Majd’ tíz évvel ezelőtt gyártott tudományos ismeretterjesztő összeállításomat annak idején megküldtem az Élet és Tudomány-nak, de nem közölték le… A szóbanforgó alkalmazás (applikáció) azóta is él: http://lickthisapp.com/. Mivel cikkem aktualitását nem veszítette el, úgy vélem, a téma a tudomány iránt érdeklődőknek ma is érdekes lehet.
LickIt
Egy számítógépes alkalmazásról
A klasszikus görög erotikus költészetből ismert Kónon, a szűcs…:
„Kónon, a szűcs, négy rőf, felesége a kétszeresén túl.
Ha ágyban a láb van a lábon – sejted-e hol van a szűcs-száj..?”
(A Kónon-vers – átköltve, hexametrizálva)
Ami itt jön, az nem pornó. Egy szakcikkből vettem. Forrása komoly lap: a Guardian. Testes címe magyarítva (nagyjából): nyalástól nyelved fürgébb lesz, de nem biztos, hogy okosabb is… (Oral sex app will get tongues wagging, but gives no guide to the feminine south). Alcím: New Lick This app claims to help improve your cunnilingus technique but slobbering on a phone might not hit the spot (Az ‘Ezt nyald’ alkalmazás elvben segíthet tökéletesíteni puncinyalási technikánkat, de egy telefon összenyálazása még nem vezet biztosan célhoz)
A cikket Emer O’Toole ír (Irish) PhD professzorasszony írta (aki elsődlegesen előadóművészetekkel foglalkozik).
*
A 2014. március 11-én megjelent és netre is feltett cikkre rövid idő alatt hatszáz hozzászólás érkezett. A téma tehát érdekes és aktuális…
A cikk apropója: a beszélő nevű Chris Allic egy társával olyan alkalmazást (app) tervezett, mely feltehető az okos(abb) telefonokra, és állítólag a telefon nyalásával oktatja a cunnilingus fejlettebb technikáit. Az alkotók bevallottan csak az emberi (al)test technológiáját akarják megismertetni az emberekkel (elsősorban, de nem kizárólagosan férfiakkal), de a cikkíró szerint titokban meg is akarják őket nevettetni. A nem régóta beszerezhető alkalmazás máris hatalmas siker: több nyelvet mozgatott meg pár hét alatt, mint a világ összes nyelviskolája együtt… (Ez lehet túlzás… bár a tudásvágynak
nincsenek határai – különösen, ha a vágy titokzatos tárgya a cunnus). Ám a szigorúbb kritikusok – no meg az üzleti ellendrukkerek – szerint a tudás helyett csak a nyál csorog és a telefon nedvesedik be az egyszemélyes otthoni oktatószeánszokon…
A ‘természetesség’ bigott hívei szerint tökhülyeség a telefonnyalóka: a mai (egészen zsenge) ifjak inkább a – telefonjukon is nézhető – pornófilmekből tanulják meg a nyalási egy egyéb szex-technikákat, alkalmazva az összes lehetséges szoft-, de különösen hard-vereket. A többség azonban vevő az efféle kiborgos kütyükre. Sőt: jobban bízik
bennük, mint a naturális megoldásokban…
Tulajdonképpen mit is tud ez a LickIt? – A nyelvi tréning (a nyelv-edzés) gyakorlatilag három nyelvgyakorlatra épül: egy (nem nyomógombos, hagyományos) villanykapcsoló föl-és lekapcsolgatása, egy strandlabda pattogtatása és egy ceruzahegyező karjának tekergetése – mindez természetesen virtuálisan, az okos(?)telefonon. A kapcsolós gyakorlat a nyelv sebes föl-le-mozgatására készít föl, a strandlabdás a gömbérzéket és a hernyózó behatolást fejleszti, a hegyezős célja pontosan nem ismert, de ettől lesz
legnyálasabb a telefon. A virtuális satisfaction-t nem a Rolling Stones száma jelzi, csak egy szerény bí-íp. Persze a klitorisz nem hasonlít az abakuszra (iskolai golyós számoló szerkezet, aki még emlékszik rá), amit csattogtatni-pattogtatni kellene, mint egy strandlabdát. És ami (ne feledjük: a szoftvert fiúk találták föl, akik férfiaggyal és férfimechanizmusokban gondolkodnak) bizonyos számú pattogtatás után biztosítja a sokat emlegetett satisfaction-t, amire azonban a sok száz kapcsolás sem garancia. A ceruzahegyezésről már nem is beszélve.
