondta egyikük. Többen is arról beszéltek, hogy óránként ébredtek fel, vagy egyáltalán nem tudtak lehunyni a szemüket, miközben családtagjaikért, otthonukért és a környék jövőjéért aggódtak.
A vészhelyzeti csapatok, tűzoltók, rendőrök és a Salrom szakemberei a felső kilátóról kísérik figyelemmel a területet. A helyiektől azt is hallottam, hogy időközönként fadarabok és különböző tárgyak buknak fel a vízből, jelezve, hogy odalent mélyebb üregek nyílnak, a bánya teteje apró szakaszokban süllyed. A parajdiak szerint egy pad és egy fa híd is felbukkant már a felszínen, valahol a Korond-pataknál akadhattak meg. „Régen azt mondtuk, lemegy a csúf, feljön a só. Most már nem kell ide csúf se, a víz úgyis mindent megold” – fogalmaz egyikük keserű iróniával. A helyszínen a reggeli órákban egyébként 18 fok volt, de a párás, nyomasztó levegő miatt legalább 25 fokos a hőérzet.
A bánya fölötti kilátónál, ahová a szakemberek és a hatóságok képviselői rendszeresen visszatérnek, illetve a lakosok is onnan figyelik a fejleményeket, már napok óta hallani lehet a mélyből jövő tompa csobbanásokat. A helyiek és a megfigyelők szerint ezek a hangok egyértelműen a bányában zajló lassú beomlás jelei: amikor egy-egy üreg mennyezete nem bírja tovább a víznyomást, és leszakad, az nagy víztömeget mozdít meg, amit a felszínen is érzékelni lehet. Ezek a csobbanások az utóbbi 24 órában nemcsak gyakoribbá, de jóval erőteljesebbé is váltak.
A Salromhoz közel álló források szerint ez a fajta „szakaszos omlás” jelenleg még mindig a jobbik forgatókönyv: így ugyanis a bánya nem egyetlen hatalmas mozdulattal szakad be, hanem részleteiben adja meg magát. Ez lehetővé teszi, hogy a hatóságok időt nyerjenek, és megelőző intézkedéseket hajtsanak végre – főleg az esetleges árhullám kivédésére. Ha ugyanis a teljes plafon egyszerre omlana be, a mélyben összegyűlt víztömeg egy lökéssel törne ki, amely elönthetné a környező területeket is. A jelenlegi szivárgó, szaggatott romlás viszont még esélyt ad arra, hogy a falu elkerülje a legrosszabbat.
A rendőrség lezárta a Bányák utcáját, a sóbánya bejáratához vezető szakaszokat, és a kilátóhoz is csak gyalogosan lehet eljutni. A terület elcsendesedett, a bánya környezetében csak a hatóságok, újságírók és néhány lakos tartózkodik.
A Korond-patak eredeti medre teljesen megváltozott a bánya beomlásai és a földmozgások következtében. A bánya fölötti részen most több ágra szakadt szét a patak folyása: a víz egy része az eredeti útvonalat követi, de több kisebb, ideiglenes csatorna is kialakult, amelyek új irányba vezetik a vizet. Ezek az átalakult sodrások azt jelzik, hogy a talaj a felszínen is megmozdult, és ez nem csak a tájképet, hanem a víz útját is megváltoztatta.
Ez a széttöredezett vízgyűjtő-rendszer azért különösen aggasztó, mert jelenleg senki sem tudja pontosan, hol keveredik a víz a sóval. A víz több ponton is kapcsolatba kerülhet a beomlott, feltöltött bányajáratokkal, ahol a só továbbra is oldódik. Így előfordulhat, hogy egyes szakaszokon a felszíni víz erősen sósodik, máshol viszont tisztább marad. Ez nehezíti a helyzet felmérését, és a jövőbeli kockázatok megértését is – például hogy hova terjedhet tovább az oldott só, vagy milyen hatással lehet ez a környező talajra, élővilágra, sőt az emberi egészségre.
A hatóságok szerint a vészhelyzet kezelése jelenleg kontroll alatt van. Vasárnap estig 45 veszélyeztetett ingatlanból költöztették ki az embereket, de a házak közül sok volt már eleve lakatlan vagy csak nyaraló.
A helyzetet továbbra is szigorúan figyelik a hatóságok. A metángáz-szinteket éjjel-nappal mérik a katasztrófavédelmi szakemberek, akik eddig nem találtak olyan koncentrációt, amely robbanásveszélyt jelentene – ez fontos megnyugtató tényező a folyamatosan változó körülmények között. A szakértők közül többen a helyszínen töltötték az éjszakát, és rendszeresen ellenőrzik a legveszélyeztetettebb területeket. A Sóhegy feletti kilátónál is folyamatos a jelenlét: innen készülnek a drónfelvételek, amelyek segítenek feltérképezni a kráterek terjedését és az esetleges újabb mozgásokat.
Reggel nyolc órakor már a helyszínen volt Bogdan-Gruia Ivan gazdasági miniszter és a Hargita megyei prefektus is, akik személyesen tartottak terepszemlét a veszélyeztetett övezetben. A tárcavezető egyébként azzal ütötte ki a biztosítékot a hétvégén, hogy arról értekezett: a zöld szervezetek és a hódok miatt nem sikerült elvégeztetni azokat a munkálatokat, amikkel elkerülhető lett volna a katasztrófa.
