Az idei, három romániai kongresszust követően október 3-i blogbejegyzésemben megírtam, hogy mi lehet a megoldás a kormánykoalíció előre látható bukását követően, ami két napra rá be is következett. Később látták, mondták, megírták mások is, akik elemezték a kialakulóban levő politikai patthelyzetet. Sajnos pont az a személy nem akarta tudomásul venni a megoldást, aki előző nap Aachenben vette át, ”meggyőződéses Européerként” a Nagy Károly-díjat és aki, legfőbb állami méltóságként, köteles lett volna ezt megérteni. Iohannis nem hajlandó beismerni, hogy sorozatosan hibázott érdekeltként beavatkozva a PNL és az USR-PLUS elnökválasztási harcaiba, valamint kormánykoalíciós vitáiba.
Tizenkilenc nap elteltével, október 21-én, csak az időközben koronavírusban elhunyt 6093 személy tragédiája kényszerítette őt, hogy elfogadja a tarthatatlan helyzet egyetlen, rövid távon alkalmazható megoldását, és Nicolae Ciucă-t nevesítse kormányfőnek. De gondja volt arra is, a felelősség megosztása érdekében, hogy mindenkit megvádoljon – önmagán kívül. Szerinte a koalíció felbomlásáért kizárólag az izgága USR-PLUS a felelős, akivel lehetetlen együtt kormányozni. A “vörös pestis PSD” pedig felelőtlenül, pandémia idején buktatta meg a kormányt. Nóvumként elmarasztalta kormányát is a sikertelen oltási kampány miatt, amiben sajnos igaza van. Mindenki hibás, csak ő nem.
Ilyen előzmények után a kormányfőjelölt Ciucă helyzete szinte kilátástalan. A legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldás, az USR-vel történő kiegyezés Iohannis makacssága, Cîțu sértődöttsége és a PNL-n belüli, úgynevezett kolozsvári PDL-s eredetű érdekcsoport ellenállása miatt késik.
Természetesen az USR sem ártatlan Hófehérkék gyülekezete. Nincs politikai patikamérleg, amely megmérhetné, melyik pártnak súlyosabbak a szakításhoz vezetett hibái. Cioloș-ék a következő választásra készülnek, három év múlva szeretnének tarolni a jobboldalon. Egy ideig kifizetődő volna kormányon lenni, az uniós pénzügyi forrásokat igazgatni, de ha ez nem lehetséges, jöjjön, aminek jönnie kell, még az előrehozott választás is elfogadható. Retorikájuk rém egyszerű. Mi megpróbáltuk, de Iohannis és a liberálisok nem akarták a független igazságszolgáltatást, a korrupció elleni harcot. (Minden párt, csak az általa nevesített igazságügyi vezetőket tekinti függetleneknek.)
A PSD -ben megosztottak a vélemények. Kivárásra játszanak, miközben vezetőik egy része meglebegteti a PNL-RMDSZ kisebbségi kormány estleges, konkrét feltételekhez kötött öthónapos támogatását, más vezetőik – a pandémiára hivatkozva – a kormánykoalícióban való szerepvállalástól sem zárkóznának el.
Most valóban az RMDSZ van a legkényelmesebb helyzetben, senki sem kérdőjelezi meg kormányzati szerepét. Ki kellene használni az időt, és kellene kidolgozni azokat a konkrét családtámogatási javaslatokat, a kongresszuson elhangzottaknak megfelelően, amelyek bekerülhetnének a Parlament elé beterjesztendő kormányprogramba. (Az anyaországi modelleket nem lehet egy az egyben átvenni, leginkább az eltérő adórendszer, valamint a forráshiány miatt.)
Öt napra volt szüksége Iohannisnak arra, hogy belássa: megbízottjának, Nicolae Ciucă miniszterelnökjelöltnek kezei meg vannak kötve. A PNL országos vezetőségi határozata tilt mindennemű egyezkedést a PSD-vel, így találkozásai csak informálisak. Az USR hiába vállalna, bizonyos garanciákkal, újabb koalíciós kormányzást, Ciucă csak kisebbségi kormány támogatására kereshet pártokat. A katonai becsület (hol van az már) azt kívánná, adja vissza megbízatását. Iohannis hatszemközti megbeszélésen állítólag rugalmasabb tárgyalási kereteket szabott meg jelöltjének, Cîțu jelenlétében, aminek ez utóbbi a jelek szerint nem örvendett maradéktalanul, mi több, kijelentette, erre csak pártja adhat mandátumot. Tudatában van annak, ha bármilyen kormány kap mandátumot a Parlamentben, előbb-utóbb vége lesz pártelnökségének.