Merthogy az alkalmazás elnevezésében szereplő “Ez” (This) – a vagina – sok mindenre hajazhat, kivéve mondjuk a forgattyús ceruzahegyezőt. És míg a ceruzák – nagyjából – standard méretűek-anyagúak, az “Ezek” – nem. Van ilyen is, olyan is – ekkora is, akkora is. Különböznek bizony fiziológiailag csakúgy, mint esztétikailag…
S emiatt a felkészülést sem lehet uniformizálni, szabványosítani – külön hozzáállást igényel az Ez-ek mindegyike. A cikkíró professzorhölgy tesz is egy félig tréfás (ám komoly) javaslatot a gyakorlatozás szintjeinek kialakítására. Alsó szinten (alapfokon) figyelmen kívül lehet hagyni a céltárgy (tárgy?) anatómiai komplexitását, és egyszerű szétnyitott markolóként működtetni (exkavátor üzemmód, nem kötelezően lépegető), a tapasztalatlanabb exkavátor kezelőknek a célterület (terület?) trimmelése biztosíthatja a jobb eligazodást. Középfokon (második szint) már nagyobb rutinra van szükség: itt már
finomabb bőrkezelési nyelvtechnika kell az előbőr lehúzásához vagy a kisebbik ajkak kezeléséhez, különösen, ha sűrűbb (bozontosabb) az aljnövényzet is. Felsőfokon (harmadik szint) már szerepet kap az anatómiai többértelműség, például a méretes pöcök kezelésében, vagy mondjuk a tetovált esetleg piercingelt ajkak menedzselésében; a legfelső fokra (a negyedik szintre) már az egészen különleges esetekre való fölkészülés marad: mondjuk, fölkészülés a pénisz izgatására – néhány nő ugyanis saját
ilyennel is rendelkezhet, nem csak kölcsönvettel…
A – szintén beszélő nevű (toole – szerszám) professzornő fanyar humora: képzeljük csak el, mikor a tanulni vágyó megkísérli teljesen bekapni (deep throat üzemmódra váltva) az okostelefont… Különösen, ha phabletről van szó, teszi hozzá az egyik kommentelő (a spéci telefon 7 inches – jó 18 centis – méretére utalva; másvalaki a SuperGalaxyNote-ot hozza elő, a 28 centis méretével, megnyugtatva mindenkit, hogy itt sem csupán a méret a lényeg) A kommentekben hozzáteszi: Reméli, eljön majd az az idő is, amikor nem csak az számít normális dolognak, hogy ilyesmiről írnak egy újságban, hanem abnormális lesz az is, hogy a kommentelők a cikkíró nevével gyártsanak bunkó szóvicceket a téma ürügyén… (Képzeljük csak el, a hasonló hazai bunkók mi minden kitalálnának egy
– mondjuk – Farkas Ibolya nevű professzornőről, az alulról szagolástól a lomposig.)