A hírek szerint rövidesen Parajdra érkezik Nacsa Lőrinc, a magyar kormány államtitkára is, hogy a helyszínen tájékozódjon a kialakult válsághelyzetről. Közben egyre erősebb a lakossági elégedetlenség: sokan a parajdi bánya teljes vezetőségének felelősségét firtatják, köztük különösen Nagy Imréét, termelési igazgatóét, akit azzal vádolnak, hogy nem vállalt felelősséget a történtekért. A dolgozók szerint a bányavezetés hosszú éveken át figyelmen kívül hagyta az egyre súlyosbodó szerkezeti problémákat, és ahelyett, hogy a munkások tapasztalataira hallgattak volna, inkább a felső vezetés elvárásainak próbáltak megfelelni. Kritika éri a Salrom országos vezetését is, élén Constantin Dan Dobreával, akinek irányítása alatt – a helyiek véleménye szerint – érdemi megelőző intézkedések nem történtek.
A helyi politikai vezetésbe vetett bizalom is megrendült: sokan nem elégszenek meg a sajtónyilatkozatokkal és a látogatásokkal, valódi politikai felelősségvállalást és konkrét lemondásokat várnak. A közösség számára nem az ígéretek számítanak, hanem a tettek – különösen most, amikor egész családok kerültek veszélybe vagy veszítették el a megélhetésüket. „Sok disznóság végbe ment itt. Mondjanak le, mert tönkre tettek nem százakat, ezreket!” – mondják.
A Transtelex nevében hivatalos levelet is írtunk a parajdi bányakatasztrófa ügyében érintett legfontosabb hatóságok és intézmények vezetőihez. Címzettjei között szerepel Bogdan Ivan, a gazdasági, digitalizációs, vállalkozásügyi és turisztikai miniszter; Mircea Fechet környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti miniszter; Constantin Dan Bordea, a SALROM SA vezérigazgatója; Stelian Cimpoeșu ezredes, a Hargita megyei katasztrófavédelem (ISU „Oltul”) vezetője; Petres Sándor Hargita megyei prefektus, valamint Nyágrus László, Parajd község polgármestere.
A levélben arra kértük a címzetteket, hogy tájékoztassanak arról, milyen intézkedéseket hoztak 2020 és 2025 között a Korond-patak medrében és környezetében jelentkező szuffóziós – azaz talajkimosódási – jelenségek megelőzésére. Ezek a jelenségek ugyanis közvetlenül hozzájárulhattak a parajdi sóbánya beomlásához. Emellett azt is megkérdeztük, várható-e bármilyen felelősségvállalás olyan vállalati vagy politikai vezetők részéről, akik az elmúlt években döntéshozóként érintettek voltak az ügyben, és akiknek mulasztásai közrejátszhattak a mostani katasztrófa kialakulásában. A kérdésekkel a közösség jogos aggodalmait és a válaszok iránti elvárásait közvetítettük az illetékesek felé.
Délutánra újabb lakossági fórumot és hivatalos tájékoztatót ígértek a hatóságok, ahol várhatóan a válságkezelés állásáról és a következő lépésekről is beszámolnak majd. Az egyetlen esély, hogy a bánya vezetőségét szembesítsük a kritikákkal, és megkérdezzük, hogyan viszonyulnak a lemondásukat sürgető felszólításokhoz, itt lesz. Arra készülünk, hogy megkérdezzük, hogy a május 6-i első vízbetörés után miért nem léptek azonnal kríziskezelő módba, és milyen szempontok szerint született döntés a bánya részleges vagy teljes bezárásának elhalasztásáról. Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy a vállalatnak van-e terve az érintett lakosság, a kitelepítettek vagy az idegenforgalomból élők kártalanítására, illetve hogy vállal-e bárki felelősséget a kialakult helyzetért a vezetőségből. Az is lényeges kérdés, milyen kockázatokkal számolnak még – különösen a kráterek számának növekedése, a talajmozgások és az esetleges újabb beszakadások fényében.
A lassú, természetes lezáródásban bízik egyébként mindenki. A bányatársaság is azt reméli, hogy az apránkénti beszakadások végén a helyzet valamelyest stabilizálódhat, és ezzel megelőzhető egy hirtelen, nagyszabású omlás. A szakemberek jelenleg is különféle méréseket végeznek a térségben: vízmozgást, talajsüllyedést, hőmérsékletet és metángáz-koncentrációt monitoroznak, és igyekeznek kijelölni azokat a zónákat, ahol szeizmikus aktivitás vagy újabb beszakadások várhatók.
Dél körül, mire ismét kimentünk volna a Sóhát tetejére, hogy felmérjük, hogyan alakult a helyzet a reggeli órák óta, azzal szembesültünk, hogy teljes zár alá került a környék. A rendőrség minden irányból lezárta az utat, a kilátóhoz vezető ösvényeket sem lehet már használni. Sajtós források szerint a döntés hátterében az áll, hogy a bukaresti hatóságok a friss felvételeket látva kifogásolták: túl sokan mozognak a veszélyzónában, miközben annak védelmét nem biztosítják megfelelően. Ezért a helyi vészhelyzeti bizottság válságtanácskozást hívott össze, amelyen jelen vannak a geológus szakértők, a település polgármestere és a Salrom egyik vezetője, Nagy Imre is. Az ülés zártan zajlik, és nem tudni, mikor ér véget.