Egy humoros kedvű hozzászóló arra figyelmeztetett, hogy a villanykapcsolós figuránál a nyelvgyakorlás előtt ellenőrizzük, nincs-e szabad(on lógó) áram alatti vezeték a környéken, mert az kellemetlen beidegződést eredményezhet… Egy valaki a halványuló (dimmer) kapcsolóján edzett, és megrázó élményben volt része… Megint más javasolta ‘megkutatni’ a cunnilingus hatását a nyak- és állkapocsizmokra, különös tekintettel a fentről (lentről…?) jövő ‘Ne hagyd abba!’ parancsokra… Egy szakértő – saját tapasztalataira hivatkozva – mondja: előbb-utóbb meg kell tanulni a fülön át lélegezni, ha valaki komolyan veszi az okos telefonon is oktatott okos technikákat… Bár a fül legfontosabb szerepe az interaktivitásban rejlik: a partner folyamatos visszajelzései teszik minden telefonos szoftvernél hatékonyabbá a technológiát… Egy óvatos duhaj hiányolja, hogy nincs megfelelően tanulmányozva a rák kockázata (de nem pontosít. hogy a telefon nyalására gondol vagy netén másra). Egy orvosilag kevésbé képzett szerint néhány pohár viszki megelőzésnek avagy utófertőtlenítésnek nem árthat. Egy
gourmet javasolta az okostelefonon gyakorlás közben járatni a vibrációs üzemmódot… Valaki szerint egy villanykapcsoló meg valamilyen labda minden háztartásban elérhető, a tekerős ceruzahegyező iránti keresletet pedig máris érzékelik az írószer-kereskedők… Egy hozzászóló hölgy biztosít minden kíváncsiskodót arról, hogy az ő ceruzahegyezőjébe csak bele kell tenni a beleteendőt, a többiről ő (a hegyező? a tulaj?) gondoskodik… Egy túlkoros kommentelő kétségbe vonja, hogy egy cunnilingus
annyira bonyolult lenne, hogy azt ily módon kellene oktatni… de megfontolásra az oktatásért felelős kormánytagok figyelmébe ajánlja a témát. Hasonló hozzászóló szerint hülyeség a különféle szintekről való ötletelés – a végén még felsőfokú nyelvvizsgához vagy felsőfokú végzettséghez kötik ezt a mindennemű iskolázottság nélkül is sikeresen abszolválható tevékenységet… Egy vicces kedvű ír kommentelő (talán utalva a cikkíró professzornő írségére) megosztja velünk, hogy eleddig ő azt hitte: a CunniLingus az egy ír légitársaság (ez az Air Lingus…) Egy alkotó fantáziával megáldott hozzászóló pedig javasolja a negyedik szintre (legfelsőfok) beiktatni az anuslingust is… Egy informatikailag (is) fejlett kommentelő fölhívja a figyelmet, hogy az okostelefonoknál a designerek igyekeztek kialakítani egy easy to use interface-t, míg az Évát agyagból kigyúró Fő-dizájner nem pont a könnyű hozzáférhetőségben gondolkozott. .. Egyben arra is fölhívja a figyelmet, hogy a 4G Smart Phone nem azt jelenti, hogy 4 (smart) G-ponttal rendelkezik a telefonkészülék… tehát az amatőrök ne keressék azokat. Egy istentelen pedig így viccelődik: most már (a cikk és a kommentek olvasta után) érti, mi járhat a plébános fejében, mikor a kórus a ‘Maradj velem, mert mindjárt este van “ (Abide with me…) kezdetű templomi éneket zengi…
A sok száz megszólaló ökörségeit lehetetlen végigszemlézni – csak beleolvasgatni tudtam. A mazsolázásból azonban nem hagyhatom ki, hogy még egy profán ír faviccet is találtam (már nem emlékszem, hogyan kapcsolódik a témához, de zárásnak ideírom): „Az apátnő a boltban 120 banánt kér a zárda számára. A boltos fölhívja figyelmét, hogy ha tíz helyett tizenkét tucatot vesz (144 db-ot), az se lesz sokkal drágább a kedvezmény miatt. O.K. – mondja az apátnő – végső soron meg is ehetjük a felesleges 24 darabot.” (HiHiHi)
Zárszó helyett a KISS együttes illusztratív száma:
